Produced by Albert László (This file was produced from
images generously made available by The Internet
Archive/Canadian Libraries)
MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
PESTEN,
BIZOMÁNYBAN EMICH GUSZTÁVNÁL.
1846.
NÉPDALOK ÉS MONDÁK.
A KISFALUDY-TÁRSASÁG
MEGBIZÁSÁBUL
SZERKESZTI ÉS KIADJA
ERDÉLYI JÁNOS.
PESTEN,
NYOMATOTT BEIMEL JÓZSEFNÉL.
1846.
ELŐSZÓ
A magyar népköltemények gyüjtésének gondolata
nem uj, de fájdalom, nem is régi. Énekes gyüjteményeket
ismerünk, minő 1803-ból a váczi, mellynek
előszavában emlékezet vagyon egy, 1799-ben készült
és megjelent gyüjteményről. Ez utolsót nem ismerem,
de mennyiben a kezem között levő[1] annak folytatása
vagy utánzása lehetett, a mi szempontunkból tekintve,
– nem igen sokat ért, mivel a benne megjelent
dalok minden egyéb voltak mint népdalok. A sárospataki
„Érzékeny és vig dalok gyüjteménye“ mellynek
második bővitett kiadása 1834-ből való, és így
az első körűlbelől öt hat évvel korábban láthatott világot,
sokkal többet ér, nem csak általános költészeti,
hanem valóságos népköltészeti tekintetből is. Ebben,
sok becses, főleg az iskolai ifjuság által szerzett, dalokon
kivűl tisztán népdal mintegy 70 darab találtatik.
Ezen gyüjteményeken kivül a népköltészet nálunk nem
[1] Kelecsényi József buzgó gyüjtő ur ajándékából a
Kisfaludy-Társaságé.
máskép müveltetett, mint ponyvai irodalom által, mig
a népben korrul korra kimutatható bizonyossággal
mindig élt, változott, hervadt, vagy virult, a nép
sorsa, körülményei szerint. A m. t. társaság felállta után
mindjárt, a népdalokra szintén előkelő gond fordittatott,
melly szándékát az Academiának törvényhatóságok
is sietének buzditani ’s nov. 16. 1832 tartott heti
ülésében illy levél olvastatott: Tekintetes Tudós Társaság!
Mennyire szivünkön fekszik a magyar nyelvnek
terjedése, azt bizonyítja megyénkben több tartalmu
rendszabásoknak megállapitása, mellyek által a
föld népét honni nyelvünk kedvelésére ébreszteni kivánjuk.
– Ezen anyai nyelvünk iránt vonzó határtalan
vágyódásunk ösztönéből a t. t. Társaságot hivatalosan,
egyszersmind barátságosan kérjük, hogy
szembetűnő levén a mesterembereknél a számtalan
magyar műszavak fogyatkozása, ezen fogyatkozást
kipótolni s egyszersmind a magyar nyelv nagyobb
megkedveltetésére alkalmatos _népdalokat_ késziteni
és közre munkálni méltoztasson. Egyébiránt stb. a
t. t. Társaságnak kész köteles szolgái Komárom vármegye
közönsége. Költ Komáromban 1832. eszt.
augustus 1-ső napján tartott közgyülésünkből. Még
Esztergam megyéről tudom, hogy e végett szinte felszólitá
az Academiát, mellynek aztán, tagok és nem
tagok egyiránt küldének dalokat, de az Academia e
tárgyat, noha szerkesztőket is neveze már, bizonytalon
időre kénytelen volt letenni, s gondjait egy más,
későbbi, Társaságnak, melly egyenesen a szépirodalom
minden oldalróli müvelésére, terjesztésére alakult
– a Kisfaludy-Társaságnak átengedni, melly
1843. dec. 2-dikán tartott ülésében a népköltési ereklyék
gyüjtését elhatározván, felszólitást bocsátott ki
az országba s egy uttal az Academiát is fölkéré hogy
a levéltárában letett gyüjteményeket használatra
kiadni méltoztatnék. Az Academia szives készséggel hajlott
a kérelemre ’s egy ujabb indítványt küldött át a
Kisfaludy-Társasághoz miszerint a gyüjtendő népdaloknak,
a mennyire lehet, _zenéjökre_ is forditná
gondjait és figyelmét, hogy a magyar népköltészetnek
ezen lényeges és jellemző vehiculumának több becses
példányai nemcsak az elfeledtetéstől megóva, a mivelt
közönség ismeretére jőjenek, hanem ahoz értők által
s tökéletes magyar szellemben szerkesztve, a már
nagy számban kijött s jobbára idegen hangmüvészek
által elferdített dalok sorsára ne jussanak! E szerint a
Kisfaludy-Társaságnak nemcsak a dalok gyüjtése,
hanem melódiáik közzététele is feladatává lön, melly
kettős vállalat alulirtnak bocsáttatott gondjai alá, ki
általvevén mind az Academia, mind a Kisfaludy-Társaság
gyüjtéseit, a jelen könyvet szerkeszté, nem
minden válogatás nélkül ugyan, de mégis szorosan
ragaszkodva azon elvhez, hogy a dalok ugy kerüljenek
világ elé, mint jellemző valóságukban a nép között élnek.
E közben, mint a népköltészethez érdekes adat,
jelent meg már eddig három füzet Kecskeméthi Csapó
gyüjtése szerint, s ennyi – tudtommal – mi a népdalok
körűl irodalmilag történt, s most egész tisztelettel
jegyzem föl ide mindazok becses nevét, kiktől
a Kisfaludy-Társaság gyüjteményeket vön.
1. Kelecsényi József urtól 13 darab, köztök egy pár rege.
2. Füzes-Gyarmatról Szakál Lajos gyüjteménye 17 d. és H. G. néhány
töredéke.
3. Piry Czirjék prof. urtól Érsek-Ujvárból, különböző vidékekről 36 d.
4. Szabó Dávid urtól, Hegyaljáról 39 db.
5. Haas Mihály urtól, többnyire baranyai hires rablókrul 20 db.
6. Gróf Dessewffy Virginia kisasszonytól szabolcsi dalok 50 db.
7. Nyájasditól (álnév) egy monda Buda halálárul.
8. Ivánszky Jánostól Nagy Tőre vidékérül, Bars megyéből 12.
9. Debreczen tájárul, Dobay Jánostól 26.
10. Vasból, Szelestey László urtól 6 db.
11. Szilágysági 14 népdal és 13 táncznóta, Halász Márton urtól.
12. Három csomó vegyes Schedius Lajos urtól; a. köznépi dalok 27. db.
b. Magyarországi énekek 22. db. c. Régi magyaroknak szomorú és
keserves énekjek 1. db.
13. Nyitrából Kelecsényi Józseftől 16. db.
14. Vieszkáról Szeberényi Lajos urtól 24 db.
15. Többnyire a Rábaközön szedett népdal, Pintér Endre praemonstrati
szerzetes kanonok urtól, Csornáról 107 db.
16. Molnár Ádám nevelő urtól Pestben, a pöszéri pusztáról 48 db.
17. Hont és Nográd megyei, Pajor István urtól 25. db.
18. Ismét Pintér Endre urtól egy küldeményben 132.
19. Békes megye Körös-Tarcsa helységében Szöke István tanitó ur által
gyüjtött 49. népdal, átnézve és beküldve Szakál Lajos ur által.
20. Vasból Horváth Elek urtól 12 db.
21. Szombathelyről Simon Vincze praemonstrati szerzetes kanonok
urtól 40 db.
22. Ugyan onnan Szelestey László urtól ujra 11 népdal s néhány táncz
és egyéb mulatságok alkalmával rögtönzött, ugy nevezett rigmus.
23. Győrből Baki Gábor prof. urtól 11 db. hangjegyekkel együtt.
24. Nográdból, Pajor István urtól ujra 75.
25. Benőfy Soma Sajó-völgyből 20 db.
26. Családról Kelecsényi József egyvelege.
27. Baki Gábor Győrből folytatva 27-ig, kótákkal.
28. Szeberényi Lajos ismét 32 db. Maglód és Péczel tájékáról.
29. Gyurinka Antal Váczról több népdalt s köszöntő verseket
mesterlegényektől.
