A kisasszony _(idegesen jár fel s alá)_.
_(Ajtónyilás. Azután előbb a nagyságos ur jön be. Rögtön utána az inas
nagy ételhordótálcával)_.
A nagyságos ur: Szervusz kislány. Ne haragudj rám, kislány, hogy igy
elkéstem. Unatkoztál?
A kisasszony _(vontatva)_: Nem.
A nagyságos ur: Megéheztél?
A kisasszony: Ó nem.
A nagyságos ur: Én igen. Ezekben a borbélyműhelyekben estefelé valóságos
népgyülés van. Egy hónap alatt nem vagyok egyébként együtt annyi
kellemetlen, hangos és piszkos emberrel, mint ott egy fél óra alatt. És
mindig megvárakoztatnak, mert a felséges demokrácia nevében előbb jön
Kohn ur és Mayer ur, és előbb bodoritják ki a suszterem fürtjeit, mint
ahogy rám kerül a sor. Ülj le kislány.
A kisasszony _(leül)_.
A nagyságos ur _(szintén)_.
Az inas _(odanyujtja a tálat előbb a nagyságos urnak, az egy udvarias
kézmodulattal a kisasszonyhoz utalja)_.
A nagyságos ur: Marci, te elefánt, ennek is te vagy az oka. _(Vesz a
tálból és eszik.)_ Az inasok gyöngye volnál, de borotválni még mindig
nem tudsz. Ha valamikor elmégy tőlem, csak olyan helyre mehetsz, ahol
hosszu szakállat hord a gazda. Vagy mehetsz vissza béresnek Csetnekre.
Mert olyan jó emlékező tehetsége van a kezednek…
A kisasszony _(meglepetve néz fel)_: A kezének…?
A nagyságos ur: A kezének hát. A keze nem tudja a kaszát meg az
ekeszarvát elfelejteni. Egyszer próbált megborotválni. De ugy dolgozott
az arcomon, mintha kapált volna. Mintha kaszát fogott volna, nem
borotvát. Magadat hogy borotválod? Mintha kaszálnál?
Az inas: Az én arcom elbirja azt, nagyságos ur.
A nagyságos ur: De az enyém nem. Meglátod: még mehetsz vissza béresnek
Csetnekre.
Az inas: Nem megyek én már vissza béresnek, nagyságos ur.
A nagyságos ur _(jókedvüen)_: Nem mégy? Olyan bizonyos az?
Az inas: Bizonyos.
A nagyságos ur: Miért veszed ezt olyan bizonyosra, Márton?
Az inas _(korrekt inasállásban áll, az asztaltól pár lépésnyire
eltávolodva, a nagyságos ur háta mögött)_: Megházasodom, nagyságos ur.
A nagyságos ur _(félig hátra fordul)_: Mi a macska?… Megházasodol? Mi
ütött beléd? Hogy jutott ez az eszedbe?
Az inas: Találtam egy nekem való lyányt, nagyságos ur.
A kisasszony _(ijedten int az inasnak, ne beszéljen tovább)_.
A nagyságos ur: Áh! Gratulálok. Szép lány?
Az inas: Szép.
A nagyságos ur: Jó lány?
Az inas: Jó.
A nagyságos ur: Derék lány?
A kisasszony _(kétségbeesetten integet)_.
Az inas _(makacsul, egy elfojtott mosolylyal, mint aki biztos a maga
dolgában, mondja tovább)_: Derék.
A nagyságos ur: Hoz egy kis pénzt is a házhoz?
Az inas _(nyomatékosan)_: Hiszem, hogy hoz.
A nagyságos ur: Szőke? Barna?
Az inas: Szőke.
A nagyságos ur: Karcsu? Gömbölyü? Kivánatos? Marci, gazember, te értesz
hozzá…
Az inas: Karcsu. Magos. Kivánatos.
A nagyságos ur _(visszafordul az asztalhoz és meglátja a kisasszony egy
kétségbeesett gesztusát; gyanakodva néz rá, a kisasszony azonban
szótlanul hajol le a tányérjára, erre megnyugodva beszél tovább)_: Hát
jól van Marci. Isten áldása legyen az uj frigyen. És amit megmondtam,
megmondtam.
Az inas: Igenis, nagyságos ur, abban bizakodva mertem magamat
elhatározni, amit a nagyságos urnak tetszett igérni.
A nagyságos ur _(eszik)_: Jól van Marci. Én megtartom, amit igértem. Hát
mit akarsz? A bérletet? Vagy házmester akarsz lenni?
Az inas: Inkább a házmesterséget választanám, ha a nagyságos ur
megengedné. Nem vagyok én már az eke mögé való. Azután a jövendőbelim
is… Inkább olyan városi lány.
A nagyságos ur: Jól van Marci. Ezt jobban is szeretem. Legalább
megmaradhatsz nálam. _(Eszik.)_ Te, és kicsoda a te jövendőbelid
voltaképen?
Az inas _(nem tud válaszolni)_.
A kisasszony _(abbahagyja az evést, felkapja a fejét, és rémülten bámul
az inasra)_.
_(Hosszu hallgatás)_.
A nagyságos ur: Te, hát kicsoda a te jövendőbelid?
_(Hallgatás)_.
A nagyságos ur: Ejnye, hát megnémultál? Vagy titokban akarod tartani?
Vagy nem tudod, kit akarsz feleségül venni?
_(Hallgatás)_.