mendegélt keresztül a szerencsétlen Matyi lovag azon rémítő percek
alatt, melyekben önszemeivel látá, hogy tajtékzón dühös principálja
komolyan készül a világos nyuzodalomhoz.
Ártatlan termetét ölelendő kötéldarabok;… fenő acél nyikorgó penegése
iszonyu konyhakés rozsdázatán;… a mérgetlehelő emberszörny, ki vérét
szomjazza:… ki egy Vojtinát ép oly hidegen képes legyilkolni, mint
valami hitvány macskát: oly látványok, mikre a legrezignáltabb
hegyirabló is zavarba jön;… a gyöngéd idegzetü Matyi pedig fogcsattogva
összes tagszerkezetében reszketett.
A földre szállott égiháboru szünni kezd… oszlanak a vérföllegek;…
Skontró kebléből kiugrálnak a vérvágy ördögei,… s Vojtina Mátyás elébe
hivatalába instelláltatik, melynek óvatosb kezelésére halálos
veritékinek, s az átnézett kinpadnak rémes emléke kényszeríté.
Halálfélelmi iskolája óta, a talyigáját rendben tartá.
Paripáira gondot viselt.
Kormányzata óráiban soha sem olvasgatott.
A Dunához pontosan eljárdalt, s előfizetőit naponként kielégíté.
Keleti mámorába ismét besodródik.
Putton-trónján declamál… verseket ir… gyakran szunyókálgat… és
szatying-gyeplőjét eldobván, füleseit szabad menetre elibertálja.
Ilyenkor az utcai gyermekcsoport figyelemmel kiséri.
Csinyeket kisérlenek rajta és szekerzetén.
Talyigája alá bujkálva, vizteljes puttonait átfurogatják;… kerekeibe
csimpaszkodnak,… tengelyvégszegeit kiszedik.
Majd a vadtáltosokkal üznek tréfát.
Füleiket egymáshoz kötözik; orrukba paprikát tömnek, s pálinkás
kenyérrel lerészegitik.
A diák mormol, duzzog, fenyegetőzik, néha tótu káromkodik is; hanem
azért a pajkos a-b-c-studentek részire napi komédiacsikó marad.
Többnyire tür és szenved; olykor pedig egy-két lomha gyerkőcét
ostornyelével meg-megpáhol.
Meg van irva azonban, hogy „végzetét senki ki nem kerülheti.“
Vojtina is ezen fatumi sorozat alá kerül.
A megfélemlett adjunct talán észre nem vevé, hogy a megsértett
Skontró-boszuját nemezis kezelgeti. Ugyanis:
Ha oly férfiut, kinek apja borba fult, s ő maga is vallásos borimádó, a
kegyetlen sors halálos ellenének – a békalének hordozására kárhoztat:
valóban példás büntetés.
Efféle negativ semmiség nem foghatott ki a Matykószerü türelmen,… mire
nézve a könyörtelen sors komolyabb leckét sütött-főzött, hogy Vojtinai
Neptunon hatalmát igénybe vehesse.
Matyi diák, mint született philosoph, keveset adott physicumának illő
csinosítására, hanem reggelenként kutya-toilettet tartott, azaz: néhány
s őszi kóró gyanánt csörgő száraz haját körmeivel végig kaparta,
mozsdószerül pedig gyakran betekinte a Dunába.
Azonban némi apró cseprő toiletti cikkeket még sem mellőzhete, s azoknak
biztos magazinjául Furkó szamárnak azon fülét alkalmazá, mely az inak
merevsége miatt, jellemteljes önállásban éjjel-nappal csillagok fölé
hegyeskedék.
Vala pedig Furkó szamár füldepójában Matykó diáknak következő
kincsbirtoka, úgymint: fanyelü bicska, bádogtükör, beretva, szappan,
varrótű, szerencsevető kártya, virsli, gyufa és kalendárium.
Furkó tehát Matyinak nemcsak viz- hanem fegyverhordozója is volt, mely
vállalatért etetéskor két szál árpaszalmával többet kapott mint Lurkó
cimborája.
A Duna-part azon részén, honnan a diák puttonait öblögeté, tüzifával
rakott csinos talyigácska állomásozott.
A talyiga kettős rudja között furcsa kis ifju szamár toporzikál.
A fiatal szőke csacsit, tömött piros karu sváb menyecske „Muczi néven
babosgatja“.