30. Zerrák Antal Győrből ireghi dalokat, Tolna megyéből.
31. Bátky Károly Kecskemétről.
32. Haas Mihály prof. Pécsről.
33. Josics Károly Bogádról hegyhátiákat.
34. Samarjay Károly Komáromból.
35. Petőfy.
36. Greguss.
37. Székes-Fehérvárról Hodosi Karácsony József urtól, legközelebb
elhunyt testvére Karácsony Lázár hátrahagyott irómányaiból egy 200
dból álló népdalgyüjtemény és külön két kötetben azoknak
boldogult által gitárra tett zenéi.
38. Szombathelyről Simon Vincze urtól ismét 37 db.
39. Vasból Ács Károly kocsi iskolai igazgató urtól. 30 db.
40. Csornáról, Pintér Endre urtól ismét 213 db.
41. Szeberényi Lajos urtól ujra 32. db.
42. Pápa és Ladány (Bars) vidékeiről Horváth Károly urtól 25. db;
43. Pozsonyból Berzsenyi Pongrácz urtól hangjegyekkel 24 db.
44. Pápáról Kiss Dénes urtól hangjegyekkel 122. db.
45. Noszlopy Titus urtól egy kisebb csomó hangjegyekkel.
46. Ludnics Miklós ügyvéd urtól némi peres irományokból egy csomó
egyveleg.
47. Perkátárul, takácsmester Molnár József urtól több nyomtatott és
irott füzet, köztök némelly saját dalai is.
48. Erkről Kovács Károlytól 31 db.
49. Külőn vidékekről Döbrentei Gábor kir. tan. urtól 106 db.[2]
50. Mátra és Zagyva-vidéki, Nagy Iván urtól 24 db.
51. Váczi, Gyurinka Antal urtól 23 db.
52–63. A m. tudós társaság XV-ik nagygyülése rendeléséből ennek
levéltárábul használatra: Udvardy János lev. tag gyüjteménye 246.
db. 2. Ercsey Dániel lev. tagé 112 db. 3. Demjén Sándor urtól
hangjegyekkel 28 db. 4. Kecskeméthi Csapó Dániel uré 130 db. 5.
Néhai Mindszenty Dániel gyüjteménye u. m. egy bevezető értekezés;
I. rész 188 db. II. rész 40 db. III. rész 57 db. hangjegyes 88 db. s
e mellett Mátray Gábor véleménye s külön 7 füzet nemzeti zenemód.
Czuczor Gergely r. tagé 14. db. 7. Gróf Desewffy Virginia
kisasszonyé 42 db. 8. Hoblik Márton ltagé hangjegyekkel 21. db.
9. Névtelen gyüjtemény hangjegyekkel, 105 db. 10. Schedel
Ferencz r. tagé 22 db. 11. Szücs Ábrahámé 62 db. 12. Kelecsényi
Józsefé 2. füzet.
64. Gödörházi Gödör József ur Szendről, Komárommegyéből 13 db.
65. Póngrácz Lajos ur hontmegyei ipolysági népdalokat gyüjtött számra
43. dbt.
66. Kelecsényi J. ur ismét néhány egyveleget: rigmusokat és
kortesdalokat.
67. Simon Vincze praemonstrati tanitó ur, Szombathelyről 29 db.
leginkább Ollát-tájiakat.
68. Szabóky Adolf ur kegyes rendi tag berencsi (nyitramegyei)
népdalokat, 50-net
69. Ismét a m. t. társaságtól egy csomó, beküldve Mayer István urtól
Muzslai népdalok czim alatt, 5-49 db.
70. Gr. Desewffy Virginia kisassz. folytatólag 51-116-ig hangjegyekkel
együtt.
71. Szabolcs déli oldaláról Szilágyi István 19 népdalt.
72. Illy czim alatt: Népdalok gyüjtve a pozsonyi lyceumbeli magyar
társaság meghagyásábul, Szeberényi Andor által.
73. Kelecsényi József Nyitrából egy költői zsebszótárt és dalokat.
74. Névtelen, 8 dalt.
75. Népdalok, összeszedte Békássy János 27 db.
76. Remellay Gusztáv Pétervár vidékéről néplegendát _péterváradi
havi boldogasszony_ czim alatt.
77. Szelestey Szombathelyről vőfél-köszöntéseket.
78. Oláhországi tánczverseket Ürmösy Sándor utazásából közle Schedel.
79. Boros-Sebesről Bitó Ferencz maga versét.
80. Forrayné ő nagysága Budáról Külkey Henrik ur által egy Nádasdy
dalt, hangjegyekkel.
81. Magyar dalok czim alatt, Névtelen hangjegyeket is.
82. Borbély Lajos három kötet gyüjteménye, tiszamelléki dalokkal,
Hevesből.
83. Nagy Gáspár urtól Komárombul néhai Kiss Lajos ur iratai közül
különböző vidéki dalok 7. füzetben.
84. Kis kötetben dalok Névtelentől 38 db.
85. Kelecsényi József hét kötetkét; többek közt a váczi dalos könyvet is
86. Baki Gábor Györből folytatólag 28-44. számig, hangjegyekkel.
87. Gr. Desewffy Virginia kisasszony 11 székely népdalt külde Jeney
József gyüjtése szerint.
88. Császár F. Abony tájékárul közle néhányat és egy mondát Mátyás
k. aranygyapjas bárányárul.
89. Horovicz, Fülöp, öt füzetet.
90. Nagy Iván ujra, Mátra és Zagyva vidékéről.
91. Mayer István ebédi dalokat.
92. Kelecsényi Pál gesztei és kolonyi dalokat, Nyitrából és Barsból.
93. Székely népdalokat Marosvásárhelyrül, Szentkirályi Gábor.
94. Puszta Monostorról dalokat, hét mondát és rejtvényeket Eperjessy
Ferencz.
95. Gaal egy mondát, a három királyfiról, irt le népi előadás után.
Hogy a népdalok gyüjtésének hire kedvező viszhangra
talált, mutatja e sorozat; hogy bennök országos és
nemzeti kincs van elrejtve, mindnyájan tudjuk és
bizonyosan e szempontból indultak ki a felszólitó nemes
megyék is – kiknek a teljesült ügyet ezennel van
szerencsénk pártolásába ajánlani – de a népdalok
mellett szól mindenek előtt a müvelt nemzetek és tudósaik
példája, mert minden europai nép – kezdve
angoltul a finn népekig – talán a törököt kivéve –
bir már efféle gyüjteményekkel; s csak a mi hanyagságunk
volt e részben, – mint sok másban is –
megmagyarázhatlan. És bár ennyi érdek, ennyi ok szól
is a népköltészet mellett, mind hiába, ha egy, nevét
elhallgató hazafi társul nem ajánlkozik, egy körülbelől
30 ives gyüjteménynek kiadására, mit azért hozok
fel, mert ez oka, hogy ki nem adatik mind, a mi be
gyült; de meggondolva, hogy nála nélkül még az sem
adatott volna ki, a mi most kiadatik, csak forró
köszönetünket érdemli.
Szerkesztésre nézve ennyit jegyzek föl: sok dal
lesz itt, mellyet senki nem hallott úgy, mint általam
közöltetnek, mert némellyik három, sőt négyből is van
összerakva, a különböző beküldések szerint. Ez másnem
is lehet. Mert mint egyik beküldő, Gyurinka
Antal ur irja „az illyen dalokat egyik elkezdi, és a
hány danolja, mind bővíti ujakkal“ miből természetesen
következik, hogy a különféle beküldést szabad is,
lehet is összeolvasztani.
Némellyek szerint maga Homér, de mult században
Ossian énekei, legujabban pedig a finn hősköltemény:
Kalervala, 32 énekben, szinte illy változó előadás, a
nép ajka után iraték le, s adatott ki. Bár több volna
efféle és ekkép szerkeszteni valónk nekünk magyaroknak
is! Voltak helyek, mellyeket a kéziratokból
máskép olvasni, mint a hogy kinyomattak, vagy nem
tudtam, vagy nem mertem, de későbbi, mind e mai
napig folyt, beküldésekből tisztába hoztam. Ezeknek
kijavitása feltalálható leszen hátul a jegyzetekben.
