Norrison _gyorsan, egyfolytában, szünet nélkül, parancsolón_. Hát akkor…
kéretem azonnal a végrehajtó bizottság tagjait: Osso urat, Ciring urat,
dr. Wolff urat. Vigyázzon, dr. Wolffnak új telefonszáma van, többé nem
háromszázhuszonhét negyvenkilenc, hanem négyszázhuszonhárom
negyvenkettő. Tovább. Kéretem az anyagraktárból az öreg gondnokot, gróf
Dubois-Schottenburg urat. Tovább. A gyárból Félix vezérigazgató urat.
Tovább. A jogügyi osztályból dr. Pinsky jogtanácsos urat. Tovább. A
sajtóosztályból dr. Krisztián sajtóreferens urat. Tovább. Háziorvosomat,
dr. Faber Leó urat. Tovább. Armand Colleon ügynök urat, Erzsébet-penzió,
Párizsi-utca három, negyedik emelet. Tovább. Rendelje ide a Majestic
hôtelből Ferdinánd urat, a főpincért. Tovább. Mindenki, akit hívattam,
autón jöjjön, olyan gyorsan, ahogy csak tud. Tovább. Most rögtön kérem a
gyorsírónők közül Brasch kisasszonyt, Posner kisasszonyt és Petrovics
kisasszonyt. A titkárságból pedig azonnal Kuno kisasszonyt. Pont.
_Asztalához ül._ Senki más nem jöhet be hozzám, csak akit kérettem.
Mindenki másnak elutaztam.
Titkár _aki mindent feljegyez_. Értesítsem kedves családját?
Norrison. Nem. Estére már ott leszek. Isten ments, megijeszteni a
feleségemet. És általában ön ne gondoljon semmire, majd én gondolok
mindenre. Most visszakapcsoltam az agyamat. Mehet. _Titkár el._
_Telefonba._ Halló, kérem, kössön össze a Majestic hôtellel. Stephens
igazgató úrral. _Leteszi a kagylót. A belépő Kuno kisasszonyhoz._ Kérem,
Kuno kisasszony, gyors intézkedések! Azonnal, tehát tíz percen belül
legyen itt borbély, hátul a mellékajtón menjen be ide a mosdószobámba,
és az első embert, aki oda belép, azonnal borotválja meg. Tovább.
Azonnal, autón jöjjön ide és jelentkezzék nálam az angol főszabász az
Old England cégtől. Tovább. Tizenöt perc mulva jelentkezzék nálam
kolleganője, Lind kisasszony. Tovább. Ön azonnal érdeklődjék és nekem
rögtön jelentse az ide közelebb eső jobbfajta férfiruha készáruüzletet.
Tovább. Azonnal rendeljen ide egy gyönyörű virágcsokrot, csupa orchidea
legyen, kerülhet százötvenbe. Tovább. Azonnal kérek ezenkívül egy üveg
vörösbort, mégpedig: Chambertint, ezerkilencszázhuszonegyest, nem
Rouvier-félét, hanem Rambod-félét… érti? Rambod! Majd betűzöm: R mint
Rotschild, A mint Astor, M mint Mendelsohn, B mint Bleichröder, O mint
Oppenheim és D mint Dreyfus et Compagnie. Tehát Rambod
ezerkilencszázhuszonegyes, nem hidegen, hanem langyosan. Azonnal.
_Lydiához._ Ez volt Napoleon kedvenc bora. Chambertin! Ezt itta mindig
nagy csaták előtt. _Az induló Kunóhoz._ Ön még nem mehet Kuno
kisasszony. A kapott megbízatásokon kívül e pillanattól kezdve – most
három óra – ön minden tíz percben belép ide, bárki van is itt, és
jelenti nekem a pontos időt. _Igen gyorsan, gépiesen._ Mit csinál a
kedves mamája középfülgyulladása?
Kuno. Köszönöm, jobban van. Az orvos felszúrta.
Norrison. Lázmentes?
Kuno. Igen.
Norrison. Köszönöm. Most mehet, Kuno kisasszony.
