Palmyra. Ibolya? Most? Hisz ez a legnagyobb ritkaság!
Költő. Tegnap egy elejtett szavadból kivettem, hogy szereted.
Palmyra. Te gyöngéd… te áldott! Olyan bájos, olyan tiszta a jóságod,
mint egy gyermeké. Hát csoda, hogy imádlak?
Költő. Így, így… Ezzel a rajongó mosollyal az arcodon, így csókoljalak
agyon, így… _Vadul csókolja._
Palmyra. Ne harapj, Albert!