_Földszinti várószoba a kerületi kapitányságon, ódon kültelki házban.
Hosszúkás, fehérre meszelt hivatalszoba, melynek hátul két ablaka és egy
üveges ajtaja van. Ez mind egy kis udvarra nyílik. Balról elől ajtó,
mely a rendőrtanácsoshoz vezet. Hátul a bal ablaknál íróasztal, mögötte
aktaszekrény. Jobb szélen íróasztal, fölötte a falon a főkapitány
arcképe. Ez alatt valami hivatalos táblázat. Néhány szék. Hátul, a
hátfal mentén, szemben a közönséggel, két hosszú fapad a felek számára.
Mindenik padon öt ülőhely._
_Másnap reggel._
_Mikor a függöny felgördül, a bal íróasztalnál ül és dolgozik az Irnok.
A jobb íróasztalnál ül az Őrmester, őszes hajú, derék öreg rendőr. Hátul
a padon sorban ül: a bal szélen Sipos, még a tegnapi ruhában, mellette a
földön utazóbőröndje, ezen kabátja és kalapja. Mellette sok üres hely.
Aztán jó messze Adél, már kipihenve és átöltözve, majd Adéltól jó
messze, a pad másik végén, egymás mellett Házmester és Kati._
_Hosszú, igen hosszú szünet. Az Irnok és az Őrmester egykedvű, Adél maga
elé néz, házmesterék meg vannak ijedve, Sipos nyugtalan._
_Csönd._
Sipos _az irnokhoz, cédulával a kezében_. Kérem szépen, nem lehetne
megtudni, mért vagyunk mi ide beidézve?
Irnok. Nem.
Sipos. Sejtelmünk sincs róla, kérem, és már itt ülünk egy félórája. Tíz
órára voltunk idézve sürgősen és már féltizenegy.