Egész nap az erdőben kószáltam, betértem néhány gazdaságba, munka után
kérdezősködtem és azután mentem tovább céltalanul, mint valami
kitaszitott. Csipős hideg volt, csak ez a járkálás melegitett föl kissé.
Estefelé visszamentem régi munkahelyemre, a kapitány erdejébe. Nem
hallottam a baltacsapásokat. Falkenberg már hazament. Megtaláltam azokat
a fákat, amelyeket az éjszaka kivágtam és nevetnem kellett a
pusztitáson. Falkenberg bizonyára nem tudta elképzelni, ki követte el
ezt. Talán azt hitte, hogy valami szellem. Képzelem, hogy megijedt.
Azért futott haza, mielőtt még beesteledett volna. Hahaha.
De ez a jókedv nem tiszta szivből fakadt, hanem a tegnapi láz borzongott
még bennem. Csakhamar elkomolyodtam megint. Itt, ezen a helyen álltak
egyszer, ő meg a barátnője, kijöttek hozzánk az erdőbe és beszélgettek
velünk.
Mikor már egészen sötét lett, visszalopóztam a házhoz. Talán fönt
alhatnék a padláson és azután, ha a fejfájása elmult, kijönne a
konyhába… Már látom az ablakokból kivilágitó fényeket és visszafordulok.
Talán korán van még.
Helyzetem két órán át igy alakul: cirkálok az udvar körül, elmegyek,
leülök, azután megint visszalopózom. Hiszen fölmehetnék a padlásra és
ott alhatnék, Falkenberg befogná a száját. Most már tudom, mit kell
tennem, a hátizsákomat eldugom az erdőben és ugy teszek, mintha valamit
ottfelejtettem volna és azért jöttem vissza.
Visszamegyek az erdőbe.
Jól elrejtem a hátizsákot és ekkor világos lesz előttem, hogy
tulajdonképen semmi közöm sincs a padláshoz meg Falkenberghez. Hiszen
olyan mindegy, hogy tető alatt töltöttem-e az éjszakát vagy sem. Csak
beszélni akartam mégegyszer egy emberrel, mielőtt végkép elhagyom ezt a
vidéket.
Uram, gunyolódom önmagammal, ugy emlékszem, ön azért hagyta ott a
várost, hogy visszaszerezze nyugalmát és hogy egészséges életet éljen.
Megint előveszem a zsákot, vállamra vetem és megyek vissza a ház felé.
Nagy ivben elkerülöm a cselédszobát és a ház északi vége felé megyek. Az
ablak világos.
Nehogy koldusnak nézzenek, ha esetleg észrevennének ebben a sötétségben,
leveszem vállamról a hátizsákot és kezemben viszem. Óvatosan közeledem
az ablakhoz. Megvetem lábamat, szilárdan és megingathatalanul állok,
leveszem a sapkámat és nem mozdulok. Odabent sem mozdul senki. Az ebédlő
sötét, ugylátszik már megvacsoráztak. Elkéstem, gondolom magamban.
Hirtelen elalszik odabent a lámpa, a ház mintha kihalt volna. Még várok
egy darabig, mert fönt az emeleten vándorol valami fénypont. Ez az ő
szobája – gondolom. Ez a pont talán még egy félóráig világit, azután ez
is kialszik. Most feküdt le, jóéjszakát.
– Jóéjszakát mindörökre.
Szó sincs arról, hogy tavaszra visszajöjjek. Na, még csak az kéne.
Mikor az országutra érek, megint vállamra vetem a hátizsákot és
elindulok vándorutamra…
Hajnalban tovább indulok. Egy pajtában aludtam és miután nem volt
takaróm, alaposan átfáztam. És a legrosszabb az volt, hogy a leghidegebb
időpontban kellett kibujnom vackomból, nehogy az emberek ottcsipjenek.
Csak mentem, mentem. Az erdőben váltakoznak a nyárfák, meg a fenyők.
Találok egy sudár borókafenyőt, levágok egy botravalót, leülök az
erdőszélre és lehántom a kérgét. Itt-ott zizeg még a fákon egy-egy
sárga-piros levél, de a legtöbb ág csupasz. Esőcseppek gyöngyöznek a
galyakon. Néha letelepszik egy fára vagy egy féltucat madár,
megcsipkedik a kiszivárgó gyantát, azután elröppennek és egy követ
keresnek, amin megtisztithatják csőrüket. Irigykednek egymásra,
kergetik, riasztják egymást, pedig az egész erdő az övék. És az üldözött
menekül, még akkor is, ha jóval nagyobb, mint az üldöző. Félnek attól a
sebességtől, amivel a másik nekikröpül.
A reggeli gémberedettség lassanként fölenged és a rosszkedvem elmulik.
Milyen szórakoztató ez a sok mindenféle élet, ami utamba akad. Legtöbbet
a madarakon mulatok. És különben annak is örülök, hogy a zsebem tele van
pénzzel.
Véletlenül Falkenberg tegnap reggel megmondta, hogy hol van Péter
tanyája és én arrafelé tartottam. Munkát aligha kapok azon a kis tanyán,
mivel azonban gazdag voltam, nem is annyira a munka járt az eszemben. De
Péter bizonyára csak ezután jön haza és akkor lesz mesélnivalója. Ugy
csináltam, hogy estefelé érjek Péter szüleinek otthonába. Átadtam a fiu
üdvözletét és megmondtam, hogy már jobban van és hamarosan hazakerül.
Továbbá, hogy kaphatok-e szállást éjszakára.