Tanácsos. Hát most mi bajod van? Semmi okod bőgni. Kijelentem itt a
hivatalos helyiségben, hogy tisztességesen cselekedtél. Nyugodt
lelkiismerettel távozhatol, még pedig a fenébe, és minél hamarább.
Ilona. Nem is azért sírok. Csak mert olyan szép tiszta szerelmet láttam
itten az előbb. _Elmegy az udvari ajtón._
Tanácsos _miután Ilona kiment_. Mi az őrmester! Itten szép tiszta
szerelem látható, nálam, a hivatalos helyiségben?
Őrmester. Csak beszélgettek, könyörgöm. És az az úr mutogatta az ü
lábát.
Tanácsos _Siposhoz_. Maga itt a lábát mutogatja?
Őrmester. Nem az üvét, könyörgöm, a leány lábát mutogatta.
Tanácsos. Maga itt a leány lábát mutogatja? Micsoda mesterséget űz maga?
Sipos. Asztalos vagyok kérem.
Tanácsos. Hát mutogasson széklábakat. Azt is otthon. Ez itt hivatal.
Irma. Elmehetek kérem?
Tanácsos. Elmehetsz. _Siposhoz_. Hova megy ez most? Van ennek gyámja?
Sipos. Van kérem. Egy magyar ügyvéd.
Tanácsos. Hát persze hogy magyar.
Sipos. Azért mondom így, kérem, mert Bécsben él állandóan.
Tanácsos. Hát persze, hogy az nem vigyáz rá. De látom, maga egész jól
szíveli. Mi?
_Csönd._
Irma. Ő nagyon szível kérem. Ő csak nem felel.
Tanácsos. Hát én azt meg tudom csinálni az árvaszéknél egy-kettőre. Akar
a gyámja lenni?
Sipos. Nem én, kérem. Nem lehet erre vigyázni. Én nem vállalom azt a
felelősséget. Én inkább feleségül veszem, kérem.
Tanácsos. Mi az, hát nem tegnap volt az esküvője?
_Csönd._
Irma. Tegnap volt, de nem folytatja.
Tanácsos. Hány éves maga?
Sipos. Negyvennyolc.
Tanácsos. És a lány?
Sipos. Húsz lesz.
Tanácsos. Az előbb nekem odabent azt mondtad, hogy huszonhárom éves
vagy. Mért hazudtál?
Irma. Hogy kicsit közelebb legyek a Sipos úrhoz.
Sipos. Kéremalásan, evvel úgy vagyunk, hogy most még van egy kis
korkülönbség köztünk, vagy harminc év. De ez csak most tűnik fel
nagyságos uram. Hetven év mulva ő lesz kilencven, én meg száztizennyolc,
akkor azt fogják mondani: két öreg ember.
Tanácsos. Hát ez is szempont, uram. Fantasztikus. Na, elmehetnek. Isten
áldja meg. _Irnokhoz_. Higyje el. Sehol nincs annyi nyomorúság, mint
ezen a világon. _Berobog balra._
Irnok. Igenis tanácsos úr.
_Sipos és Irma mély meghajlással köszöntik._
Sipos _veszi a bőröndjét, Irmára néz_.
Irma _a bőrönd után nyul_. Majd én viszem.
Sipos. Nem.
Irma. Dehogy nem. _Elveszi tőle a bőröndöt, kis szünet._ Hát most hova
megyünk Lajos?
Sipos. Lajos?
Irma. De mennyire!
Sipos. Mi az, már nem pilóta?
Irma. Nem. Most már csak: te Lajos.
Sipos. Miért?
Irma. Mert a pilóta beleesett a vízbe és az oroszlán fütyül.
Sipos _az Őrmesterhez_. Hallja ezt? Mondja, mi a véleménye rólunk?
Őrmester. Nagy marha és kis marha.
Sipos. Köszönjük szépen.
Irma. Gyerünk Lajos.
Sipos. Most így menjek veled végig az utcán, fényes nappal? Hol a régi
ruhád?
Irma. Bemegyünk érte a Keczeli Ilonához.
Sipos. Nem fiam, hát most már ezeket az összeköttetéseket beszüntetjük.
Jó?
Irma. Ahogy akarod, Lajos.
Sipos. Majd veszek neked a boltban, itt a sarkon valami olcsó ruhát.
Irma _szomorúan_. Olcsót?
Sipos. De még milyen olcsót! Gyere pajtás, lesz, ahogy lesz, vágjunk
neki együtt ennek a keserves világnak. Add ide azt a koffert.
Irma. Nem adom. Engedd, hogy én vigyem. A koffert mindig én fogom vinni.
Sipos. Jó. A koffert mindig te fogod vinni. _Átöleli és kimennek a
nyitott ajtón át az udvarra. Irma cipeli a koffert._
_Mikor már kimentek._
Őrmester _az asztalánál ülve felordít_. Ajtó!