Az ábrándos Furkó megpillantja a kékszemű jérce szamárkát,… égfelé
hunyorít… vagy kétszer nagyot sóhajt, ismét oda pillant, szemei
szikráznak, idomtalan fejével Lurkót keményen orrba csapja; erei
kötélnyire dagadnak, rugkapál, egyik füle táncot jár, másika füstölög s
szaladni kezd, magával ragadva Lurkó pajtását, s a puttonok tetején
sulyegyenző kormánynokát, – a sáppadozó Vojtinát.
Repülnek a megriadt szamarak uton-utfélen, hegyen-völgyön keresztül
kasul.
Fazék-kirakatok csörögnek, csattognak; szétontott tejhabok közt rémült
milimadlik uszkálnak; fölforgatott sátorból szalagkigyók röpkednek; itt
egy zug-üveges jajveszékel zuzott poharai között; amott szétgurult
gyümölcseik után bősz kofák futkárosznak.
A szamáregylet még mindig rombolva repül.
Orr-lyukaik piroslanak…
Ajkaik nyitvák…
Füleiket hegyezgetik.
Párájok égbe száll!
A félelem miatt zöldülő Matyi kocsis talyigalőcsbe kapaszkodva még
mindig tartja az egyensulyt, hanem recscs, ropp; a váci-utcai nagy
Kristóf bokájához vágódik a talyiga,… diribre-darabra szakad,… üres
puttonai az utcán széthömpölygenek;… a szamarak fejkötőkkel,
szalagokkal, zöldséggel, tollakkal, sárral, mézzel, tejfeláradattal,
mantillokkal, hajjal és papircimerekkel tarkázva szaladnak.
Utánok gyermek, kofa boltos, hamuszedő, mészáros, milimadli, üveges,
pincs, mopszli, buldog, agár és szelindek legió.
A halálfélelmet másodszor passzirozó Vojtina, a puttoni mennyezetről
tátongó mészgödörbe hanyatlik, csak feje libeg a hig mész tetején, s úgy
néz ki, mint havasok között leszakasztatásért epedő teljes bazsarózsa.
A tajtékzó fülesek végre egy horihorgas kucséber által elfogatnak.
Felettök tiszti nyomozást tart a rögtönzött utcai népbiróság.
Vizsgálat utján kisül, hogy a forróvérü Furkó, a kékszemü Muczi iránti
szerelmében oly tüzbe jött: miként fülében Vojtina Mátyás mobiliái
között a gyufa lángot vetett, a gyufától a kártya, a kártyától a
kalendariom, kalendariomtól a roppant fülnek bozontos szőrerdeje.
Perzseltetése miatti rémültében és fájdalmában azért szaladgált Furkó
oly nyakrafőre a nagy világban.
GAZSIÁDÁK.
Minden kakas ur a maga szemétdombján, még az én pap nagybátyám is, pedig
az csak – – kappan.
*
Brr! Pfujj! Olyan füst van a kávéházban, hogy – – – beleragadt a
csizmám.
*
Pompás bivalytejet ittam… beillenék ottkolonynak.
*
Moháczi bácinak csizmáját Krupp elkérte ágyumintának. A németek ezzel
vették be Párist.
*
Egy szegény diurnista panaszkodott, hogy a kapitányi hivatalban mindig
sötét van, maholnap megvakul.
– Fogasd össze öcsém kapitányoddal ezt a sok pesti naplopót, meglásd
mindjárt világosabb lesz.
*
Egy tudós angol kiszámítá, hány év alatt lehetne a Danaidák hordaját
megtölteni: de az osztrák-magyar nagyhatalmi csődtömeg gondnoka azt
mondta rá: nix nutz, nem jól van; mert azt soha sem lehet megtölteni.
*
A napokban oly vastag köd ereszkedett le, hogy két öltözet pompás téli
ancugot varrattam belőle.
*
Valaki hizelgett, hogy koros létére úgy néz ki, mint az élet.
– Jaj, nem tudta szegény, hogy az eddig kapott évek 365 napjából mindig
kiadtam 100 napot 10-es %-ra a halálnak. Most majd exequálom érte.
*
Recept, aranyér ellen. Végy Török József patikájában 4 krért vizikátort
a legerősebb fajtából, ezt megnedvesítvén, ragaszd rá egy másik 4
krajcárosra, és hagyd egy éjen át asztalodon. Reggelre 4 krajcárosod egy
zsák ujdonat uj napoleondorrá fog dagadni. Probatum est.