A mi ezeken kivül hibásan volna, értők itéletére hagyom:
jegyezzék föl észrevételeiket, közöljék azon
tisztelt társasággal, mellynek czimzete alatt megy világra
e gyüjtemény; lesz ott, a ki hasznokat vegye.
Ohajtom pedig, szerezzenek e dalok annyi örömet
mindenkinek, mint szerzének vala nekem, mig körültök
fáradoztam, s terjedjenek el minél több kézbe
palotátul gunyhóig, mert velök egy lánczszemmel,
egy kötelékkel van több ismét a külön érdekek egyesítésére.
Költ Pesten, marczius 9. 1846.
_Erdélyi János._
[2] E becses gyüjtemény akkor adatván kezembe mikor az egész könyv
már szerkesztve volt, _ez alkalommal_ nem használtatott.
Szerk.
ELSŐ KÖNYV.
SZERELMI DALOK.
1.
Arany- ezüstért, czifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorujáért;
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért.
Ne nézz a leány tánczos lábára,
Ne hajolj az ő mézes szavára;
Figyelemmel légy indulatára,
Tanulj szert tenni szive titkára.
2.
Szomorú már nekem járásom, kelésem,
Talán e világban nem leszen örömem,
Mert az én édesem eltávozik tőlem,
Kiért elbágyadott szomorodott szivem.
Látom, a tavasznak mindenek örülnek,
Gyenge virágokbul a koszorúk kelnek.
De az én bánatim mind csak öregbednek,
Mert nehéz gyötrelmek szivemen nem szünnek.
Zengedez az erdő, sok szép énekszóval,
Tündöklik a’ mező ékes virágokkal;
De én szegény fejem csak búval, bánattal,
Világból kimúlok iszonyú kinokkal.
3.
Panaszimat mondani nem merem,
Mert nincs nekem olly biztos emberem,
Csak te néked jelentem, istenem,
Fordítsd jóra már az én életem.
Itéltetem ezerféleképen,
Nem találnak bűnösnek semmiben.
A rosz nyelvek mégis rágalmaznak,
Angyalomtól fosztani akarnak.
Igaz ugyan, ki szeret, az szenved,
Rózsájáért mégis mit nem tehet;
A ki szeret, örömmel reménylhet,
Minket is hát, rózsám, az követhet.
4.
Az ur lelke legyen,
Kincsem, te lelkeddel;
Hordozzon az isten,
Szerelmem, békével.
Megbocsáss, ha voltam
Valaha vétséggel,
Az urnak angyala
Menjen te véled el.
5.
Ha én páva volnék,
Páva módra járnék,
Duna vizét innám,
Dunát átrepülném,
Fenyőágra szállnék,
Fenyőmagot enném,
Aztán megrázkodnám,
Tollam elhullatnám,
Leányok felszednék,
Menyecskék megkötnék,
Urfiak viselnék.
6.
Hej páva, hej páva,
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel fölkelnék.
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innám,
Szárnyam csattogtatnám,
Tollam hullogatnám.
Szép leányok szednék,
Bokrétába kötnék,
Az én kedvesemnek
Kalapjára tennék.
7.
Fáj, fáj, fáj, fáj,
Fáj a’ szivem, fáj,
Fáj a szivem te éretted,
Mióta megismértelek,
Fáj, fáj, fáj a szivem, fáj.
Nincs, nincs, nincs, nincs,
Bizony sehol nincs
Drága személyednek párja,
Bárki a’ földet bejárja,
Nincs, nincs, bizony sehol nincs.
Szép, szép, szép, szép,
Oh melly igen szép,
Szemeidnek ragyogása,
Piros szádnak mosolygása,
Szép, szép, oh melly igen szép!
Oh, oh, oh, oh,
Oh angyalkám, oh!
Ki ne szeretne tégedet,
Ismervén szép személyedet,
Oh, oh, csókolni való!
Hát, hát, hát, hát,
Mi csuda az hát,
Hogy ékes tüzzel ragyogott
Szemed engem rabul fogott,
Hát, hát, mi csuda az hát?
Várj, várj, várj, várj,
Csak egy kicsit várj!
Megbánod még tettetésed,
Csintalan szineskedésed;
Várj, várj, csak egy kicsit várj.
Oh, oh, oh, oh,
Oh kedvesem, oh!
Hogy szeretnélek tégedet,
Ismervén hamis szivedet,
Oh, oh, kedves ámító!
Jaj, jaj, jaj, jaj,
Oh melly édes baj!
Rabja vagyok már szivednek,
Imádója személyednek,
Jaj, jaj, oh melly édes baj!
Kár, kár, kár, kár,
Igen nagyon kár!
Hogy a szived állhatatlan,
Egynél hogy maradhatatlan,
Kár, kár, igen nagyon kár.
Már, már, már, már,
Csak maradj el már!
Hahogy tőlem elpártoltál,
Hozzám hűségtelen voltál,
Már, már, csak maradj el, már.
Nem, nem, nem, nem,
Már nem hiszek, nem!
Ki is hinne ollyan szivnek,
Ki magát igéri tíznek,
Nem, nem, már nem hiszek, nem.
El, el, el, el,
El kell menni, el.
El kell menni, nincs mit tenni,
Téged, kedves, felejteni,
El, el, el kell menni, el.
Nem, nem, nem, nem,
Soha többé nem.
Soha többé nem szeretlek,
Szívemen már erőt veszek,
Nem, nem, soha többé nem.
Légy, légy, légy, légy,
Légy szerencsés, légy.
Áldjon meg az én istenem,
Oh kedves hűségtelenem.
Légy, légy, légy szerencsés, légy.
Meg, meg, meg, meg,
Meglátlak még, meg.
Meglátlak még vig szemekkel,
Megölellek hiv kezekkel,
Meg, meg, megölellek, meg.
8.
Édes dudu, duduskám,
Szép babukám, babuskám,
Alakom, angyalkám,
Pintyőke madárkám!
Tubám, tőlem ne repülj,
Hanem hiv fészkedbe ülj;
Lankadt ölembe dülj,
Nékem örömet szülj.
Osztozzál egy szivemmel,
Lelket végy egy lelkemmel,
Nevess beszédimmel,
Könyezz szemeimmel.
Vannak, kik reád vásnak,
Nem engedlek én másnak,
Sem a gaz szokásnak,
Bár sok vermet ásnak.
Téged, téged szeretlek,
Téged, téged kedvellek.
Csín- csillagom, kegyesem,
Lépes mézem, édesem,
Egy szóval mindenem;
Tudod, én istenem! –
Piros pipacs ajakid,
Kökény egy pár szemeid,
Pár czitrom melleid,
Sólyom tekinteteid!
Termeted keménysége
Szép testednek épsége,
Teljes egészsége,
És mi nemessége!
Bizony minden hibátlan,
Csinos, deli, ártatlan,
Minden porczikája.
Sziv remek munkája.
Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád égig nagy,
Enyhits harmatoddal,
És ugy bánj raboddal.
Nyitom minden eremet,
Föláldozom véremet,
Igaz életemet,
Tüz láng hív szivemet.
9.
Mint gerlicze madár,
Ki társátul elvál,
Jaj! kesergi társát,
Zöld ágra nem is száll.
Csak sohajt és fárad, valaholott megáll,
Mindaddig bujdosik, mig társra nem talál.
Az én életemnek
Is ugy vagyon sorsa,
Mert bokros bubánat
Azt igen futkossa.
Szivemet bubánat, mint partját, víz mossa,
Hervadni kezdettem, mint őszszel a rózsa.
E mellett keserves
Jajszót kiált én szám,
Mert többé nem látlak
Gyakorta, violám.
Elmegyek-e hozzád, nem tudhatom nyilván,
Láthatlak-e többet, avagy sem ezután?
Nálad nélkül leszen
Már egyedűl éltem,
Az idegen földön
Rettentő gyötrelmem.
