_Rodostó, 1751. 14. febr._
Kedves néném, annak igen örűlök, hogy a ked tetszése szerént írtam még
eddig a török szokásról és vallásról. Kívánom, hogy ezután is úgy
legyen. De azt szükséges megírnom, hogy itt igen zűrzavar idők járnak,
de a nekünk hasznunkra vagyon; mert most fársángba csak hozzák nekünk a
sok túzokot halva és elevenen, akiket az ónos esőkbe fogták. A török nem
kap rajta: mi pedig már meg is úntuk. A túzok rettentő fejes, makacs
állat, jobban szereti éhel megölni magát, mint enni, hanem a fiatalt fel
lehet nevelni. – Ideje az asszony dolgára menni.
A muftit a törökök úgy tekéntik, mint vallásoknak, törvényeknek fejit és
oráculumját. Ennek választása teljességgel a császáron áll, aki erre a
hivatalra okos, értelmes, és igaz embert választ. – Ámbár az ő
decretumit és végezésit a bírák törvénynek tartsák is, de a császárt
semire nem kötelezhetik. Mindazonáltal olyan nagy az ő hatalma, hogy
semiben néki ellent nem mond, se ellent nem tart végezésinek. Amelyek
csak egynehány szókból állanak, és utóljára mindenkor hozá tészi: „Az
isten tudja, melyik jobb.“ Mindazonáltal amidőn a császár tanácsot kér a
muftitól az országos dolgokban, vagy valamely pasának haláláról, vagy a
békeségről, hadakozásról, és ha úgy talál lenni, hogy ez a főpap másként
gondolkodik, mint a császár mindezekről; minden halogatás nélkül
leteszik, és olyan főpapot tesznek, akinek olyan gondolati legyenek,
mint a császárnak.
A császár, mikor a muftinak ír, ilyen titulust ád neki: „Ésádnak, aki
minden bölcseknél legbölcsebb, minden tudományokban legfeljebb haladó
mindazoknál, akik fent haladnak. Te aki minden nem szabados dologtól
megtartóztatod magadat. Eredete a jó erkölcsnek, és a valóságos
tudománynak. A próféták és az apostoli tudománynak örököse, aki
megfejted a hitnek ágazatját, és kinyilatkoztatod annak valóságos
értelmét. Te vagy az igazság kincsének a kulcsa. Te világosítod meg a
homályos magyarázatot. Meg vagy erősítve a felső igazgatónak, és az
emberi nemzet törvénycsinálójának kegyelmével. – A nagy isten adja, hogy
szűntelen megmaradj a jó erkölcsbe.“
A muftit mihent választják, a császár egy nyusztos mentét küld néki, és
ezer tallért aranyúl egy kezkenőben. Azután 2000 pénzt rendel néki
napjára – egy poltura három pénz – e mintegy 16 tallérra és 30 polturára
megyen. Vannak olyan császári templomok, akiknek jószágiból felvehet
ötvenezer tallért.
A mufti után vannak a két kadileskerek: az egyik európai, a másik
ázsiai. Ezek eleiben mindenféle törvény elmehet, és mindenféle törvényt
megítélhetnek. Ebből a tisztségből a muftiságra mennek.
A kadileskerség után való a molla. Ezeknek 500 pénzök jár napjára. Ennek
az egész tartományban való kádiakra vagy bírákra hatalma vagyon. A
mollákból lehet mufti. A mollákot és kádiakot egyházi embereknek
tartják; mert a törökök között a vallásbéli törvényt a városi törvénytől
meg nem választják.
Az imánok vagy papok olyanok, mint a parochusok. Ezeknek
megfeddhetetleneknek kell lenni, de szükséges, hogy jól tudják olvasni
az alkoránt, és hogy elsőben abban a hivatalban (szolgáltak légyen),
mint azok, akik a toronyból a népet az imádságra szokták híni. De még az
is szükséges, hogy a nép a fővezérnek szólljon mellette: másképen abban
a hivatalban nem állhatna a vezér parancsolatja nélkül. Ahhoz nem
kívántatik más papi bélyeg, se a mufti nekik semmit nem parancsol. Kiki
szabad a maga parochiájában, hanem a városi bírák alatt vannak.
Az émireket az egyháziak közé számlálhatjuk, mivel ezek a Mahumet
familiájából valók. Hogy pedig a többitől magokot megkülömböztessék,
zöld csalmát viselnek, a Mahumet színét. Ezeknek sok szabadságok vagyon.
A törököknek meg vagyon tiltva, hogy gyalázatosan ne bánjanak vélek.[2]
De ha haragusznak reájok, és részegen látják, a csalmájokot leveszik, és
jól elverik minden tisztelet nélkül.
Az émireknek egy fejek vagyon, akit Nákib Essrefnek nevezik. Ennek oly
nagy hatalma vagyon rajtok, hogy megöletheti és megkegyelmezhet nékik.
De, hogy a botránkoztatást elkerüljék, a büntetés mindenkor titkosan
megyen végben. A főnek egy vicéje vagyon, akit Alemdárnak híják. E
hordozza a Mahumet zászlóját. Az émirek mindenféle nagy tisztségekre
felmehetnek: én pedig tovább nem megyek, hanem jó egészséget kívánok
nénémnek.