*
Egyik télen olyan hideg volt, hogy 100 forintnyi adósságom zérusra
fagyott; már vidulni kezdtem, midőn észre veszem, hogy zsebemben volt
positiv 5 forintom szintén megfagyott. Tehát még vesztetem 5 frtot,
miután adósságaimat a kassai nagy harang szokta kifizetni.
*
Egy amerikait várnak Pestre, a ki geniális találmányt hoz ide magával.
Ugyanis mesterséges tyukszemeket készít és tesz be, melyek épugy fájnak,
mint az igazi tyukszemek.
*
Most a szegénységből kuráltatom magamat. A marhadoktorok piócákat raknak
rám s azok biztosan kiszivják belőlem az – adósságot.
*
Jelenleg a bibliát fordítom cigányra, abból élek. Azonkivül malőröket
veszek olcsón s eladom drágán Rothschildnak.
*
Ma egy 30 esztendős levelet hozott nekem a cigány. Ugyanis még akkor
irták, mikor cigány volt a telegráf. A cimzetbe csak „Füredet“
jegyeztek, minthogy pedig összesen 4 Füred existál, a cigány pedig nem
tudta, hogy Balaton-Füredre szól a levél: tehát azóta mindig jár, és
keres vele.
*
Az ultramontán „Mátyás diákot“ voltaképen „Rézfülü bagolynak“ hivják. Ez
csak sajtóhiba. Összesen hárman olvassák: a ki irja, a ki szedi, meg a
ki kihordja. Csalhatatlanul tudom ezt, mert hiszen a pápa bátyám, a
szamarkandi püspök pedig feleségem.
*
Megházasodtam, s most nagy zavarban vagyok, mert eddig azt hittem, hogy
a feleségemet a szamarkandi püspököt Panninak hivják, hát most sült ki,
hogy Miskának.
*
Én is láttam egyszer tetovirozott embert, csupa ezeres bankjegyek voltak
a bőrére préselve. Hanem lassanként fölváltotta a bőrét s beitta egy
krajcárig. Most már se pénz se posztó!
*
Egyszer ugy besodort egy kocsirud a postai levélhasadékba, miszerint
kicsibe mult, hogy pakét gyanánt Slavoniába nem deportáltak.
Megboszankodtam és méltán, fogtam tehát magam és szokott szeles
járásommal egy baktató fiakkert úgy elgázoltam, hogy a bérkocsis az
utcai kövezet közé vágódott. Most is ott van. A fiakker ló pedig
ijjedtében szamárrá változott. Elfogtak, hüvösre kerültem. Azaz értsük
meg egymást. Annyiban kerültem hüvösre, hogy Mihaleknél iszom a
balaton-füredi behütött nektárt.
*
Én Amerikában egy szerecsent láttam, ki oly fekete volt, hogy nappal se
látták.
*
Mióta a sugárut épülni kezdett, azóta Gazsi bácsi is méltónak tartotta
Pestet arra, hogy itt palotát emeltessen. Csak az iránt nem volt még
tisztában, hogy puszta vagy köves Arabiából lesz-e célszerübb fundust
hozatni.
– Ez persze sokba kerül, szokta mondani, de nálam a pénz legkevesebb.
Hiszen csak a multkor mentem föl a börzére, s mutattam be magamat mint
Bernát Gáspár s a legszivesebben fogadtak a spekulansok, s mikor másnap
mint b. Rothschild aufführoltam magam, hát kidobtak. Tehát a Bernát cég
jobb firma a börzén Rothschildnál.
Az a szunyog, mely egy téglát megcsipvén, azt háromemeletes házzá
dagasztja, most már nem hozatható fel Boldog sem Boldogtalan, de még
Besz-Arabiábó sem, mert tetszik tudni, télen a szunyog elfagy a
hidegben. Ez a hideg különben nagy baj az ember nyakán. Drága a fa, úgy
hogy az ember kénytelen bankóval füteni, ha nem akar megfagyni. Pedig az
az átkozott bankó oly hitvány massa, hogy az ugyan nem ég, ha le nem
öntik spiritussal. Képzelhetni mily irtoztatóba kerül ez. T. i. nem a
bankó, de a spiritusz.
