A _válasz_ fogalmazata:
„Méltóságos úr,
Kedves bátyám uram.
Konstantinápolyból 5. jan. ezen folyó esztendőben költ levelét az úrnak
bátyám uramnak az méltóságos Generalátus méltóságos Gubernátor úrnak eő
excellentiájának általküldvén, méltóztatott ugyan méltóságos Gubernátor
urunk ő excellentiája kezembe küldeni, és az válaszolásra nekem is
engedelem adatván ugyanazon kanálison, kivánságára az úrnak bátyám
uramnak, válaszolok. Igaz az, hogy miolta életben vagyok, az úrról
bátyám uramról semit sem hallottam. Mivel üdvezűlt atyám is még 1720-ban
múlt ki az világból; és üdvezűlt atyámtól én, akkor tizenkét esztendős
levén, semit sem érthettem; üdvezűlt asszonyom anyám pedig 1724-ben múlt
ki ez világból, és Istennek ő felségének nagy kegyelméből még 1717-ben
az katholika relígiót amplectálván, igen ajtatos példás életet élt mind
haláláig, és az fenn megírt esztendőben az kolosvári Páter Jesuiták
templomában el is temettetett, sok szép (maga lelkinek holta után való
vigasztalására) rendeléseket hagyván maga után. G. Mikes Ferenc bátyám
uram kevesset élt házasságában, igen ifjantan sok betegségek eltöltvén
idejét, még 1727-ben sz. Mihály napján múlt ki ez világból, és maradott
egy fia és egy leánya: az leánya ment férjhez gróf Kornis Antal úrhoz,
és az is ifjúságának virágjában elholt. Az fia, kit is hínak Mikes
Antalnak, maig is él, mintegy harminczhárom esztendős ember, és néhai
gr. Haller János Gubernátor úr Ő Excellentiája leányát vette nyolc
esztendővel ennek előtte el; négy leányi vadnak, és nemes Háromszéknek
főkirálybírája.
Azmi pediglen engem illet, én hogy megházasodtam, 30 esztendeje az múlt
augustusnak 25. napján elmúlt, és vettem el Gr. Petki Dávid úr leányát
kivel is az Isten feles szép gyermekekkel, fiú és leánymagzatokkal
megáldott, kik közűl életben van egy 26 esztendős István nevű házas
fiam, akinek ugyan már Isten kegyelmességéből van is egy Mihály nevű
másfél esztendős fiacskája; és ezenkivűl 4 leányim vadnak életben, kettő
férnél; egyiket két esztendővel ennekelőtte adtam férjnek B. Bornemisza
Pál úrnak, azki is fia b. néhai bécsi Cancellárius Kászoni B. Bornemisza
Jánosnak volt. És ennek egy leánya is van, valami hat esztendős; második
leányomat tavaly májusban adtam férjhez g. Haller Antal úrnak. Két
leányom vagyon hajadon, egyik 15, az másik pedig 9 esztendős. Én pedig
noha még oly felette vén nem volnék, de beteges és sok változásokkal
teljes időmet töltöm. Még eddig az Isten ingyen való kegyelméből életben
megtartott és Felséges Asszonyunk ez mostani dicsőségesen regnáns
kegyelmes királynénk és Császárnénk kegyelmességéből ns. Fejér
vármegyének főispánja vagyok már majd tizenöt esztendőtől fogva. Volt
még egy fiam aki is Bécsben tanolván, az gr. Bottyáni úr ő Excja
regementjében zászlótartó volt, és az hadakon el is veszett.
Nagy háladással tartozik pedig kivált az jó Istennek, azki idegeny
országon és édes hazájától távul létében is nem csak szükséget nem
szenved, sőt oly kegyelmét tapasztalja Isten ő felségének, hogy másokkal
is, kivált atyjafiaival jól tehet, a kik holta után is mind Isten előtt
lelkéről, mind jótéteményiről dicsiretesen és háladatosan megemlékeznek
és jó hire neve ez világon is, holta után dicsiretes emlékezetben marad.
Mind lelki, mind testi ez világi bujdosásban pedig nagy boldogság az, ki
életét mind Istennel való lelki békességben, mind ez világon maga
felekezetinek és nemzetinek fejéhez az Istennek bölcs rendelése szerint
megalázván magát, Istentől s királyától kegyelmet kér és mind ez világon
mind az máson hívek közé számláltatik. Ez valóban mind az világon nagy
nyugodalmat és az jövendő életre készítő boldog halálhoz nagy segedelmet
nyér.
Énnekem pedig se nem szabad, se nem lehet, se úgy mint igaz hívinek
Felséges Asszonyunknak, annál inkább mint Ő Felsége kegyelméből ez
hazában főispánynak, más úton és alkalmatossággal az úrnak bátyám
uramnak írnom, hanem az méltóságos generalátus, és az _előljáróim_
(Gubernium vagy Gubernátor) hirivel, sem trinitárius, sem más kanálison
írnom, hanem azmely móddal mostanába az úr bátyám uram nekem írt, és én
is válaszolok. Lehetne írni, és valamit csekélységemhez képest
parancsol, mely Felséges Asszonyunkhoz és örökös fejedelmemhez való
homagiális hűségemet meg nem sérti, atyafiságos indulatimat
megbizonyítani kivánom. Maradván