Én soha te rólad el nem felejtkezem,
Valamig testemből ki nem megy a lelkem.
Csak egy gerliczécske,
Ártatlan madárka,
Ha társátul elvál,
Jaj, mint nem cselekszik.
Mód nélkül bánkódik, zöld ágra nem is száll,
Vizet felzavarja, ugy marad szomjazva.
Tudom, hogy tovább is
Kivánnál szolgálni,
Érettem szüntelen
Járni, fáradozni.
Sőt velem egy utra kivánnál indulni,
De minthogy nem lehet, csak el kell maradni.
10.
Egy ártatlan nézés megszéditett,
Egy mézes csók hálóba keritett;
Mellyért az én szivem szertelen fáj:
Ennek oka csak egy mosolygó száj.
Csókolom gyöngy ajakidat százszor,
Magamat többre ajánlom másszor;
Legyen szerelmünknek e summája,
Vagyok angyalkámnak hiv szolgája.
11.
A merre én járok,
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágairul
A levelek hullnak.
Hulljatok, levelek,
Rejtsetek el engem,
Mert az én galambom
Sirva keres engem.
Hulljatok, levelek,
Sürűn az utamra,
Hogy ne tudja rózsám,
Merre ment galambja.
12.
Hiven szerettem,
Senkit mást nem kedveltem.
Kedvét kerestem,
Hibáit nem nevettem.
Mit vétettem, nem tudhatom.
Az az én bánatom.
Hogy most is ég indulatom,
Éledek, ha láthatom.
Bárcsak követnél,
Holtig állandó lennél;
Engem szeretnél,
Senkit mást nem kedvelnél:
Ugy bús napom felderülne,
Bánatom enyhülne;
Sápadt orczámon kedv ülne:
Könyekben nem fürödne.
13.
Jó napot, kedvesem, drága angyalom!
Utánad fáradok, nincs nyugodalmam,
Keresztűl a réten, völgyeken, hegyeken
Kiáltok, hogy hol vagy, hol én vigasztalóm?
Utánad könyűim hullnak sürűen,
Zokog fájdalmas sebes szivem;
Kérdeztem az embereket: nem látták-e kedvesem?
Mind azt mondják, hogy haragszik rám szüntelen.
Hát ennek oka, kedvesem, mi lehet?
Azt hallottam, készakarva gyülölsz engemet;
Ez az oka hogy elhagytál, más hivatalt választottál,
Igy felelvén egy valaki kedvesem előtt.
Csak szeress kedvesem, mig tart ideje,
Mig a rozmarinbokornak zöld a levele,
A papságból kimehetek, még téged el is vehetlek,
Nem vagyok még püspökünktől megeskedtetve.
Igy van igy, kedvesem, mert tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd maradok;
Éjjel, nappal, reggel, estve, te vagy arany szinnel festve;
Szivemben fogsz ragyogni, mert tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd maradok.
14.
Köszönetem nyujtom, kedves, jó szivedért,
Áldjon meg az isten minden jóságodért,
Mellyekkel irántam ártatlan okokban
Viseltettél.
Ne epessz, oh kedves már többé engemet,
Mert minden szavaid kín, keserűségek,
Intlek bús szivemre, néked mentségedre
Nem lehetek.
Lehetsz, oh még édes, egyszer örömemre,
Ha nem lesz kérésem szivbeli terhedre;
Koszorút karomra küldvén, áldozatra
Ha indulok.
Megteszem angyalom, ámbár nem szivesen,
Csak első áldásod tőled elnyerhessem;
Akkor is mindenkor kedves galambodról
Megemlékezz.
Soha el nem felejthetlek már tégedet,
Most utólszor intlek ugy mint kedvesemet:
Több szerencsét keress, papokat ne szeress,
Isten veled!
15.
Minek sirsz, kedvesem, bájoló angyalkám!
Minek panaszkodol kincsem, ó Lórikám!
Tán, hogy elhagytalak,
Méreggel csaltalak,
Ne gondold azt.
Minek mondottad azt, hogy engem szerettél,
Engem mindeneknél leginkább kedveltél.
Papi rendbe léptél,
Engem kinevettél,
Rabbá tettél.
Ki ne szomorkodnék éretted, oh édes!
Minden szavaidat hallani keserves,
Könyes bús szivemre,
Több ismeretedre,
Mind halálig.
Mivelhogy társamnak meg nem kaphattalak,
Nyoszolyó lányomnak én téged választlak.
Köss koszorút mostan,
Imádkozzál ottan,
Az oltárnál.
Térdepelj közelebb, az isten áldását
Hadd adhassam reád, ugy mint áldomását.
Több szerencsét keress,
Papokat ne szeress,
Élj boldogul.
Megteszem kinok közt, ámbár nem szivesen,
Csak hogy utolszor is áldásod vehessem.
Én rólam szegényről,
Szeretett hivedről,
Emlékezzél.
Ki fog már ezután engem vigasztalni,
Egyéb mint zöld erdő, hol fogok sétálni.
Egyedűl én árván,
Az istent imádván
Te éretted.
Add reám csókodat, el kell már bucsúznom,
Tőled, szép angyalkám, el kell már indulnom.
Keress egy hivebbet,
Kivel szerelmedet
Feloszthatod!
16.
Hol jártál violám, illyen korán?
Látom a czipődet, harmatos már.
Rózsás kertben jártam,
Violát vizsgáltam.
Kedves rózsám!
Hoztál-e violát a számomra?
Kit felteszek holnap kalapomra?
A mellyről megtudják,
Hogy szeretjük egymást,
Kedves rózsám!
Bocsáss be, galambom, egy két szóra,
Mert ime már eljött az az óra,
Mellyben bucsuzásom,
Lészen elválásom,
Kedves rózsám!
Te is tégy érettem hív fogadást,
Hogy én rajtam kivűl nem szeretsz mást.
Jártadban, keltedben,
Teljes életedben,
Kedves rózsám!
Szivemnek, violám, az lesz nehéz,
Hogy te ékes szemed reám nem néz,
Mert már tőlem elválsz,
Engemet árván hagysz,
Kedves rózsám!
Szivemet szivednek most ajánlom,
Ihol a jobb kezemet beadom,
Hogy visszajöttömbe
Legyek szerelmedbe,
Kedves rózsám!
Áldjon meg az isten, kedves rózsám,
Látom, igaz szivvel voltál hozzám.
Köszönöm hivséged,
Hozzám szivességed,
Kedves rózsám!
17.
Vajjon, mit irjak rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak?
Reszket kezem, alig irok,
Hogy nem látlak, azért sirok.
Gyakran nézek házad felé,
Mind reggel, mind este felé;
Kikönyöklök az ablakon,
Még sem láthatlak, galambom!
18.
Vajjon mit irjak rózsámnak, jaj!
Vajjon mit irjak rózsámnak, jaj!
Legkedvesebb violámnak jaj, jaj, jaj!
Reszket kezem, nem irhatok, jaj!
Reszket kezem, nem irhatok, jaj!
Fáj a szívem, nem szólhatok, jaj, jaj, jaj!
Hozd ki rózsám, kantáromat, jaj!
Hozd ki rózsám, kantáromat, jaj!
Kantározd meg a lovamat, jaj, jaj, jaj!
Látod rózsám, hogy nyergelek, jaj!
Látod rózsám, hogy nyergelek, jaj!
Még sem hiszed, hogy elmegyek, jaj, jaj, jaj!
Lovam lába indulóban, jaj!
Lovam lába indulóban, jaj!
Magam szája bucsuzóban, jaj, jaj, jaj!
Nézz utánam keservesen, jaj!
Nézz utánam keservesen, jaj!
Látsz-e többé vagy soha sem, jaj, jaj, jaj!
Ha meg nem látsz az életben, jaj!
Ha meg nem látsz az életben, jaj!
Meglátsz a magas egekben, jaj, jaj, jaj!
19.
Én csak szenvedek, és nem tudom mért?
Holtig epedek hűségemért.
Nem is ugy érteném,
Ha kedvem érzeném.