*
Aztán az is baj ha van, az is ha nincs. Például most kénytelen vagyok
hordóba tapostatni a bankót, mint a káposztát. Az aranyt, az ezüstöt
pedig lapáttal kell szeleltetnem, mint a buzát, hogy meg ne penészedjék.
Richtig! A paléban 150 szoba lesz – a kapus számára.
*
Gazsi bácsi a „kis pipában“ vacsorára rendesen egy józan embert szokott
kérni, nem adtak.
– Kérek legalább egy kis porciót! Az sincsen. Ajah! az az átkozott
kolera az oka ennek! Most minden józan ember be van rugva.
*
Gazsi bácsi legujabban egészen eredeti kurára fogta magát.
Patkányméreg-kurára. Ugyanis azt mondja, hogy mióta börze speculatiói
„beütöttek,“ s ő bilionair lett, nem biztos az élete a mérgezésektől.
Szükséges, hogy Mithridatesként anticipálja a méregkeverők törekvéseit,
ezért maga rendel magának confectül egy egész adag patkánymérget és
elszí utána egy fél kerkápolyszivart.
*
Kedves neje, a szamarkandi püspök, a ki cethalász a kaspiumi tengeren, a
téli idényre haza rándul Gáspárját viszontölelni. Azért jön haza, mert
télen a kaspiumi tenger be szokott fagyni, s emiatt nem halászhatni, ha
csak léket nem vág az ember a tengeren, a mi ismét sok ügygyel, bajjal
jár. Hanem Pesten át a holttengerhez utazik halászni, mert az
köztudomásulag soha sem fagy be. Azon körülmény, hogy ebben pedig
köztudomásulag semmi hal nem terem, mit sem határoz.
*
Tetszik tudni, hogyan gondolja Gazsi bácsi a törvényszéki elnökséget
elnyerhetni? Úgy, hogy feleségét beiratja katholikus kaszinó-tagnak. S
miután felesége szamarkandi püspök is, természetesen az infallibilitást
szintúgy ki fogja hirdetni saját egyházmegyéjében mint Jekelfalusi.
Ebből következik, hogy ad audiendum verbum regium citálja Andrássi gróf,
s ha négy szem közt fogja a csinos püspökkel a megdorgatoriumot végezni,
okvetlenül megtetszik neki, protecióját fölajánlja, s így Gazsi bácsit
csakugyan kinevezik törvényszéki elnökké.
*
Lerándult egyszer a többek közt Bernát Gazsi az alföldre megnézni
terjedelmes birtokát. – A szemle után nyugodtan dőlt ágyába, hogy
kialudja a szemle fáradalmait. Reggel szokása szerint korán kelt, s
mielőtt Pestre fölutaznék, végpillantást akart vetni gyönyörü
buzavetéseire. De mily nagy vala megdöbbenése, midőn elsülyedt
táblaföldjei helyén egy nagy tavat pillantott meg, melynek partjain
ágasokra fölszegezett táblákon ökölnyi betükkel voltak fölpingálva e
szavak: „Tilos a halászat!“
*
Nem szeretem a dolgot. Aligha valami nagy fordulat nem készülődik.
Zsedényi már megint adja a gavallért. Három hét óta egy uj mosó nadrág
van rajta.
*
Ez a kormány nem érti a csiziót. Az egész országot igen könnyen
megmenthetné a kolerától; ha ugyanis kivágatná hazánk földabroszából a
fertőtavát, egész Magyarországot megfertötlenítené.
*
Kolerás időben minden ember tartsa szeme előtt azt a mondást: „A ki
téged kővel dobál, azt dob vissza gálickővel.
*
– Tudod-e öcsém, hogy szabadultam én meg egy ujév napján, a „boldog
ujévet kivánók“ hosszu csoportjától? Lakásom külső ajtajára egy táblát
akasztottam a következő fölirattal: „E lakásban két kolera beteg
fekszik!“ Nem jött felém az ördög se.
*
A harminc milliós kölcsön realizálását a bankárok csak úgy akarták
reálizálni, ha a hitellevelet Bernát Gazsi is aláirja. Gazsi e czélból a
legrövidebb uton, t. i. egy mappán Bécsbe utazott.
*
Legemberség tudóbb alattvalói a braziliai császárnak vannak, mert azok
mindig – _feketében_ járnak.
