János. Szikrázik az ajkad! Megégetsz!
Mima. Csókollak! Forróbban csókolok, mint a feleséged?
János. Oh! _Fájdalmasan kiált fel._ Jaj, a feleségem!
Magister _kárörvendően, harsányan_. Most mássz a fára, ha tudsz!
Fiókák _kórusban visítanak_. Hejj! Hejj!
Mima. Ne gondolj a feleségedre. Részegedj meg a számtól. Érzem, hogy
ízlik, te szemérmes férfi, te… ölelj meg. Oh, de forró a szád!
János. Bocsáss el! Meggyulladok!
Mima. Égsz már. Olyan vagy mint a tűz. Kívánsz? Nagyon kívánsz?
János. Oh milyen rettenetes bűn! Ki vagy te? Megcsaltál! Befontál. A
jóságommal visszaéltél… nem vagy hálás… csupa érzékiség vagy!
Mima _érzékien_. Kívánsz?
János _kínlódva, lihegve_. Nem!
Mima. Ne hazudj! Hazudni bűn. Kívánsz?
János _fájdalmasan kiált fel_. Istenem, de magamra hagytál!
Mima. Kívánsz?
János. Kívánlak! Most, ebben a percben igen… de tudom, hogy bűn… hogy
meg fogom bánni… csak a testem kíván… most, ebben a percben… a bűnös
testem!
Mima _kacéran_. Szebb vagyok mint a feleséged! Na hazudj!
János. Szebb vagy.
Mima. Forróbb vagyok.
János. Forróbb vagy.
Mima. Izgatóbb vagyok! Ne hazudj!
János. Megbolondítasz!
Mima. Te forró legény!… Na? Kell még a feleséged? Kell most a feleséged?
Ne hazudj!