Irma _felnéz rá bátran_.
Sipos _lesütött szemmel, zavartan_. Te tudtad… hogy a házmestert
Popovicsnak hívják?
Irma _könnyáztatott hangon, szipogva_. Igen. A… a felesége… a
Popovicsné… _Zokog._
Sipos. Azt mindjárt gondoltam.
_Szünet._
Sipos. Hát most mi lesz veled?
Irma. Nem tudom. Most szeretnék odaülni maga mellé. Szabad?
Sipos. Hogyne volna szabad.
Irma. Ilyen nagy gyalázat után?
Sipos. Még nagyobb után is.
Irma _boldogan odaül Sipos mellé_. Nagy gyalázat volt?
Sipos. Nem.
Irma. Kis gyalázat?
Sipos. Olyan… középgyalázat.
Irma. De ugye azért nekem tiszta lelkem van.
Sipos. Hallottad mit mondott? A szobámat lezárni.
Irma. A Császár megy oda lakni.
Sipos. Menjen is.
Irma. Csillagsugár és gyönyörű főangyal, most mért nem mérges?
Sipos. Nagyon megszelidültem én fiam.
Irma. Én most boldog leszek, Sipos úr.
Sipos. Hol?
Irma. Budapesten.
Sipos. Igen?
Irma. Magánál.
Sipos. Ne mondd.
Irma. Örök boldogság és szép tavaszi május.
Sipos. Most, nyáron?
Irma. Mindig. Koporsómig… csupa virágzat és pilótarepülés. Ne legyen
szomorú, biborcsillag és egyetlen centercsatár.
Sipos. Fáradt csatár vagyok én. Tegnap reggel óta vagyok talpon.
Lakodalmon voltam. Ha három éjszaka összeragadna, azt is kialudnám.
_Kis szünet._
Sipos. Mért csináltad azt?
Irma. Mit?
Sipos. Hogy odamentél. Abba a házba.
Irma. Öngyilkosságból tettem.
Sipos. Így akartál öngyilkos lenni?
Irma. Így. Ha a Dunába ugrok és meghalok, nem tudom többé siratni
magamat. Így meg örökké sirattam volna tiszta szerelmemet és ifjú
lelkemet.
_Ilona a könnyeit törli._
Sipos. Micsoda hülyeség. Borzalom. Bemenni ilyen gyereknek… abba a
házba.
Irma. Azt mondta, odavaló vagyok.
Sipos. Nem vagy odavaló.
Irma. Aki odamegy, az már odavaló.
Sipos. Nem igaz. Te bánatodban mentél oda.
Irma. Más is úgy megy oda.
Sipos. Honnan tudod?
Irma. A Keczeli Ilona mondta. Ő is úgy ment oda.
Sipos. Ő se odavaló.
Irma. Hát hova való?
Ilona. Kis virágos kertbe való vagyok, öntözni kérem, kertészlánynak
való vagyok, füvet szeretnék kaszálni! _Csöndesen sír._
Sipos. Hát… mért nem kaszál?
Ilona. Nincs énnekem ahhoz pénzem kérem. Majd ha vagyonom lesz,
férjhezmegyek. Az sok pénzbe kerül.
Irma. Nekem már két dollárba van.
Sipos. Te férjhezmégy?
Irma. Igen.
Sipos. Kihez?
Irma. Hozzád.
Sipos. Biztos?
Irma. Biztos.
Sipos. A dologban az a különös, hogy valószínűleg igazad van. Püspököt
úgy se kapsz.
Irma. Nem is kell, mert te vagy az én selyemnadrágos hercegem, akiért én
elmentem a bálba aranyruhában.
Sipos. Na ez egy kis túlzás.
Irma. Te már régen szereted a Hamupipőkét… és jársz, jársz, a kezedben
az üvegcipővel… és most már belátod, hogy csakis az én lábamra illik…
Sipos _Ilonához, aki Irma lábát nézi_. Nézd csak meg. Azt megnézheted.
Olyan lába van, mint egy princesznek. Mutasd neki, fiam.
Őrmester _ágaskodik, szintén nézi_.
Sipos. Mutasd az őrmester úrnak is. Ő is szereti.
Őrmester. Nem szeretem. _Visszaül_.
Sipos. Mért?
Őrmester. Mer vikony.
Sipos. Hát milyet szeret?