_Jobbról besiet Draghignazzo, balról ugyanakkor a Magister. A színpad
közepén találkoznak._
Magister. Nos?
Draghignazzo. Megjöttek.
Magister. Sértetlenül hozták ide? Nem történt az úton semmi baja?
Draghignazzo. Nem. Azt mondják, nem igen akart jönni, hát a hátukra
vették.
Magister. A szép régi ördögtradició! Most hol vannak!
Draghignazzo. A tornácon. Várják parancsaidat.
Magister. Vigyék a laboratóriumba, vizsgálják meg, vegyék fel róla a
kellő adatokat.
Draghignazzo. Már ez is megtörtént, mester. Minden rendben van.
Magister. Akkor megkezdődik a munka. Menj, várjatok parancsra.
Draghignazzo _jobbra kiszalad_.
Magister _balra megy, kikiált a színfalak mögé._ Jelentem felségteknek,
hogy a kísérleti ember megérkezett. Ha nincs kifogásuk, méltóztassanak
helyeiket elfoglalni.
_Künn megszólal az Ördöghimnusz, az udvar bevonul a színpadra, a lépcsőn
lemegy a zenekarba és elfoglalja helyét. A zene elhallgat._
Magister _tapsol_. Fel a függönyt!
_A vörös függöny felemelkedik. Látjuk a gépet. Lomhán fordul a
lendkereke. Sistereg,_ _zug. Kéményeiből halvány, izzó füst száll. Kékes
villanyszikrák pattognak fölötte._
[Illustration]
Magister _büszkén mutat rá_. Íme a malom, felség!
Adjutáns _rövidke szünet után, mely alatt az udvar megbámulta a gépet._
Őfelsége véleménye szerint a gép külseje impozáns.
_A gépen, már akkor, mikor a vörös függöny felhúzódott, láthatóak voltak
őrhelyeiken Libicocco, Ciriatto, Farfarello és Barbariccia. Hajladoznak,
olajoznak, lassan mozognak a gépen, mint gépkezelő munkások._
Magister. Köszönöm. Gondoskodni fogunk, hogy őfelsége a gép belsejét is
láthassa. Sorba ki fogjuk nyitogatni a gépezetet takaró vaslemezeket,
bele fogunk látni a szívébe a malomnak, s őfelsége figyelemmel kísérheti
a gépezet működését. _Harsányan kiált._ Rubicante!