De látják az egek,
A felsőbb seregek,
Igazságom,
I, i, i, i, i, igazságom.
Oh nyisd meg, angyalom, szived titkát,
Haragodnak, kérlek, mondd meg okát.
Mert, hogyha vétettem,
Kedvedet vesztettem:
Oh szánd meg ügyemet,
Keserves éltemet
Jaj, szüntesd meg;
Jaj, jaj, jaj, jaj szüntesd meg.
20.
Mig élek, szép lélek, nem felejtlek,
Elmémből, szivemből ki sem vetlek;
Én haljak, én muljak, én romoljak,
Előbb, hogysem tőled én megváljak.
Ha téged nem látlak, csak ohajtlak,
Mind éjjel, mind nappal igy kiáltlak:
Pin, pin, pin, pin, pin, pintyőkécském!
Kin, kin, kin, kin, kin, kincsecskécském!!
21.
Istenem, istenem!
Vajjon mi lelt engem?
A szeretőm anyja
Átkozott meg engem.
Bár ha megátkozott,
Az csak mind oh semmi,
Csak rózsámat hagyja
Nekem csókolgatni.
Tudom akkor leszen
Nekem ő kedvesem,
Ha őt ölelheti
Gyenge fejü kezem.
22.
Hej, be szépen világit
Az esteli csillag;
Hej be szép szőke legény
Áll ablakom alatt.
Be kellene híni,
Mellém is ültetni,
Piros szőke legénynek
Puha ágyat vetni.
Ujjamon a gyürűje,
Zsebemben levele,
Piros szőke legénynek
Rajta van a neve.
Nem adnám én a nevét
Két arany almáért.
Hát ő magát hogy adnám
Széles e világért!
23.
Feljött már a hajnal,
Hajnali szép csillag,
Egy szép piros legény
Ablakomon hallgat.
Ki kellene menni,
Be kellene híni,
Két szép piros orczáját
Meg kellene csókolni.
Ki is fogok menni,
Be is fogom híni,
S azt a kerek száját
Egyszer megcsókolni.
24.
A fényes csillag is
Ballag haza felé,
Ballag barna legény
A galambja felé.
De mig oda ballag,
Jóformán megvirad,
Gyenge szerelmeknek
Hamar vége szakad.
25.
Oh én édes rózsám, be szeretlek,
Szomoru szivemből ki sem vetlek,
Mig bennem a lélek,
Mig testemben élek,
Szeretgetlek.
Akkor jőj el hozzám, mikor mondom,
Még a csizmád sarka se kopogjon,
Oh én édes rózsám,
Jere el ma hozzám,
De csak este.
26.
Juttassa eszedbe ez a kis nefelejcs,
Hogy engem szivedből soha el ne felejts.
Soha el nem felejt tégedet ez a szív;
Csak te is hozzája légy állandó és hív.
Én csak egynek vagyok igazán áldozó,
Soha nem szokásom, hogy legyek változó;
Jőj hozzám, mert vagyok régen várakozó;
Csak te is légy nálam holtomig lakozó.
27.
Ha te tőled rózsám, meg kellene válni,
Nem tudnék igazi szeretőt találni.
Ha bár minden rózsa leánynyá válnék is,
Galambomnak párja nem származnék mégis.
Lehet-e gerlicze boldogabb én nálam?
Lehet-e boldogabb nálad, virágszálam?
28.
Huss, huss, huss,
Ölbe huss!
Kedvesem, hozzám juss!
Rajta szép leánykám!
Jösz te, kis báránykám,
Váltsunk csókot.
Czupp, czupp, czupp,
Édes czupp,
Édesebb, mint szirup!
Rajta hát! czuppantsunk,
Lángokat lobbantsunk,
S oltogassunk!
29.
Azt gondolod, édes rózsám,
Hogy te megcsaltál,
Hogy helyettem más szeretőt
Titkon tartottál;
Engem bizony meg nem csaltál:
Hanem csaltad magadat,
Nem barna galambodat.
Vége légyen szerelmünknek,
Már most megmondom;
Azért ne is haragudjál,
Tudtodra adom.
Én is találok szeretőt,
Ki én hozzám hivebb lesz;
Ki megölel, hozzám fordul,
Jaj de is szépen megcsókol,
Velem vidám szókat szól.
30.
Mért nem jöttél hozzám,
Midőn parancsoltam,
Már az én szivemet,
Azzal mindenemet,
Másnak ajánlottam.
Nemcsak ajánlottam,
De oda is adtam;
Régi jó kedvemet,
Egész életemet,
Gyászba boritottam.
Oda van mindenem,
Nincsen semmi kedvem,
Mert már eltávozott
Tőlem, s elbucsúzott,
A kit én szerettem.
Engem ámitottál,
Hamis szivű voltál,
Egy szóért, kettőért,
Egy kis gyarlóságért
Máshoz folyamodtál.
Te tettél fogadást
Én előttem, nem más,
Hogy én rajtam kivül,
Soha tiszta szivbül,
Senkit sem szeretsz mást.
Szerelem, gyötörtél,
Mert mézet igértél;
És hiv, kis szivembe,
Dobogó mellembe,
Ime mérget mértél.
Ne bánkódjál többé,
Légy másnál hivebbé;
Minthogy kisded szivem,
Volt legdrágább kincsem
Tovább nem türheté.
31.
Bucsúznak szavaim
Te tőled, galambom!
Indulnak lábaim,
Megjött elválásom.
Könyeznek szemeim,
Örömem elveszett,
Reszketnek ajakim,
Oh szomorú eset!
Töröld le, galambom,
Sürű könyeidet,
Hogy meg ne emészsze
Szőke két szemedet.
Minden pillantásban
Rólam emlékezzél,
Lángoló szivemről
El ne felejtkezzél.
Köszönetet szólok
Hív szivességedért,
Miglen sirba szállok,
Égek jó szivedért.
Irva vagy, galambom,
Örökre szivemben,
Valamig piros vér
Folydogál eremben.
Utójára kérlek,
Rólam ne felejtkezz,
Hogy együtt vigadjunk,
Szüntelen ügyekezz.
Csak egy pár csókot adj
Uti költségemre,
Ha isten visszahoz,
Százat adok érte.
32.
Azt gondolom, eső esik,
Pedig a szemem könyezik.
A szeretőm halva fekszik,
Holnap délre eltemetik.
Bár csak addig ki ne vinnék,
Mig én innen oda mennék,
Koporsójára borúlnék,
Jaj be keservesen sirnék.
33.
Sem eső nem esik,
Sem felhő nem látszik,
Mégis az én bundám
Két oldalról ázik.
De hogy is ne áznék,
Mikor mindig sirok,
Bánatim árjával
Már többé nem birok.
Sir az egyik szemem,
A másik könyezik.
Sirjon mind a kettő,
Mint a sebes eső.
Lehajtom fejemet,
Rózsám, a válladra,
Hullatom könyemet
Hószinű nyakadra.
34.
Záporeső után
Eszterhaj megcsordul,
Talán még idővel
Szived hozzám fordul.
Te tettél fogadást
Én előttem nem más,
Hogy soha sem szeretsz
Én kivülöttem mást.
Hamis lelkü voltál,
Engemet megcsaltál,
Egy csókért, kettőért
Máshoz folyamodtál.
Azzal ne dicsekedj,
Ha megvetettél is:
Parancsol az isten
Talán még nekem is.
35.
Találsz, rózsám, találsz
Szebbet, gazdagabbat.
De soha nem találsz
Nálam igazabbat.
Azzal ne dicsekedj,
Hogy engem megcsaltál,
Nem én vagyok első,
A kivel igy bántál.
Másnak irigylettél,
Magad megvetettél;
Illy szerencsétlenné,
Valld meg, miért tettél?
Azért én nem sirok,
Ha megvetettél is,
Parancsol az isten
Szeretőt nékem is.
36.
Hervad az a rózsa,
Kinek töve nincsen.
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
Hervadj rózsám, hervadj,
Már az enyém nem vagy;
Mig az enyém voltál,
Piros rózsa voltál.
