A férj: Mondd meg, hogy mit mondjak meg és én megmondom.
A feleség: Azt mondd meg, hogyan költsek el ebből az ötszázból
nyolcszázat?
A férj: Hüm.
A feleség: Töröd a fejed?
A férj: Nem töröm én.
A feleség: Hát mit csinálsz?
A férj: Semmit.
A feleség: Vagyis nem mondod meg, hogyan költsek ötszáz koronából
nyolcszázat?
A férj: Abszolute nem.
A feleség: Mért nem mondod meg? Nem akarod, vagy nem tudod?
A férj: Ha azt mondanám, hogy nem akarom?
A feleség: Az szégyen-gyalázat volna, mert ha tudod, akkor miért ne
akarnád?
A férj: És ha azt mondanám, hogy nem tudom?
A feleség: Akkor tudnám, hogy tudod, csak nem akarod.
A férj: Várj. Zavarodik a fejem. Most már nem tudom, hogy tudom-e, vagy
nem tudom, vagy csak nem akarom tudni, avagy nem tudom akarni…
A feleség: A te fejed! Erigy már a fejeddel! (A férj fölkel és föl-alá
jár.)
A feleség: Most sétálsz?
A férj: Igen. Parancsod szerint: megyek a fejemmel. Jó, hogy azt nem
mondtad, hogy menjek a fejemen. Mert akkor most a fejemen mennék.
A feleség: Hová?
A férj: Hát hová? Az egyetemre. Beke Manóhoz.
A feleség: Ki az a Manó? Mi a manó az?
A férj: Matematikai professzor. Attól megkérdezném, hogy lehet-e
ötszázból nyolcszázat elvenni?
A feleség: Tébolyult ember. Ezért te az egyetemre mennél egy
tiszteletreméltó tudóshoz?
A férj: Valakitől csak meg kell kérdeznem! Legjobb ha mindjárt egy
szakembertől kérdezem meg.
A feleség: De nagyra vagy azzal a szakemberekkel! Jöjjön ide, ha olyan
nagy tudós. Majd én megmutatom neki, hogy ötszázból nem lehet
nyolcszázat költeni.
A férj: Hát nem lehet?
A feleség: Nem.
A férj: Biztos vagy benne?
A feleség: Egy kicsit.
A férj: Akkor mit akarsz tőlem? Mért dobod belém ezt a kérdést? Mit
boritod fel a kedélyemet? Mért gyujtod fel a lelkivilágom szénaboglyáit?
S mért teszed ezt minden elsején, minden istenáldotta, azaz istenverte
elsején? Te két dolgot tudsz nagyon jól. Először azt, hogy ötszázból
csakugyan nem lehet nyolcszázat költeni; másodszor azt, hogy ötszázból
igenis lehet nyolcszázat költeni. Mióta az eszemet tudom, mindig azt
csináljuk, hogy ötszázból nyolcszázat költesz s azonnal szörnyet halnál,
ha csak egyszer, egyetlenegyszer fölmerülne egy másik feladat.
A feleség: Melyik?
A férj: Hogy hogyan kell nyolcszázból ötszázat költeni.
Az asszony elgondolkodik s aztán csendesen azt mondja:
– Hát ez ne is merüljön fel. Nyolcból ötöt?… Nem, ilyen butaságra
valóban nem pazarolom a drága időmet.