*
Nemcsak szinész őgyeleg vendégszerepre, hanem a tolvaj is. Rabló
telegráf és tolvaj nyelv utján invitáltatnak ide s oda.
Mult vásárkor egy koppenhági duplatolvaj üté föl itten művészeti
sátorát, a ki nemcsak a nyelvet lopta ki a bámuló paraszt szájából,
hanem egy három stockos ház közép emeletét a lakosokkal együtt
elrabolta.
Ezt a jó madarat Pekkingben ép akkor csipték el, midőn egy chinai apácát
a kéményen át akart megszöktetni.
A chinai kormány azonnal besoroztatta a moldvai zsidók közé.
E tortura jelenleg a büntetések maximumát képezi.
*
Azon boldog időben, midőn ősi alkotmány, olcsó piac, drága kegyelet és
szivből-szivhez szóló barátság honolt Magyarországban: mint afféle
ex-propriis nyugalmazott jurátus nemes nemzetes Pest városában oly kötni
való szálláson laktam, a melyben verőfényes napokon is csak esernyő
alatt szunyadhatott a fáradt halandó, mert az öreg nedvesség miatt
éjjel-nappal szakadt az eső bent a szobában.
Nyári regg. Ablakaim nyitvák. Holmi friss szellőfélére szükségem volt,
mert meguntam már a csónakon való öltözködést.
Ép egy freskó novellán dolgoztam, melyre a priori fölcsiptem már a
Honderü generozus honorariumát, midőn ablakomon berepül egy fecske és a
kályhatetejére menekül. Nagyon fáradt volt a szegény pára. Hihitőleg
valami szárnyas ellen üldözheté.
Hozzája mentem. Meglippent, mint a kezes bárány. Szivecskéje a félelem
miatt hallhatólag dobógott. A szegény üldözöttet cukros rizskásával
megtraktáltam. Pihent erővel repült ki az ablakon. E naptól fogva
reggelenként meglátogatott. Az alkalmatlan legyet kifogdosta a
szobámból, s tovább illant.
*
– Mi ujság Gazsi bácsi? – kérdik az öreget.
– Legujabb az, hogy ő felsége a király veszélyesen beteg – s haldoklik.
– Ez hihetetlen! Tréfának pedig rosz tréfa.
– De kérem alássan, saját szememmel olvastam, hogy ő felsége Mária
Terézia haldoklik.
– Az már egészen más, – mondják rá, és így aztán megértik a dolgot, hogy
t. i. Gazsi bácsi mindig a régi ujságokat olvasván, most már odáig
jutott a Kurírban, hogy Mária Terézia veszélyesen beteg; de hogy már meg
is halt volna arról még nincsen tudomása.
*
Azon hir, mintha a két dunai monitor a városligeti tó közbiztonságát
komolyan veszélyesztető szunyogok ellen mozgosítatni fogna, alaptalan,
tény azonban, hogy a római pápa daganata oly mérvben fokozódik, hogy ő
szentsége már most éjjel is csak dagadó párnákon tud nyugalmat lelni.
*
Első Napoleon szerintem nem szent Helenában hanem gyomor-rákban halt
meg, és hiteles forrásból tudom, hogy hullája nem a Rókus-kórházba
szállittatott.
*
– Hallottad öcsém, mit végzett a városi tanács?
– Nem én Gazsi bácsi.
– Hát hogy a kutyanapok ezentul szintén kénytelenek lesznek nyakukon
kutyamárkákat viselni, ellenkező esetben a pecér kezére fogják
szolgáltatni.
*
Tegnap oly iszonyu szél volt, hogy a lánchidon lefutta egy fiakkerréról
a numerust.
*
Én is Majorossal tartok a nőemancipatió dolgában, s indítványozom, hogy
az egyenjogosítás teljes helyreállítása céljából a nők ezentul csak nő
gyermekeket tartoznak szülni, figyermekeket a férfiak, sőt szerintem az
emancipatio még a nyelvre is kiterjesztendő és kiirtandónak javaslok
abból minden szót, mely csak férfira emlékeztet, például: _kandalló,
kandur, kanári, kanóc_; stb. ellenben megszünnek a női előjogok is,
úgymint: chignon, éveltagadás, migrain stb.
*
– Mi baja Gazsi bácsi?
– Nagy baj öcsém. Reggelinél Kakapapamokolopolis görög miniszter nevének
kimondásában kitörtem a nyelvemet.
