Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, az operencziás
tengeren is túl, de még az üveghegyeken is túl, a hol a kis kurtafarkú
disznó túr, volt egyszer a világon egy szegény ember. Annak volt egy
fia. Az a fiú kijárt az erdőre fáért.
Egy napon is, a hogy az erdőben szedegeti a fát, meglát egy kis kígyót.
Azt mondja neki a kis kígyó:
– Vigy el engem innen magaddal, jó tettedért jót várj!
A legény felvette, hazavitte, felvitte a padlásra, mindennap jól
tartotta tejjel. Egyszer már nagyon különös volt az apjának, hogy a fia,
ha tejet kap, mindjárt szalad vele a padlásra. Kapta magát, megleste.
Felment utána a padlásra. Hát ott látta, hogy egy csúf nagy kígyót etet
az ő fia. Iszonyú mérges lett.
– Hallod-e, ha azt a csúnya férget el nem tudod a házamtól, téged is
elkergetlek!
A legény – mit csinált volna egyebet? – fogta a kígyót, betakargatta,
vitte, maga sem tudta, hova. Azt mondja neki a kis kígyó:
– Kedves barátom! vigyél engem ide meg ide, az apámhoz, s ha valamit
kínálnak neked értem, ne fogadj el egyebet, csak azt a rossz tülköt, a
ki a komrában lóg a falon. S ha odadták, van abban egy dugó, ki ne húzd,
mert rögtön szétszaggat a vasfejű farkas. Fújj bele s a hány ember jön
hozzád, fogadd meg mind.
Úgy is volt. A legény hazavitte a kis kígyót az apjához, megkapta a
tülköt, azzal fordúlt visszafelé. Útközben nézegette ő a kis tülköt,
látta a dugót is, a mit nem szabad kihúzni. Kiváncsi volt, mért nem
szabad kihúzni! Annyira, annyira, nem állhatta, hogy ki ne húzza. A hogy
kihúzta, csak ugrott ki a tülökből egy nagy veres bika, utána meg egy
nagy gulya marha. Úgy megijedt, hogy egy krajczár sem maradt a zsebiben.
Nem tudta, mit csináljon? mert azt a rengeteg sok marhát hogy hajtja már
ő vissza a tülökbe? A hogy ezen gondolkozik, megáll előtte a vasfejű
farkas.
– No! megszegted a tilalmat, kihúztad a tülköd dugóját, most már
szétszaggatlak!
A legény elkezdett neki rimánkodni. Fogadkozott, hogy akármit csináljon
vele, nem bánja, csak szét ne szaggassa! Azt mondja rá a vasfejű farkas:
– Jól van, nem téplek szét, ha azt a négy dolgot, a mit kikötök,
megcselekszed!
– Mindent megteszek! – mondta a legény nagy sietve.
– Hát az a négy dolog az: ne mosdjál, tisztát ne végy, ne házasodjál s
ne menj a templomba!
A legény megfogadta mind. Akkor a vasfejű farkas behajtotta a tülökbe
mind a gúlyát, még a veres bikát is. De azt mondta a legénynek még
utóljára:
– Ha a négy dolog közül akármelyiket is megteszed, eljövök s
szétszaggatlak!
Bánta is már akkor a legény, akármit igért, csakhogy a tülökkel rendben
volt.
Ment, mendegélt hazafelé. Az úton talált egy nagy pénzeszacskót. Egy
hétig mindig olvasta, annyi pénz volt benne. Vett is rajta a királytól
földet, egy tagban, olyan volt a széle-hossza, hogy egy napig megtartott
bejárni. Azon munkálkodott a legény, szántott-vetett s élt, mint Marczi
Hevesen. De már nagyon piszkos volt a keze is, a lába is, szeretett
volna megmosakodni. Meg is tette volna mindjárt, ha nem félt volna a
vasfejű farkastól. De gondolta magában, hogy az már úgyis olyan régen
volt, mikor ő az igéretet tette, csak nem emlékszik tán már az se
mindenre! Kapta magát, megmosakodott. Alig törülte ki a szemit, már
előtte állt a vasfejű farkas.
– Az első tilalmat mát megszegted, mit csináljak most már veled?
A legény megint csak könyörgőre fogta a dolgot.
– Nohát! ha még egyszer megszeged a tilalmat, véged! – mondta a vasfejű
farkas. Azzal elment, de úgy, hogy senki se látta.
