Mima. Egy halotté. Amíg élek, a haszonélvezet a tiéd. Pfuj, de utállak.
Alfonz _feláll_.
Mima. Menj előre. Bujj az ágy alá. Ha bejövök vele, ne mozdulj. Az ágyra
ültetem, ez lesz a jel. Akkor fogd meg a lábát, én meg hátralököm a
testét. Aztán szurd keresztül a szívét. Menj. Bátor katonám. Pfuj… de
imádlak.
Alfonz _elmegy_.
_Jánoson észrevesszük, hogy mindezt hallotta. Az utolsó mondat alatt
titokban elővette a hátsó zsebéből a revolverét és áttette a
kabátzsebébe._
Mima _hamisan_. Alszol, édesem?
János. Tessék? _Ugy tesz, mintha most riadna fel._ Nem alszom szívem,
részeg vagyok, kábult vagyok.
Mima _túlkedvesen_. Megyünk szívem.
János. Hozzád?
Mima. Igen. Az én szegény padlásszobámba. Az ragyogjon fel a
szerelmünktől, mint egy templom. Ott öleljük át egymást… és sírjunk és
nevessünk…
János. Gyere… _Felkel_.
Mima _szenvedéllyel_. Gyere, vőlegényem!
_Egymást átölelve elmennek._
_Hirtelen iszonyu erős zene szólal meg, amely gyorsan lehalkul. Lassan
sötétség támad és csönd lesz._
_Jelzőharang. Dübörgés. Az összes vasfedők becsukódnak._
Magister. Rubicante! Minden kapcsolót be! Szikrabontó a maximumra!
Nyolcszázezer Volt a középen! Nagy feszültség mindenütt! Graffiacane! A
millió kalóriás pokolszenet! Malacoda! A manometerhez! Farfarello,
Scarmiglione, Alichino, Calcabrina, Cagnazzo, Barbariccia, Libicocco,
Draghignazzo, Ciriatto! Mind a helyén van?
A megnevezett ördögök. Igen!
Magister. Fiókák! A tűzre, hogy reszkessenek a kazánok!
Rubicante. Nyisd ki!
Fiókák _mindenütt raknak a tűzre_. Hejj! Hejj! A tűzre!
Lobog a tűz!
Dohog a tűz!
Robog a tűz!
A tűz, a tűz, a tűz!
Hejj! Hejj!
_Óriási sugárzások. A lendkerék fordul, szikrák pattognak körülötte._
Magister. Lezárni a tűztorkokat.
Rubicante. Csukd be!
_A vasajtók becsapódnak._
Magister. Kész?
Valamennyien. Kész!
Magister. Vigyázz! Előre! _Megmozdít egy emeltyűt. Dübörgés. A középen
vasfedő nyílik._