Adél _hirtelen megfordul_. Mit akar?
Császár. Beszélni szeretnék magával… de nyugodtan… csak öt percet… Meg
akarom magyarázni magának…
Adél. Nekem ne magyarázzon semmit. _Kimegy az udvarba, nyitvahagyja az
ajtót._
Császár. De Adél kérem, az istenért… hát így nem lehet ezt elintézni…
_Beszéd közben utánasiet, kimegy ő is._
_Az ajtó nyitva marad._
Irma _becsukja az ajtót_. Kezüket csókolom. Gyere Lilike, odakészítjük a
Sipos bácsinak a kabátot, meg a párnát. Addig ülj ide, de meg ne
mozdulj, maradj szép csöndesen. _Az asztalra ülteti._ Adj egy puszit az
Irma néninek, jó erőset. Úgy. Na látod, ez az a kabát, ez a házikabát.
Ezt veszi föl a drága mérges a testire. _Megszagolja_. Dohányszaga van.
Az Irmának nem szabad az esővízben megfürödni. Az Irma csak legyen
piszkos. Jól van. Az Irmának nem szabad kéknek lenni, mint a holdvilágos
tündérnek, akiért elgyön a felhőkből a szép pilóta és letérdel előtte
boldogsága gyönyörében, édes csókért, igaz fájdalomért, szívem
gyönyöréből. Jól van. Adj egy puszit, Lilike. Cicit adtam a macskának.
Olyan puhán feküdt a mejjemen. Négynapos macska, bársonymacska, tiszta
selyembársony. Azt se szabad. Jól van. A Nemzetibe se szabad menni egy
hétig. Jól van. Majd délután fölgyössz velem a falépcsőn a padlásra,
Lilike, megstoppoljuk az összes harisnyákat és aztán legyössz velem és
nézed a vasalást. Jó? Gyere párna, megszagollak tégedet is. Az én édes
drágám alszik rajtad. Ez is dohányszagú. Drága mérgest megcsalja a
kedvese a Császár Pállal. Kérlek párna, mondd meg neki, mikor a fülivel
rádfekszik, súgd bele a fülibe, hogy ne a hűtlen Adélt szeresse, inkább
az én hű szívemet szeresse, ne szidjon engem mindig! Drága mérgest
megcsalják… Úgy fáj a szívem érte. Mondd, Lilike: fáj.
Lilike. Fáj.
Irma. Jó. _Leteszi a párnát, széket hoz._ Most idetesszük a széket,
látod, ideállítjuk a helyire, mingyárt itt lesz a gazdája és ráül és
mindenkire mérges, mert nem tudja, hogy olyan édes nekem, mint a méz,
mert ő a legszebb pilóta ezen a szép Budapesten, repülőpilóta,
felhőpilóta, és nincs szebb fénysugár, mint ő, még ha mérges is, az én
egyetlen szerelmem és rózsaláncom, örök nefelejts és gyönyörű pilóta.
Mondd azt Lilike, hogy: pilóta.
Lilike. Pilóta.
Irma. Nagyon jó. Megint kavics van a cipőmben. Nem veszem ki. Már késő.
Inkább szenvedek, hogy boldogtalan legyek. _Figyel_. Meggyött a mérges.
Jaj, titkos szerelmem.
_Sipos belép._
Sipos. Nem veszed le azt a gyereket az asztalról?
Irma _lekapja a gyereket_. Jaj… kezitcsókolom.
Sipos. A terített asztalon van a gyereknek a helye? Hallottak már ilyet!
Irma _elveszi Sipos kalapját, elteszi_. Kezitcsókolom, bocsánat, tévedés
volt. Hogy tetszik lenni?
Sipos. Ebéd előtt rossz kedvem van, ne kérdezz. Vidd ki azt a gyereket.
_Leveti a kabátját._
Irma. Viszem. Gyere Lilike. _Felkapja, kiviszi, visszarohan._ A Sipos
bácsi mérges.
Sipos. Kabát.
Irma _szalad, veszi, elteszi_.
Sipos _leveti a nyakkendőjét_. Nyakkendő. Pfü.
Irma _szalad, veszi, elteszi_. Meleg van.
Sipos _levetve gallérját_. Nem kérdeztem. Gallér.