János _idegesen_. Egy percre… Azonnal visszajövök… de egy fontos ügyem…

Claribella. Fontos ügyed, most?

János. Ne tégy idegessé. Elég baj ez nekem. De nincs egy pillanat

veszteni való időm!

Claribella. Mit tettél velem! Mit tettél velem!

János. Egy barátom van életveszélyben. Esküszöm neked a boldogságunkra,

az életemre esküszöm, egy barátom vagyona van veszélyben.

Claribella. Mit hazudsz?!

János. Az anyám egész vagyona forog kockán… ennél a barátomnál… az anyám

becsülete… Azonnal kell intézkedni… A családunk hírneve… Esküszöm neked

az anyám életére… Claribella… mennem kell…

Claribella. Hazudsz!

János. Nem hazudom, esküszöm!

Claribella. Csaló vagy! Kalandor vagy!

János _fenyegetően_. Ne beszélj velem így!

Claribella. Itthagyod a nászágyon a szűz feleségedet… Elcsábítottál!

Megcsaltad a szüleimet… a pénzemért… rabló!

János. Nem igaz! Egy szót se!

Claribella. Így, meztelenül rohanok utánad, ha egy lépést mozdulsz ebből

a szobából! Én megmutatom neked, te csaló, hogy német lány vagyok! Én

megvédem magamat! _Megragadja._

János. Eressz el! Már eltelt a perc! Megyek!

Claribella. Nem mégy! Ordítani fogok! Rendőrt hivatok! Csaló vagy!

János. Bocsáss el!

Claribella. Mindent tudok! A szeretődhöz akarsz menni! Te rabló! Ne

hagyj el! Megöllek, ha elhagysz! _Ordítva_. Segítség!

János. Ne kiálts! Ne csinálj botrányt! _Tenyerével betapasztja a

száját._

Claribella. Meg akar fojtani!

_Dulakodnak_.

János. Ne ordíts!

Claribella _lihegve_. Az apám… hatalmas ember… nagyiparos… utólér a

keze… reszkess az apámtól… te aljas… az apám a gyárosok szövetségének…

elnöke… a kormány… a rendőrség… börtönbe csukatunk… a legelső német

lány… én voltam a legelső lány Frankfurtban… és itt kell… becstelenül…

verekednem… egy ágyban… egy gazemberrel…

János. Ne kiálts! Megütlek! Ne karmolj! Eressz el! _Megüti_.

Claribella. Megütött! _Visszaüti_. Megütötte… _Üti_… Henninghausen…

_Üti_… Claribellát… a gyáva… _Üti_… rabló!

János _fojtogatja_. Agyonverlek, ha nem hallgatsz!

Claribella. Vérzem… vérzik a szemem… véresre vertél… te… Te azért ütsz

engem, mert mást szeretsz…

János. Igen! Azért! Te is szeretsz egy diákot, tudok mindent!

Claribella. De én otthagytam miattad, te rabló! Most szenved szegény!

Most sír otthon, mert tudja, hogy ma van a nászéjszakám! Mást képzel!

_Zokog_. Mit képzel most szegény!

János _ordítva_. Hallgass!

Claribella _a párnába furja fejét és sír_.

János. Úgy. Hallgass. _Liheg_.

Claribella _zokog a párnába_.

A vörös malom · 第 113 / 140 题