*
Jeruzsálemben annyira dühöng a kolera, hogy az oda bevándorolt
izraeliták egy „kolera-csöpp-gyártó részvénytársulat“-ot alapítottak,
mely annyira virágzik, hogy már az első héten ötven piaszternyi
osztalékot fizettek; Belgrádban pedig akkora a kolerától való félelem,
hogy a kormány, egy hivatalos nagy – eszem-iszom ünnepély által
törekedik a kedélyeket lecsillapítani.
*
A szent-istvánnapi körmenet alkalmával oly nagy volt a tolakodó
néptömeg, hogy a lánchid oldalától a budai műegyetem portásának éjjeli
szekrényébe gyümöszölt, onnét ismét tovább vitt egyenesen neki a katonai
sorfal szuronyainak, ezek ki nem térhettek, én sem, egyenesen beléjük
dültem, de azért bajom nem lett, mert oly tompák valának, hogy bőrömet
át nem tudták lyuggatni. Ekkor egy emberi gombolyagba kerülök. Valami
emberfölötti hatalom megragadja balkaromat, s azt erőnek erejével nyakam
köré akarja csavarni négyszer. Ugyanakkor egy másik emberfölötti hatalom
rokkom jobb szárnyába csimpaszkodik, s azt tőlem törvénytelen uton
elválasztja; ekközben orrom hegye lelapul a kemény falhoz való dörzsölés
által mint egy eszkimóé, a nadrágzsebemben lévő szobakulcs a
„Gotterhaltét“ fujja kinjában, mire hátam mögött a diszmenet elvonul, s
én gyönyörködöm Mátyás temploma falának vakolatában, melynek egy
lehámlott darabján Lauka Guszti portréja járta a kalamajkot. Úgy kell
neki, minek hivott ide.
*
Szép három agara volt Agárdi öcsémnek: a fiskális, a doktor és a pater,
egy egész udvari személyzet. Mindahárom kitünő „soló“ urfi, mindegyik
ára (praetium affectiorus) egy dominium; de köztük még is lefurfangosabb
a fiskalis, vele szemben ugyan vesztett pere van valamennyi nyulnak.
Szokása volt Agárdi öcsémnek, hogy ha hazulról távozott, kedvenceit
mindig otthon hagyta, rájuk zárva az ajtót. Féltette őket, mint a későn
nősült férj félti a fiatal menyecskét. Alig hogy kihuzta a lábát a gazda
a szobából, mind a három agár, mint a villám, az őzbőrrel takart ágyon
termett, mindannyian unisono vonítván: „nichts über die Commodität!“
Agárdi öcsém pedig mindannyiszor jól eldeklinálta őket a nagyuri
passióért. Hanem hát fiskálissal volt dolga, a ki ugyan az elkövetett
személyes sértés miatt nem indított becsületsértési pört – semmiségi
panaszszal sem alkalmatlankodott – de azért utoljára még is ő nevetett.
Legközelebb a mint a kutyák maguk maradtak – megint csak nyuzták az
őzbőrt. Kéjelegve szenderegtek Morpheus karjaiban, legszebb álmaiból
azonban fölriasztá őket a kenetlen zárban nyikorogva megfordult kulcs –
mind a három, mint a parancsolat az ágy alatt keresett asylumot.
Gazdájuk azonban _melegnek_ találván az ágyat, ez a corpus delicti elég
volt arra, hogy ismét jól eltángálta a passionatusokat. A fiskálisban
forrt a méreg, boszut agyarkodott.
Bizony csak harmadszor is az ágyon nyujtózkodtak és lopták a napot a
nebulók.
És bezzeg még a pipa is kialudt szájában Agárdi öcsémnek úgy elámult, a
mint belépve az ajtón látta, hogy a kutyái fölfutt pofával ugyancsak
fujják az ágyat, hogy azt kihütsék, utánozván az egyszer valakit, a ki
futta a fagylatot; mert nem hitt a németnek.
Denique a fiscális kifogott a principálisán – s még mai napság is ők az
urak – ha urok nincs honn.
*
A quaterka minden Terkák közül leginkább ajánlható.
*
A szomjuság vétek, a míg el nincs oltva; az oltott szomjuság ép oly
kevéssé tartozhatik a vétségnek kategoriájába, mint az oltott mész.
