Lelki örömöt okozott nekem, hogy Ön, Kedves Testvér, szivesen fogadta
testvéri vonzalmam csekély zálogát. Kempis Tamás e kiadása bizonynyal
értéktelen könyvecskének tünik fel azok előtt, akik nem akarnak látni,
de tartalma megbecsülhetetlen. Kivánom, Kedves Testvér, forditsa lelki
üdvére Jézusban való szeretetem e kisded jelét.
Érdeklődéssel forgattam a világi könyvet, melyet az Ön gyöngédsége a
lélek szórakoztatása céljából juttatott el hozzám. „Athalie“-ban, bár
világi tárgyról szól, néhány komoly gondolatot találtam. De „Phaedra“
olvasása megdöbbentett. Némely sorainak szabadossága azt a nyugtalanitó
kérdést keltette fel bennem: mit állhatott ki az Ön szüzies lelke, midőn
a szenvedély e zabolázatlan hangjairól tudomást kellett vennie?! E
gondolat sokáig nem hagyott aludni, s imámba belefoglaltam a könyörgést,
hogy lelkületének égi ártatlanságát a világiasság és szenvedélyekben
tobzódó anyagelviség szeméremsértő hangja soha se botránkoztassa meg!
_P. E._