_Kuno kimegy._
Lydia. Mi volt ez a kérdés?
Norrison. Olaj. Apró kedvességekkel olajozom a gépezetemet. _Bekiált
Antalhoz._ Jöjjön csak be, fiatalember! _Telefonba._ Kérem, ki az
ügyeletes ma a háziközpontnál? Ah, a kedves szőke Burger kisasszony?
Brávó! Hát aranyos Burger kisasszony, nagyon vigyázzon, mert sok
összeköttetés kell, igen gyorsan. De hisz maga oly zseniális ebben!
_Lydiához._ Olaj Burger kisasszonynak. _Antalhoz._ A szülei élnek?
Antal. Nem. Árva vagyok.
Norrison. Részvétem. Hány éves?
Antal. Harminc.
Norrison. Mi a gallérszáma?
Antal. Harminckilenc.
Norrison. Cipőszáma?
Antal. Negyvenkettő.
Norrison. Fejbőség?
Antal. Ötvenhét.
Norrison _ezt is feljegyezve_. Köszönöm, mindent tudok. Üljön le.
_Telefonba_. Kérem kisasszony, mi van a Majestic hôtellel? Jó. Itt
maradok a telefonnál. _Vár, fülén a kagylóval._
Lydia. Én csak bámulok! Ez az egész úgy kezdődik, mint egy tündérmese!
Norrison. Gyermekem, hova jutna manapság egy bankigazgató mesék nélkül.
Lydia. Dehát hogy képzeli ezt?
Norrison. Úgy, ahogy a kis Móric képzeli. Egy igazán vakmerő tervet csak
úgy lehet megvalósítani, ahogy a kis Móric képzeli. Sokáig nevettek ezen
a kis Móricon, de a mai világban végleg neki lett igaza. _A telefonba._
Halló! Hôtel Majestic? Itt Norrison. Jónapot. Azonnal lefoglalandó,
jegyezze, két hálószoba, egy női és egy férfiszalón, előszoba, két
fürdőszoba, inasszoba és komornaszoba. Számla Norrison. Jónapot.
_Leteszi a kagylót._
Lydia. Ez a miénk lesz?
Norrison. Nem _lesz_. Ez már a maguké. Lakásuk nem volt. Első dolog,
hogy legyen lakásuk. _Antalhoz_. Érti?
Antal _tiltakozva_. De bocsánatot kérek, mért költözködjem én egy fényes
szállodába? Van nekem egy szerény, de tiszta szobácskám. Az én nevem…
Norrison. Az ön neve: hallgass.
Lydia. A te neved: hallgass, te makrancos Antal. Te vesd alá magadat a
mi jótevőnknek!
Antal. Ez terror! Nem hagynak szóhoz jutni?
Norrison. Nem, fiam. _Másik telefonkagylót vesz fel._ Kössön össze a
menetjegyirodával. _Ismét vár, fülén a kagylóval._ Napoleon is a kis
Móric tanítványa volt. Mindent úgy csinált. Hogy kell a világot
meghódítani? Meg kell verni az ellenséget. Hogy kell megverni az
ellenséget? Minden csatát meg kell nyerni. Pont. De a kis Móric csak
nagystílű embereknek való mester. Nekem: ideálom! _A telefonba._ Halló
Menetjegyiroda? Itt Norrison. Jónapot. Kérek jövő szombatra,
tizennyolcadikára két jegyet és két hálókocsit, első osztály,
Sankt-Moritzba. Jegyezze tovább. Három darab másodosztály. Ezek közül az
egyik hálókocsival.
Lydia. Nem értem.
Norrison _hadarva_. Maguk utaznak titkárral, komornával, inassal. Titkár
fekszik. Komorna és inas ülve alszik. _Telefonba_. Halló! Utasok nevét
később telefonálom meg. _Lydiához_. Tehát jövő szombaton indulás.
Lydia. Sankt-Moritzba?
Norrison. Igen.
Lydia. Miért?
Antal. Úgy van. Miért?
Norrison. Meg fogják tudni.
Lydia. És mért titkolja a nevünket?