*
Ha én pápa volnék, a bor, sör és pálinka szentháromságra nézve a
szomjuhozóknak teljes vallásszabadságot adnék.
*
Hallottad öcsém mi ujság? _Izabella_ spanyol exkirálynő magasabb
leánynöveldét nyit serdülő szüzek számára Soroksárott. _Eugenia_ a
franciák volt császárnője mint masamod etablirozza magát a
retek-utcában. A _Curhesseni fejedelem_ a _nassaui_ Adolffal egyetemben
en compagnie mint timárok keresik kenyerüket.
*
Az arany a legsárgább találmány a világon.
*
A trafik szivaroknak édes öcsém az az előnyük, hogy mind a két végükön
meggyujthatók, mely előnyük azonban azon hátrány által paralyzáltatik,
hogy egyik végükön sem égnek.
*
Ha a szappanfogyasztás szerint itélhető meg valamelyik nép kulturája,
nem lenne-e tanácsosabb országos – borbélydákat fölállítani.
*
A vagyon emelésre nézve mi elönyősebb: négy disznó a ferbliben, vagy
három disznó – ólban?
*
Egy menazseriában olyan piócát láttam, mely akkora volt, hogy minden
államadósságot kiszítt. Akkor épen Törökország licitált rá.
*
Az öreg ur Rómából menykövekkel dobálózik, pedig magának is üvegből van
a vatikán teteje.
*
A „kis pipában“ olyan bort mérnek, hogy az esküdt mikor egy meszelyt
megivott belőle, kijövet vicispánnak gondolta magát.
*
Tegnap egy könyvkötőlegénynyel ismerkedtem meg, a kivel be akarom
magamat köttetni disznóbőrbe, mert egy idő óta annyit imádkozom, hogy
egész imádságos könyv lett belőlem.
*
Tegnap is annyi keresztet vetettem magamra, a mennyivel kihimeztethettem
volna egy pár papucsot.
*
Hallottam, hogy a más világon rendesen négy tál ételt kapunk ebédre:
miatyánk levest, hagyott hust (t. i. a hushagyó keddről maradtat)
üdvözlégy szószszal (sohasem szerettem a legyet szószban) aztán tojásba
kirántott zsoltárokat, meg utoljára egy kis papsajtot. Inni való nincs
egyébb, csak szentelt viz. Képzelem, hogy káromkodik Beöthy Laci.
*
Tudod-e öcsém, mire való a pokol feneke? Hogy legyen mire ütni a
huszonötöt, ha rosz a pokol. Nem az én viccem, hanem Jónás prófétáé, a
ki a cethaltól hallotta.
*
A hozsánánál mindig többet ért a Zsuzsánna!
*
Abban a kétnyaku bibicben (értsd kétfejü csalogány) azt bámulom
legjobban, hogy tudott négy kézláb átjönni a tengeren.
*
A hering az egyetlen „ing“ melyet férfi és nő egyaránt használhat, még
pedig belsőleg.
*
Megtudnád-e mondani nekem öcsém, hogy a mostani honvédek mért
egészségesebbek, mint a 48-ak? Nem. Csak azér öcsém, mert ezek _még
semmit sem vettek be_.
*
Barátom Kecskeméten olyan desperált a hangulat, hogy ott már csak az
asszonyok vannak – _jó reményben_.
*
– Vallja meg őszintén Gazsi bácsi, mért nem adta fejét a házasságra?
– Öcsém, az isten azért teremtette az asszonyt, hogy ha a férfinak jó
kedve van, legyen kit megcsókolnia, ha pedig rosz kedve van, legyen kit
végigvernie. Már pedig én ezt a kettőt ugyan egy személyen nem
uzoválhatom.
*
Tegnap oly meleg volt, hogy elemozsinául hozott szalonnám tepertővé sült
a zsebemben.
*
Ha kérdezték tőle hol született, azt szokta mondani:
– Mért nem teremhettem volna én rózsafán?
Kedélye rózsáira, vagy sorsa töviseire célzott-e vele, ki tudná
megmondani.
*
Vannak kik azt állítják, hogy még a mult század gyermeke. Ő maga sokáig
parókát viselt és föstötte szakállát.
– Hátha rászedném a halált?
*
Csak az utolsó évben láttuk egészen fehérnek.
– Ki meri mondani, hogy swarz vagyok?
*