Mima. Eljöttél! Utánam jöttél! _Nagy csók._ Ülj le ide.
János. Alfonz hol van?
Mima. A rendőrségen. Most bocsátják el, egész éjszaka fogva volt. _Sír_.
Szegény édes babám egész éjjel a börtönben volt. De most kibocsátják.
Kifizettem érte az összeget. Lopott szegény, énmiattam lopott,
aranyakat. De kevés volt még az is. Rengeteg pénz kell nekem, cicám,
hiszen tudod.
János. Lopott? Aranyakat?
Mima. Mikor idejöttünk, első nap mindent elvesztettünk. Én
megismerkedtem egy gazdag orosszal, együtt vacsoráztunk vele, de Alfonz
nem engedte, hogy továbbmenjek. Pedig nemcsak gazdag volt, hanem csinos
is. Kövér volt, de szép arca volt. Szívesen elmentem volna vele… ha
nagyon sok pénzt adott volna. Azt hiszem, adott volna. Ostoba voltam.
Tetszett is egy kicsit. Nagy piros szája volt. Sok pénze volt. Egy
kicsit szerelmes vagyok bele. Annyit sírtam miatta.
János. Hogy beszélsz, drága szívem?
Mima. Akkor Alfonz nagy áldozatot hozott értem. Croupier lett. Ő, aki
olyan úri gondolkozásu. De nem keresett eleget. Az a kövér orosz nagyon
tetszik nekem. Én akarom azt a kövér oroszt! Szép szeme van, olyan
mélabús szláv tekintete és hófehér a bőre, mint egy lánynak. Alfonz
lopott aranyakat, tudod, mint croupier lopott. Ruhákra kellett a pénz.
Mert kokott vagyok, édesem, a te hibád. Kokott vagyok, nem is az első
itten. De nem tudott eleget lopni, mert megcsipték, elfogták. Imádtam,
mikor vitték a rendőrök. Olyan szomorúan nézett rám. Utálatos volt.
Láttál már tolvajt? Meg tudtam volna halni érte. Egész éjszaka a
rendőrségen volt. Reggel kifizettem a kárt.
János. A pénzt hol vetted?
Mima. Bementem éjjel egy gazdag ember szobájába.