– BAUDELAIRE –
Kerek e földön nincs oly furcsa nép,
Mint a belgák. Láttán a szép dolognak
Megnyúlik a képük, tompán dohognak,
Nekik botrány és kihivás a szép.
Ejts tréfaszót, s a szemük megmered,
Akár a zsirba sülő árva halnak,
Mondj meghatót: nevettükbe meghalnak,
Mutatva, hogy ők mindent értenek.
A fénytől is félnek nagyon a belgák.
Olykor látom, mikor a holdvilág ég,
Hogy ülepükre csüccsennek a balgák.
Köröttük sár, csömörletes okádék,
S tökrészegen csak ugatják a holdat,
Nyavalya töri őket, ugy csaholnak!