Piros rózsa voltam,
De már elhervadtam;
Sürű könyeimmel
Orczámat lemostam.
Jobb lett volna nékem
Világra se lennem,
Mintsem illy kinokat
Kelletik szenvednem.
Elmehetek már én
Alá s fel az utczán;
Nem mondják már nékem:
Gyere be, violám!
Gyere be, violám,
Csókold meg az orczám,
Én is megcsókolom
Százszor egymás után.
37.
Bolondság volt nádhoz bizni,
Melly fel szokott szépen nőni,
De mihelyt a szél kezd fújni,
Minden felé kezd hajolni.
Én is biztam egy nádszálhoz,
Ki elhagyott, hajlott máshoz;
Kiért immár halálomhoz,
Közel vagyok végórámhoz.
Én te reád nem haragszom,
Óh én kedves virágszálom!
Noha tőled meg kell válnom,
Okát én ennek nem tudom.
Fekete gyászban jár szivem,
Nékem sincs már semmi kedvem.
Hogy elhagyott szép szerelmem,
Akkor én nagy búba estem.
A mit szivem nem remélett,
Most szerencse abba ejtett,
Kiben szivem dicsekedett,
Tőlem elidegenedett.
Illy kedves jóakarómat,
Szépen szóló galambomat,
Ki megcsókolá orczámat,
Elszalasztám madaramat.
De már bárcsak valahára
Repülnél az ablakomra,
Tudom, sokszor galambmódra,
Csókot adtam ajakidra.
Siratnálak, hogyha szánnál,
Megfognálak, ha megvárnál.
Eddig, szívem, enyim voltál,
Nyugszik szived immár másnál.
Nem szólhatok, csak hallgatok,
Mert azzal nem használhatok.
Másoknak példát adhatok;
Kérlek, rólam tanuljatok.
38.
Rózsa vagy, rózsa vagy,
Még annál is szebb vagy;
Aranynál, ezüstnél,
Sokkal ékesebb vagy.
Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok;
De te tőled, rózsám,
Könnyen el nem válok.
39.
Hajnal, hajnal, hajnal akar lenni,
Én galambom haza akar menni.
Ne menj el, drága kincs,
Még egyszer rám tekints.
Hej gyönyörű virágom!
Estve, estve, ha elnyugszik a nap,
Látogass meg majd, galambom, holnap.
Éretted, kedvesem,
Édes az életem,
Hej drága egyetlenem!
40.
Arra járjunk arra,
Merre furulyáznak;
Merre a legények
Éjjel nappal járnak.
Szabad a legénynek
Éjjel nappal járni.
De a szegény lánynak
Házához kell várni.
Házához kell várni.
Talpon istrázsálni,
Sok éjjeli álmot
Érte elmulatni.
41.
Rózsám kertje alatt mentem,
Rózsa szagát megéreztem.
Fájt igen a szivem,
Változott a szinem,
Hogy galambom nem láthattam.
Ha még egyszer arra mennék,
Szeretőmmel beszélhetnék!
Megmondtam anyjának,
Mondja meg apjának,
Adják nekem leányukat.
Ha nekem nem adja kendtek,
Jó gondját viselje kendtek,
Írassák levélbe,
Csinálják üvegbe,
Hogy szivem ne fájjon érte.
42.
Itt hagynál-e, nem szánnál-e?
Elhagyni nem sajnálnál-e?
Szived értem nem fájna-e?
Szemed könye nem hullna-e?
Csillagoknak ragyogása,
Gyöngy két szemed rám forgása,
Piros orczád égő lángja,
Jaj szivemnek gyöngyvirága!
Ennyi esztendőtül fogva
Nem voltam én senki rabja,
Most estem én nagy rabságba,
Angyalomnak hállójába.
Mások mondják hogy rád néztem,
Véled, angyalom, beszéltem;
Annyira hogy tiéd vagyok,
Mig az életben maradok.
Hogyha nem szeretsz, megválom.
Mindenektől elbucsúzom,
A koporsómig bujdosom,
Igy közelget el halálom.
43.
Ha én rózsa volnék,
Hamar elhervadnék.
Senki rám nem nézne,
Senki nem szeretne.
Ne mondj hát rózsának,
Engem violának;
Egy viola-szegfüt,
A nyári nap elsüt.
Bizony, ha lehetnék,
Én csak galamb lennék;
Oh hová nem mennék,
Ha most repülhetnék!
Sem rózsa nem leszek,
Sem galamb nem leszek,
Mert én, édes rózsám,
Csak a tied leszek.
44.
Pirulj, rózsa, pirulj
De nekem ne virulj;
Boldogtalan lettem,
Mert özvegyet vettem.
Özvegyet, tanultat,
Ki nézi a multat;
Ültében, jártában,
Voltért nyög magában.
Hol vagy első férjem!
Jó volt nálad nekem.
Korán lefeküdtem,
De későn ébredtem.
A midőn ébresztett
Csókjával füresztett;
Kelj fel, szivem, kelj fel,
Itt van a szép reggel!
Felment a mi anyánk,
Kisöpri a szobánk;
Messze fáradozott,
Fris vizet is hozott.
45.
Megüzentem az édes anyámnak,
Gyöngy koszorút kössön a lányának;
Két szélire két szál rozmaringot,
Közepibe bokros búbánatot.
Kimegyek a temetőm szélire,
Kiásatom siromat előre,
Feltekintek sirva az egekre,
Szép angyalom, hagylak az istenre.
46.
Árva vagyok, árva lettem,
Szerencsétlennek születtem,
Mert attól elrekesztettem,
A kit igazán szerettem.
Bezárom hát bús szivemet,
Siratom szeretetemet;
El kell hagynom kedvesemet,
Vele együtt mindenemet.
Ott, a hol nem látnak mások,
Magamnak majd egy sirt ások,
A búk és könyhullatások
Lesznek nekem a sirásók.
47.
Nem átkozlak, nem szokásom,
De sok sürű sohajtásom
Felhat a magas egekre,
Mind te felelsz meg ezekre.
Nekem a legszebbik estve,
Fekete szinre van festve;
Komor felettem az ég is,
Elhagyott a reménység is.
A mi engem vidítana,
Az élethez kedvet adna:
Attól mind meg vagyok fosztva,
A jó mind másnak van osztva.
Fel se venném, a mi nézi,
Él az isten, elintézi,
De hogy értem ő is érzi,
Ez, a mi szivemet vérzi.
48.
Életemmel, halálommal,
Utolsó vérontásommal,
Mindenekre kész vagyok.
Az lesz nekem nyereségem,
Ha sirhalmomat kedvesem
Könycseppekkel tiszteli.
De ha engem elkerülne,
Más szerelmébe merülne,
Ugy előre meghalok. –
Lesz még nekem olly hív társam,
Bár a kősziklábul ásom,
Ki szeret állandóul.
49.
Ha nekem szóltál volna,
Szeretőd most szebb volna;
De nekem nem szóltál,
Velem csak tréfáltál,
Elmult időd ne sirassad már.
Késő immár bánkódni,
Elmult időt siratni;
Máskor eszed legyen,
Szíved bátrabb legyen,
Szivtül, szivnek szólni, nem szégyen.
Nyisd ki festett kapudat,
Tűkör két ablakodat,
Hadd lássam pálmádat,
Piros két orczádat,
Hadd mulassam veled magamat.
Csillagok sokasága,
Nap és hold ragyogása,
Mindenek hasznára,
És vidámságára,
Csak a szivem jár érted gyászba.
Maradj tehát, reményem,
Tündöklő szép napfényem;
Im látod utamat,
Induló lábamat,
Talán többé vissza sem jövök.
50.
Elment az én babám, itt hagyott engemet,
Elvitte magával, minden vig kedvemet.
Alá foly a Duna, nem foly többé vissza,
Elment az én babám, nem jön többé vissza.
A fecske is elmegy, de tavaszra megjön,
De az én galambom, akkor is csak nem jön.
51.
Bucsúzni akarok, drága kincsem, tőled,
Talán örökre elvándorlok előled;
Uti leveleim pecsételve, készek,
Meghasad a szivem, midőn bucsút vészek.