Kis vártatva vette észre a legény, hogy ő rajta olyan piszkos minden,
mint a kent kas. Már eszébe se volt az igérete, egy vasárnap tisztát
vett magára. A vasfejű farkas azt is megtudta rögtön. Szaladt is, hogy
széttépi. De a legény nagy rimánkodására megint megbocsátott neki.
De már akkor gazdag volt a legény! Erről is, arról is a sok
királykisasszony szíve majd megrepedt utána, mivelhogy szép is volt.
Annyira-annyira, hogy ő maga is meggondolta a dolgot, megházasodott. A
vasfejű farkas, mint a parancsolat, egyszerre előtte volt. De most már
mindenáron szét akarta szaggatni. Rimánkodott a legény, szépen kérte,
hogy ne bántsa, de a farkas csak, hogy ő széttépi. Fogadkozott a legény
nagyon, megigérte, hogy többé nem szegi meg a tilalmat. Azt mondja neki
a vasfejű farkas:
– No! még az egyszer! de ha negyedszerre is feltörnéd az igéretet,
biztosan véged van!
Bizony feltörte ő negyedszerre is, mert esküvőre is kellett mennie, ha
már megházasodott. De nem várta be, míg a vasfejű farkas hozzámegy, az
esküvő után rögtön útnak indult, ment a nagy világnak, hogy rája ne
találjon a vasfejű farkas.
Ment, ment, mendegélt hetedhét ország ellen. Talált egy kunyhóra, abban
szűkölt három kutya, a ki már egy hete nem evett semmit. A legény
jóltartotta őket. Akkor azt mondja az egyik:
– Jó tettedért jót várj! te most nekünk ennünk adtál, megháláljuk a
jóságodat, szolgáid leszünk. Én vagyok a Mindentudó, ez itt mellettem az
Erősmintavas, amaz meg ott Sebesmintaszél. Én gondolok ki mindent,
Sebesmintaszél a leghamarabb ott van, a hol lenni kell, Erősmintavas
pedig ha megmarkol valamit, szakad!
– No! – gondolta magában a legény – ez kell nekem!
Azzal a három állat meg ő útnak indúlt. Mentek, mendegéltek hetedhét
ország ellen. Beértek egy kunyhóba, ott lakott egy öreg asszony, a
vasfejű farkas anyja.
– Adjon Isten jó napot, öreganyám! – köszönt oda a legény.
– Adjon Isten, kedves fiam! jól jártál, hogy öreganyádnak szólítottál!
mi járatban vagy? mi szél hozott erre, a hol még a madár se jár?
Hát biz’ a legény elmondta, hogy ő a vasfejű farkas elől menekül, mert
mind a négy fogadását megszegte s most fél, hogy az a csúnya jószág
végére jár az életének.
– No! sebaj! – mondta az öregasszony. – Eredj ki a szőlőbe, ottan
kapálnak, végy te is egy kapát a kezedbe, oszt ne félj semmitől!
A kunyhó mellett volt egy nagy darab szőlő, épen kapáltak benne. A
legény odament, elkezdett kapálni. De a vasfejű farkas mindig a föld
alatt járt s így mindent tudott, merre jár a legény, most is megtudta,
abban a szentben ott termett.
– No! egyszer már leszámolunk! bujkáltál előlem, de rajtam ki nem fogsz!
most szétszaggatlak.
Azt mondja neki a legény:
– Szétszaggathatsz, de előbb engedd meg, hogy a csizmám levethessem.
Megengedte.
– De most má széttéplek!
– Engedd meg, – mondta a legény – hadd mászok fel arra a jegenyefára,
még egyszer visszanézek az édes anyám házára!
A vasfejű farkas azt is megengedte.
Akkor a legény elkezdte kiabálni:
– Erősmintavas! Sebesmintaszél! Mindentudó! gyertek csak! tépjétek szét
a vasfejű farkast!
Azok meg csak úgy estek neki, mint az oroszlány. Úgy szétszedték, mintha
a világon se lett volna!
Akkor a legény lejött a fáról, felhúzta a csizmáját s a három állattal
indúlt hazafelé. Otthon a feleségivel még egyszer megesküdtek, lagzit
csaptak, engem is meghíttak, bárcsak még most is ott lehetnék. Még most
is élnek, hogyha meg nem haltak.
_Tisza-Füred, Heves vármegye. Járdány János parasztlegénytől. 1905.
január._