– SHELLEY. –
1. Angol férfiak, mért arattok,
Ha mindig a porban maradtok?
Mért szőssz szegény angol takács,
Ha a ruhád elhordja más?
2. Mért hizlalod, véded, amig van
Erő karodban, holtodiglan,
Ki szivja életed erét
Komisz uradat – a herét?
3. Angol Méhecskék, mért tinektek
Bilincs, tőr és láncz, mért siettek,
Hogy fulánktalan uralok
Uralkodhasson rajtatok?
4. Van, munkás, házad és szerelmed,
Kenyeredért nem kell perelned?
Akkor mi hát a dij, a bér,
A könnyedér, fájdalmadér?
5. Te vetsz s vetésed más aratja;
Kincsed van s másnál a lakatja;
Szőssz s jó ruhát csak urfi hord,
Van kardod s elveszi a lord.
6. Vess – s légy ura az aratásnak;
Gyüjtsél – s ne engedj senki másnak!
Szőjj – s jó ruhád oda ne add;
Kovácsolj kardot – s védd magad.
7. Lakásod nyirkos pincze odva;
Urad fenn dőzsöl mosolyogva.
Lánczot csináltál? Ez a czél,
Rád villog a kemény aczél.
8. Hiába munkád és sirásod,
Ásóddal ennen sírod ásod.
Csak szemfedőt szőssz, bús fia
E földnek: sírod – Anglia!
A franciák se maradnak utolsó helyen.
_Voltaire_ igy énekel a franciák tizenötödik századbeli hadisikereiről:
A franciák csatába mentek
Mint kiket bolond szenvedély hajt
S Itáliában megszerezték
Genovát, Nápolyt és a vérbajt.
Genovát, Nápolyt visszavették
Hamarost az olasz hadak;
De mindenük el nem vehették,
Mert vérbajuk az megmaradt.
_Baudelaire_ pedig majd egy könyvet irt a belgák ellen. Ime nehány
verse: