Mima. Te vagy az oka. Te vagy az egyetlen, akit valaha szerettem. Te
kergettél a bűnbe, mert elhagytál.
János. Én?
Mima. Meg tudsz nekem bocsátani?
János. Hiszen azért jöttem ide… utánad, hogy a tíz körmömmel kaparjalak
ki a sárból. A könnyeimmel csókoljalak tisztára… elvigyelek a becsületes
szegénységbe…
Mima. Szegény vagy?
János. Mindent neked adtam. Ami kevés maradt, tönkrement.
Mima. Látod, hogy szeretlek. Te is koldus, ő is koldus. És mégis a tied
vagyok.
Alfonz _belép_.
Mima. János van itt. Az én örök hitvesem isten és ember előtt. Koldusabb
mint mi.
Alfonz _brutálisan_. Miből fizetted ki ma reggel a kárt a rendőrségen?
Miből váltottál ki? _Fenyegetően_. Hol vetted a pénzt?
Mima _Jánoshoz_. Védj meg, meg akar verni! Gazember! Miattad lettem
utolsó… most meg akarsz verni?
János _átöleli_. Ne bántsd. Bocsáss meg neki.
_Zene elhallgat._
Mima. Ments meg tőle. Vigyél el magaddal. Szerezz pénzt, akkor szeretni
foglak és veled megyek örökre.
Alfonz. Szerezz pénzt… én meggyűlöltem, de ingyen nem adom.
Mima. Szerezz pénzt! Ments meg tőle!
János. Elviszlek innen! Segíts rajtunk Alfonz, ha még van benned
maradéka az emberi érzésnek.
Mima. Ne frázisokat! Pénzt szerezz! _Hirtelen_. Én tudom, hogy
szerezhetnél pénzt.
János. Mondd… akárhogyan, még ha rabolni kell is.
Mima. Azt nem. Sokkal veszélytelenebb és édesebb. Van itt egy rettenetes
gazdag német lány. Előbb azt akartam, hogy Alfonz vegye feleségül. De ez
most már lehetetlen, mert Alfonz börtönben ült. Szép ostoba kis
szűzlány. Ha te ránézel azzal a szép sötét szemeddel, a tied. Ne nézz
rá, meghalok bele. Ha beszélsz vele a te szomorú hangodon, a tied. Ne
beszélj vele, nem élem túl. Ha megcsókolod a száját… jaj, hogy fog ez
nekem fájni… olyan puhán és forrón csókold meg, ahogy csak te tudsz és
akkor már viheted is az esküvőre… és akkor pénzt kapsz, rengeteg pénzt
kapsz és akkor a tied leszek örökre!
Alfonz. Igaza van! Csábítsd el a lányt. Várok egy hétig. Akkor kifizetsz
engem és én eltűnök.
János. Vegyem… feleségül?
Mima. Más mód nincs. Ha engem akarsz.