Laudetur Jesus Christus! Testvérem az Urban!
„Egerházy Jenő gróf“ nevére küldött leveledet felbontottam és
elolvastam, mert bár cimzése hibás volt, láttam, hogy nekem szól.
Válaszul figyelmeztetlek, hogy Egerházy Jenő gróf nevü egyén nincs
többé. Annak, akit hajdan igy szólitottak, a neve immáron: Pater
Eugenius.
Ha csakugyan e Pater Eugeniusról tudakozódol, aki a Jézus Szent Szivéről
nevezett Társaság legszerényebb szolgája, élj tovább is békében. Pater
Eugenius jól van, s a következőkben ad hirt magáról:
Üdv az értem imádkozóknak és minden jó embernek! Ne keseregjetek,
feleim, mert bizony mondom nektek, hogy irigyelnetek kellene engem,
akinek részem van az igazak legfőbb boldogságában.
Hiányosságot csak egyben látok: testi szenvedésekben. A mártiromság
öröme eddigelé, sajnos, nem adatott meg nekem. Hasztalan imádkoztam,
hogy legalább a bőratka nevü, sanyaruságot keltő féreg kezdje ki silány
porhüvelyemet, hő fohászaim ellenére szomoru épségben kell leledzenem.
Napestig vigan seprem cellámat, alázatosságból, és az oktalanoknak nem
tetsző, látszólag alantas, de voltaképpen fölemelő foglalkozás okából.
Azonban Isten óvjon a hiuság bünétől!…
Közelébb egy testvérem az Urban, meglátogatván, ily felkiáltásra
ragadtatá magát: „Hogyan! Egy Egerházy! És seper!“ Fölemeltem a seprüt,
s kiüztem cellám békéjéből a bomlott elméjüt:
– Apage Satanas!
Azon kérdésedre, mi igaz abból, hogy minden pénzemet átadtam a rendnek,
feleletem a következő:
Mi az a „pénz“? Én nem tudom, hogy mi az. Csak annyit tudok, hogy ama
hivságokat, melyeket világi életemben vagyonomnak neveztem,
átszolgáltattam Jézusban Atyámnak, hogy helyezze el ama cél
szolgálatára, mely egyedül érdemli meg, hogy célnak neveztessék.
Imádkozom lelki üdvödért. Ha gyors kimulás érne, fogadd áldásomat és
azon örömömnek kifejezését, hogy hamar lesz részed a mennyei
boldogságban. Boldogok, akik korán halnak meg!… de Isten óvjon az
irigység bünétől!…