Az inas _(izgatott, ő is önkéntelenül halkan beszél.)_: Csakhogy nem
fogja megtudni. Mire hazajön, nem leszek már itt…
A kisasszony: Mégsem volna szabad bejönnie. Marci ur, ha ő mondta, hogy
nem szabad…
Az inas _(hadar)_: Miért ne volna szabad? Vőlegénynek ne volna szabad a
menyasszonyához jönni? Hát igazság volna ez? Hát mondja, Juliska,
igazság volna ez?
A kisasszony _(meggyőzve.)_: Az nem volna igazság. Marci ur. _(Az inas
nagyon is közel ért hozzá. Egy védekező mozdulatot tesz.)_
Az inas: Ne féljen. Nem bántom. Nem én. Hozzá se nyulok. Üljön le ide.
_(A kisasszony leül.)_ Én meg majd ide ülök… Csak elbeszélgetünk egy
kicsit… Nem tudtam volna én odakint lenni… Hogy maga idebent legyen…
Hogy is gondolhatta ezt a nagyságos ur… Mintha csak a férje volna, olyan
butaság ez… Hogy is gondolhatta…