Akkor Zsófia tizenhét éves volt, s az első szerelem csendes lángja égett
tiszta szivében. Egy ifjú orosz volt az a szerencsés, ki a czár
helybenhagyásával a hűség fogadalmát vele kicserélheté. Minden
előkészület meg volt már téve a házassághoz, ámde a menyasszonyi ékszer,
a mit Páris első művésze készített, nem ékesíté a menyasszonyt; mikor az
megérkezett Szent-Pétervárra, akkor ő már meghalt. – Der russische Hof,
Crusenstolpe.
80. Nagyszámú katonatisztek, kik az összeesküvésbe belekeveredtek,
közkatonákká lettek lefokozva. Abba a zászlóaljba, a melyet ők alkottak,
sorozták be mindazokat az ifjakat, a kik szabadelvű irányzatról voltak
gyanusak. Ez a kis nyolczszáz főnyi csapat, mind válogatott harczos és
politikai elitélt abban a hadtestben szolgált, mely az 1828-iki török
háboru alatt Izmailoff várát ostromolta. Mihály nagyherczeg vezényelte
az ostromló sereget. A mint a rés megnyittatott, a nagyherczeg az
elitéltek zászlóalja elé lovagolt, s azt parancsolta nekik, hogy ők
menjenek elől a rohamra. «Ime a pillanat itt van, mondá nekik, hogy
visszavívjátok az elvesztett becsületet a czár és a nemzet előtt.
Érdemeljétek ki a bocsánatot ma, diadallal tetézve zászlótokat!» Azzal
rohamra doboltak, s a zászlóalj megrohanta az ozman sánczokat. Hanem a
tört rés még nem volt megmászható, s bizonyos halál volt annak
megrohanása. A török sánczok alá érve, az orosz hadak mind magukra
hagyták a gyanusok zászlóalját, s azok közül egy sem tért vissza onnan,
a törökök mind levágták őket. Így szabadult meg az orosz kormány egy
csapással egy egész phalanxától azon fiataloknak, kiknek eszméi
nyugtalanítók.
Ez volt a «vége».