I. Mióta Kulcsár István 1794-ben Mikes Kelemen Törökországi Leveleivel a
magyar közönséget meglepte, e mű minden, az erényt, a hazát, az érzékeny
vidor kedélyt szerető olvasónak két ivadékon át osztatlan tetszését
bírta: míg a legújabb kor, mely magát saját becsén túlemelve, a múltnak
legnemesebb hagyományait is, mint avúltságokat, készantag felejti, vagy
felejteni negédli; Mikest is általadta a feledéknek. De a kritika nem
felejtheté; s míg egyfelűl Erdélyi János, naív hittel írá „arczképét“ a
szerzőnek, mely a mű ismerőiben mind azon édes benyomások emlékezeteit
költötte fel, melyeket az kebelökben ífjuságok napjai óta hagyott: a
kétkedés szelleme, bár még csak szűk körök társalgásai közt, azt
rebesgette, hogy apáink, s velök mí, apokryph szerzemény által engedénk
magunkat elragadtatni oly név auspiciuma alatt, mely kétséges volna hogy
Rákóczi körében valaha viseltetett, ha az történetesen fel nem
találtatnék a fejdelem végintézetében.
II. Ép azon idétt, midőn baráti körben e Levelek valódisága figyelemre
méltó okokkal kétségbe vonatott, de általam, nem ugyan mint valóságos
missilis levelek gyűjteménye – bár a Kulcsár kiadásának címén álló e
szavak: „az eredetképpen való magyar kézirásokból“ e hitelt igényelte –
deigen mint Mikes Kelemen munkája szinte belső okokkal védetett,
jutottam birtokába a Kulcsár példányának. A kézirat egész külseje – a
kéz jelleme, az irásmód – a korral, a múlt század közepével szépen
egyezett, de autographoni tekintélye csak úgy vala megalapítható, ha a
gróf Mikes család levéltárában találtató valamely saját irománya
Kelemennek annak ezzel azonságát kivívja. Nagy volt tehát sajnálkozásom,
midőn gr. Mikes János úrtól, kit e végett megkerestem, azt kelle
hallanom, hogy Kelemen kezének a családi levéltárban semmi maradványa
nincsen: de viszont annál nagyobb örömemre szolgált Erdély nagynevű kir.
Kormányzójától, gr. Mikó Imre ő exjától, ki leányágon a Mikesektől
származik, Kelemennek egy leveléről értesűlnöm, mely évek előtt egy
erdélyi lapban megis jelent, s melynek eredetiét maga bírja, a reá adott
válasz fogalmazatával együtt.
Aggodalmasan vártam e levelek megküldetését, mert tartalmo, s különösen
a Mikes Kelemenének belső formája a mű valódisága, keze tán kéziratom
autograph rangja mellett volt szólandó. Az óhajtott ereklye 1859.
decemberben csakugyan kezemnél volt. A „Törökországi Levelek“
utolsójának kelete Rodostó, dec. 20. 1758., a megküldött eredeti levél
„Constancinápoly 5 jan. 1759“ íratott, s így amazzal egykorú; s velem
minden, ki a kézirásokat összevetette, kegyeletes örömmel győződött meg,
hogy =a két kéz egy=, hogy =kéziratom Mikes Kelemen autographja=.
III. Mielőtt Mikes Kelemennek, öcscséhez gróf Mikes Istvánhoz írt
levelét s ennek válaszát közölném, hogy azt az életrajzhoz
felhasználjam, álljon itt első helytt a két okmány hitelességének
megállapítására a mélyen tisztelt közlő úr hozzám szóló levelének illető
része:
„Ennek eredeti hitelességéhez, mint Ön látni fogja, szó nem férhet. A
borítékon látható kézirat gróf Mikes Istvántól van, ki nekem anyai ágról
szüle-atyám volt, akinek több eredeti kézirata levén birtokomban, emezt,
azok után, kétségtelenűl saját kéziratának ismerem. De egy másik
kétségbe nem vonható bizonyítéka a hitelességnek a mellékelt válasz
conceptusa, mely az akkori kormányzó gróf Kemény László „Lecta“-jával
van ellátva.
Meggyőződésem szerint e levél szétoszlat minden az iránt táplált
kételyt, mintha a _Törökországi Levelek_ nem Mikes Kelementől származtak
volna; mert aki ennek fogalmazását, tartalmát amazokkal, különösen az
utóbbiakkal, egybeveti, kétségen kivűl meg kell győződnie arról, hogy
ugyanazon egy elme szüleményei. Írmodor, kifejezések ugyanazok, s
ugyanazon megnyugtató vallásos érzet ömlik el ezen is, mint amazokon.
Megvan főkép ez által cáfolva azon legfőbb ellenvetés is, mit az
említett levelek hitelessége ellen felhozni hallottam: hogy t. i. azon
korban, ily latinismusoktól ment tiszta magyarsággal nem írtak volna.
Van-e ebben is, az egy _Trinitárius_ szón kivűl – mit akkor másként
kifejezni nem tudtak – csak egyetlen idegen szó is?“
IV. S most következzék a két Mikes levele. A II-ban a _dőlt_ betűkkel
szedett szó ki van törölve, a zárjelben állók gr. Kemény László akkori
gubernátor írása, valamint az utána következő, s a Mikes István
fogalmazatára ráírt, _engedelemadás_ is, hogy a levél így elküldethetik.