Jaj, de nem válhatok, galambom, tőled el,
Nem indulhatok én utra nélküled el;
Add által szivedet, ez lesz utitársam,
Adj egy csókot rózsám, az lesz végjutalmam.
Szólani sem tudok, bánat fogja szivem,
Áldjon meg az isten jóságodért, hivem.
De mivel nem vagyok te véled magam itt,
Kisérj a pitarba, ott sugok valamit.
52.
Pest mellett van egy kertecske, kuk!
Pest mellett van egy kertecske,
Abban lakik szép szüzecske,
Kuk, kuk, ku-ku-ku-kuk!
Mikor éjjel álmodozom, kuk!
Mikor éjjel álmodozom,
Azt gondolom, veled játszom,
Kuk stb.
Reszket pennám, alig irok, kuk!
Reszket pennám, alig irok,
Hogy nem látlak, azért sirok,
Kuk stb.
Pesten jártam iskolába, kuk!
Pesten jártam iskolába,
Térdig jártam a rózsába,
Kuk stb.
Lehajoltam, szakasztottam, kuk!
Lehajoltam, szakasztottam,
Kedves galambomnak adtam,
Kuk, kuk, ku-ku-ku-kuk!
53.
Voltam én már gazdag is,
Ha most szegény vagyok is;
Találok én szeretőt,
Minden ujjomra kettőt.
Az egyikre szép rózsát,
A másikra violát,
Harmadikra lelkemet,
A ki szeret engemet.
54.
Menyasszony, menyasszony!
Nem vagy már kisasszony;
Van tenéked férjed,
Kitől jussod kérjed.
Vőlegény, vőlegény!
Nem vagy szabad legény.
Van te néked párod,
Kitől jussod várod.
55.
Szegény vagyok én,
Szélrül fekszem én,
Csak azt engedd, édes rózsám,
Hogy ágyadra fölfekhessem én.
Hajnal hasad már,
Majd megvirad már,
A menyasszony a padláson
Maga marad már.
56.
Hol voltál te, kis nyulacska?
Atatuti, táratuti, az erdőben.
Minek voltál az erdőben?
Atatuti, táratuti, vesszőcskékért.
Minek neked az a vessző?
Atatuti, táratuti, kertecskének.
Minek neked az a kis kert?
Atatuti, táratuti, virágoknak.
Minek neked az a virág?
Atatuti, táratuti, bokrétának.
Minek neked a bokréta?
Atatuti, táratuti, legényeknek.
Atatuti, táratuti, legényeknek.
57.
Szerettelek, nem tagadom,
De annak már vége vagyon.
Vége vagyon volt kedvemnek;
Teljen kedve irígyemnek.
Másoknak is azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom:
Mert az álom nyugodalom,
De szerelem szivfájdalom.
Nincs ez világon drágább kincs,
Mint kinek szeretője nincs;
Mert kinek szeretője van,
Keze lába bilincsen van.
De a ki csüng a rab szíján,
Sokszor van az esze hiján.
A ki nem hiszi, próbálja,
Bizonyosan úgy találja.
58.
Beteg az én rózsám,
Beteg ágyban fekszik,
Áldja meg az isten,
A ki vele bánik.
Beteg vagy, angyalom,
Beteg vagyok én is,
Talán rosz mostohád
Volt irántad hamis.
Engemet is kinoz,
Ha téged nem sajnál,
Bárcsak őtet vinné
El az a rosz halál.
Ha meghalsz angyalom,
Én is veled megyek,
A bús harangszóval
Elhínak az egek.
59.
Az én galambomnak dombon van a háza,
Három szép czédrusfa van az udvarába.
Megkötöm lovamat czédrusfa ágához,
Számtalan borulok angyalom vállához.
Az eső is esik, a harmat is lepi,
Talán a kétféle meg is keseríti.
60.
Felmenék egy hegyre,
Benézék egy kertbe,
Ott látám kedvesem,
Sajnálám édesem.
Még is megszólitám:
Hova mégysz, violám?
Aratót keresni:
Szeretőt számlálni.
Furcsa egy pacsirta,
A ki ezt igy irta:
Nálam a gyürűje,
Más a szeretője.
61.
Azt a leányt szeretem én,
S egyedül azt dicsérem én,
Kiben egyiránt lelkem is
Gyönyörködhetik testem is.
Ki szivesen lát egyiránt,
Délben, estve, reggel, korán.
62.
Jaj be szegény legény vagyok,
Egy pénznek ura nem vagyok.
Hej költsön kérnék, de nem kapok,
Mert nagy interest nem adhatok.
Szegény legény vagyok nagyon,
Magam heverek az ágyon;
Mi haszna, hogy nincs feleségem,
Ha mindig üres az erszényem.
Utszu tehát mit nem teszek!
Feleséget mindjárt veszek.
Nem bánom, legyen, ha szegény is,
Faháztul való vagyok én is.
Szánjon meg hát hugom asszony,
Legyen feleségem asszony,
Épitsünk csak a szereteten,
Boldogok leszünk mind a ketten.
63.
Ugy meg vagyok határozva,
Mint a csikó kantározva,
Szabadságom el van zárva,
Mint a madár kalitkába.
Ha még egyszer szabadúlok,
Több szerelmet nem koldúlok.
Szabadságért halok, élek,
Mig bennem cseng bong a lélek.
64.
Már megmondtam rózsám,
Ne szeress engemet,
Kettős az én szivem,
Megcsal az tégedet.
Ha azt tudtam volna,
Hogy ugy járok véled:
Szomorú bubánat
Választ el tetőled.
Válassz el, istenem,
Széles e világtól.
Ha elválasztottál
Kedves galambomtól.
Három esztendővel
Tovább éltem volna,
Ha a te szerelmed
Meg nem fogott volna.
65.
Angyalom, édesem,
Drága szerelmesem!
Szivem sebe orvosát
Szivednél keresem.
Te vagy az a drága
Szerelem virága,
Mellynek ifju szivemre
Terjedt ki az ága.
66.
Szomorú az idő,
Meg akar változni,
Talán a rózsámtól
Kelletik elválni.
Csak azt mondd meg, rózsám,
Mellyik uton mégy el,
Felszántatom én azt
Aranyos ekével,
Be is vetem én azt
Szemen szedett gyöngygyel,
Be is boronálom
Sürű könyeimmel.
67.
Bezzeg van Pest vármegyében,
A Dunának lementében,
A ki ragyog személyében,
Mint a csillag az egekben.
Ékes viola nemzette,
A pünkösti rózsa szülte,
Égi harmattal nevelte,
Ezt az egyet ugy kedvelte.
Mint a napnak ragyogása,
Barna szemének járása;
Ugy illik egész mozgása,
Még csak Pesten sincsen mása.
Szép kis gyönge termetének,
Ékesen zengő nyelvének,
Nem kár volna személyének,
Hogy ünnepet szentelnének.
S e gyöngy leány az én rózsám,
Ha barna szemét veti rám,
S gyöngén megcsókolja orczám,
Nincs ország, mellyér odadnám.
68.
Az éjjel álmomban
Én aztat álmodtam,
Virágos kert alatt
Hat ökrön szántottam.
A rózsám is ott volt,
Az ökröt hajtotta,
Magam is ott voltam,
Az ekét tartottam.
Fel is szántottam már,
Aranyos ekémmel,
Be is vetettem már
Tiszta ezüst gyöngygyel.
69.
Bár csak hamar szüret lenne,
Szüret után hideg lenne,
Azután szánon járnának,
Legények házasodnának.
Bár csak lenne ollyan szüret,
Mellyben szemlélnének szüzet.
Én is szemléltem már egyet,
A kit szivem, lelkem szeret.
70.
Ha tudtad rózsám, hogy enyém vagy,
Miért adtad máshoz magadat?
Azért adtam máshoz magamat,
Nem viselted, rózsám, gondomat.
71.
Felszállott a páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.
Várj meg, páva, várj meg,
Hadd izenjek tőled,
Apámnak, anyámnak,
Szivbeli mátkámnak.
