_Sötétség. Jelzőharang. Minden vasfedő becsukódik._
Magister. Kezet emelt rá! Aljas! Szívtelen! Kegyetlen! Büszke vagyok,
felség, oly pompásan fejlődik.
Fiókák. Hejj! Hejj!
Magister. Gyorsan tovább! Lássuk a többit. Kapcsold az időt!
Rubicante. Rohan az idő! Rohan a távolság.
Magister. Hol vannak?
Rubicante _kis nyíláson a gép belsejébe néz._ A tengerparton. Az
éjszakában. Csattog a csók. Szép az idő.
Magister. És most?
Rubicante. Repül velük a hajó, mint a szél.
Magister. És most?
Rubicante. A templomban. Mennek az esküvőre.
_Valahol messze orgona búg._
Magister. Tovább. Gyorsabban!
Rubicante. Tizedik sebesség!
Magister. Hol vannak?
Rubicante. Repül velük a vonat, mint az orkán.
Magister. És most?
Rubicante. Párisban vannak, mester!
Magister. Na végre! Vigyázz! Hőfok ötvenöt Celsius a vérforralóban!
Előre!
_Dübörgés. Megint meghasad a gép a közepén, egész magasságában._