E kötet némileg eltér a Magyar Népköltési Gyüjtemény szokott formájától.
Hiányzanak belőle a népdalok, balladák s a népi szellem egyéb verses
megnyilatkozásai, az egészet népmesék töltik meg. Ezt a változtatást a
rendelkezésre állott anyag mivolta tette szükségessé. Míg ugyanis a
gyüjtő fáradozását a följegyzett népmeséknek szinte példátlan bősége
jutalmazta, addig a népköltés kötött formájú termékeiből a felkutatott
területen oly csekély értékű anyag gyűlt össze, hogy azt a gyüjtemény
érdekében czélszerűbbnek látszott mellőzni.
Ily nagy sorozatos műnél, mint a Kisfaludy-Társaságnak ez a kiadványa, a
mely első sorban anyag-gyüjtemény, nem is lehet szigorúan megállapított
formákhoz ragaszkodni. Sebestyén Gyula Regős énekei már szintén eltértek
a hagyományos formától, a nélkül, hogy a gyüjtemény értékét vagy
színvonalát leszállították volna.
Berze Nagy János gyüjteményének becsét különösen az emeli, hogy meséi a
legjobban elbeszélt magyar mesék közé tartoznak. Nem kis mértékben
megvan bennük az a tulajdonság, a mi Arany László népmeséit oly
páratlanokká tette, hogy olyanok, mintha a legjobb mesemondót
hallgatnók. Az olvasók egy részét, kiknek füle nem szokott a népi
kiejtéshez, kivált a Mátra alján lakó palóczság tájkiejtéséhez, eleinte
talán zavarni fogja, hogy gyüjtőnk a mesék nagy részét a kiejtés szerint
írta le; de ez a kellemetlen érzés csak pár lapon tart, kissé megszokva
a tájkiejtés sajátosságát, az élvezet zavartalanná válik; míg ellenben a
néprajzi kutatók ép így vehetik igazi hasznát a gyüjteménynek.
A mesék többnyire az ismert mese-motivumokból épültek föl, de vannak új
motivumok is s nem egy mesében meglepő leleményre s a költői alakítás
igen értékes nyomaira találunk. Vannak azonban oly mesék is, melyekben
bizonyos száraz józanság, a mesevilágnak a való világgal való nem a
legszerencsésebb keveréke fordul elő, sőt olyan mesékre is akadunk,
melyekben a költői igazságszolgáltatás, a népmesék általános
jellemvonásától eltérőleg, nagyon fogyatékos. Az ily mesék költői becsét
– bár a részletek szépségét nem lehet elvitatni – nem tehetjük nagyra,
minthogy azonban a nép lelki világában végbemenő változást érdekesen
jellemzik, szintén figyelemre méltók.
Az egész gyüjtemény átnézését, rendezését, dr. Katona Lajos tanár úr, a
magyar tud. akadémia tagja, a népmesék legalaposabb ismerője volt szives
elvállalni. A becses támogatásért fogadja ezen a helyen is őszinte
hálámat.
Kelt Budapesten, 1907. augusztus havában.
_Vargha Gyula._