Ha kérdik: hogy vagyok,
Mondjad hogy rab vagyok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
Rab vagy rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok;
Ha el nem jösz hozzám,
Talán meg is halok.
72.
Szeretem én magát nagyon,
Mert fekete szeme vagyon;
Szemöldöke sugár vagyon,
Az enyémhez illik nagyon.
Nem volt eszem, hogy szerettem
Mást, mig magát nem ismertem;
Ő maga is szeret nagyon,
Azért az enyém maradjon.
Eszem-adta, teremtette,
De nagy a maga szemérme.
Jaj ne nézzen a szemembe,
Meghalok szégyenletembe.
73.
Ajakid, rózsám, mézesek,
Csókjaid, rózsám, édesek.
Angyalom, csókolj, hadd czuppanjon
Ajakimon a csók, hadd czuppanjon.
74.
A kállai utcza ki van festve,
Teli van legénynyel minden este,
Sétálnak kevélyen, mint a páva,
Csak úgy mosolyognak a leányra.
Hej! megmondtam, rózsám, ne nézz rájok;
Csalfa legény, csalfán szól a szájok,
Nem fogadtad: megfogott a tőre,
Nem megyünk már rózsám, esketőre.
Fel-felülök szürke paripámra,
Bevágtatok Kálló városába;
Betekintek rózsám kapujára,
S hull a könyem a nyeregkápára.
Nincsen nekem sehol maradásom;
Érted hull a könyem, szép galambom.
Ha szeretsz, jőj a Tisza vizére,
Ketten szálljunk le a fenekére!
75.
Meg kell a buzának érni,
Mert a nap hősége éri;
Meg kell arczomnak hervadni,
Mert azt a búbánat éri.
Hogyha megérik a buza,
Szegény ember learatja.
Megért szivem búbánatja,
A halál lekaszálhatja.
76.
Van szeretőm, kettő, három,
Három közt csak akad párom;
Jaj istenem, de megjárom,
Ha majd elhagy mind a három.
Mostan még csak vigan élek,
Egyen kettőt is cserélek.
De bezzeg, ha asszony leszek,
A búnak is helyt engedek.
77.
Csillagos az ég, csillagos,
Rózsafa levele harmatos;
Rózsafa levele, szakadj rám,
Kedves édes rózsám, nézz reám.
Csillagos az ég, csillagos,
Bú szállt a szivemre, bánatos;
Akárhová hajtsam fejemet,
Sehol sem találom helyemet.
78.
Most jó szeretőt tartani,
Most van mivel csalogatni,
Most érik a jó mogyoró,
Szőlőhegyen alma, dió.
Barna szeretőm van nékem,
Szőkeért tán becserélem,
Mert a szőke fejér karja,
Szépen ölel, ha akarja.
A galambom kis karjai
Nem akarnak meghajlani.
Pedig máskép hogy ölel meg,
Ha nem ölel, hogy szeret meg?
79.
Mondtam anyám, házasits meg,
De azt mondtad, hogy ráérek:
Elvitték a szeretőmet,
Verje meg az isten őket.
Ki elvitte, éljen vele,
Csak előttem ne ölelje.
Mert ha előttem öleli,
Azt gondolom, hideg lel ki.
80.
Édes anyám! meghalok,
Házasodni akarok,
Héj, huj, meghalok,
Házasodni akarok.
Édes fiam! ne halj meg,
Inkább házasodjál meg;
Héj, huj, ne halj meg,
Inkább házasodjál meg.
Édes anyám, nem merek,
Mert azt mondják, hogy gyerek;
Héj, huj, nem merek,
Mert azt mondják, hogy gyerek.
Édes fiam, kurvannya,
A ki neked azt mondja,
Héj, huj, kurvannya,
A ki neked azt mondja.
81.
Édes anyám, meghalok,
Házasodni akarok;
Édes fiam, ne halj meg,
Inkább házasodjál meg.
Édes anyám, meghalok,
Férjhez menni akarok.
Édes lányom, ne halj meg,
Inkább szeretődhöz menj.
Ha meghalok, nem bánom,
Testamentomban hagyom,
Hogy négy legény vigyen ki,
Szeretőm fog siratni.
Rózsából lesz temetőm,
Liliomból lepedőm,
Rozmaringbúl keresztem,
Soha el nem felejtem.
Anyám, anyám, jó anyám!
Készítsd el fejér ruhám,
Elindulok hosszú útra,
Miről babám nem vár vissza.
82.
Sáros ez az utcza,
Mellyben szoktam járni;
Páratlan gerlicze
Szokott hozzám járni.
Ha isten engedi;
Párja leszek neki,
Ha párja nem leszek,
Szeretője leszek.
83.
Akkor veszlek el, galambom,
Ha elfogy az a nagy halom.
Inkább kosárral elhordom,
Csak engem végy el, galambom.
De te elmégy, s engem itt hagysz,
Szivemre bút s bánatot hagysz,
Ollyat mind a szomszéd halom;
Érted halok meg, galambom.
Elment, elment az én párom,
Még az éjjel visszavárom.
Visszavárom éjszakára,
Csókot nyomok orczájára.
84.
Nincsen annak semmi baja,
Ki szeretni nem tud soha.
De van annak nagy bánatja,
Ki babáját nem láthatja.
85.
Izent nékem a gavallér:
Kell-e, babám! pengő tallér?
Nem kell nekem pengő tallér,
Maga sem kell a gavallér.
Izent nékem a mészáros:
Kell-e nékem gyürű, páros?
Nem kell nékem gyürű, páros,
Maga sem kell a húsáros.
Izent nékem csizmazia:
Kell-e, babám! piros csizma?
Nem kell nékem piros csizma,
Maga sem a csizmazia.
Azt izente a katona:
Kell-e, rózsám! karton szoknya?
Nem kell nékem karton szoknya,
Maga sem kell a katona.
Izent nékem János deák:
Kell-e, babám! gyönge virág?
Nem kell nékem gyönge virág,
Maga sem kell János deák.
Izent nékem a kalmár is:
Kell-e, babám! piros kláris?
Nem kell nekem piros kláris,
Maga sem kell a kalmár is.
Izent nékem Barna Pista:
Kell-e szelid galamb csókja?
Jaj! kell nékem galamb csókja,
Maga is kell Barna Pista.
86.
Én istenem, be szép élet,
A ki csizmaziát szeret,
Mihelyt feslik a csizmája,
Mindjárt bevarrja rózsája.
Még is gyöngyebb az az élet,
A ki szabólegényt szeret,
Mihelyt feslik a ruhája,
Mindjárt megvarrja rózsája.
De még gyöngyebb az az élet,
A ki úrfi legényt szeret,
Mihelyt elfogy a kávéja,
Mindjárt küld a patikába.
Még is gyöngyebb az az élet,
A ki atyafiát szeret,
Mihelyt elfogy a jó bora,
Mindjárt küldi a sógora.
Megterítem asztalomat,
Ugy várom a galambomat;
Várom, várom, a mig várom,
Még rám nem érik az álom.
87.
Nincsen kedvem, nincsen,
Mert szeretőm nincsen;
Ha szeretőm vóna,
Kedvem is ugy vóna.
Nincsem kedvem, nincsen,
E világhoz való;
Mert szeretőm nincsen,
Kedvem szerint való.
Ha szeretőm vóna,
Kedvem szerint való;
Kedvem is ugy vóna,
E világhoz való.
88.
Megvettem a szeretőmet
Nagy áron.
Általvittem vagy tizenkét
Határon.
Hol vizeken, hol patakon,
Hol sáron,
El sem hagyom, mig élek a
Világon.
89.
El kell mennem már Családrul,
Isten hozzád, angyalom!
Mert te tőled el kell válnom,
Jaj be nagyon fájlalom.
Jaj már nekem, neked is,
Jaj a szivem, szived is,
Szorongatja a szerelem,
Járja bús szivemet is.
Föltekintek még én egyszer
A csillagos egekre;
Ott látok én kis madárkát
Haza felé repülve.
Szállj le, madár, ha lehet,
Irok neki levelet:
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson engemet.
90.