Az inas _(egészen közel megy hozzá)_: Ha akarná, megmondanám a nagyságos
urnak… a nagyságos ur megtartja, amit igért… három hét mulva
esküdhetnénk is már… csak a kisasszonytól függ…
A kisasszony _(elforditja a fejét)_.
Az inas: Csak a kisasszonytól függ… Megbecsülném… jó ura lennék… csak a
kisasszonynak kell azt mondania, hogy igen… Hát igen?
A kisasszony _(nagyon halkan)_: Igen.
Az inas _(ujjong, megfogja a kisasszony kezét, megöleli)_: Hajajaj! Hát
igen? Hajajajaj! Ezt akartam én már két hónap óta. De boldog ember is
lett belőlem.
A kisasszony _(kibontakozik a karjából, ijedten)_: Jaj, vigyázzunk,
mindjárt jön a nagyságos ur.
Az inas: Jöhet már én tőlem. Rendben van már az én dolgom. Mindjárt meg
is mondom neki, ahogy jön.
A kisasszony: Nem, kérem Marci ur, nem… Ne mondja meg neki még most.
Ilyen gyorsan.
Az inas: Dehogy nem mondom meg neki. Mire várjunk? Minél előbb, annál
jobb.
A kisasszony: De ne amikor én itt vagyok.
Az inas: De éppen akkor, galambom. Ki erősitse meg máskülönben, hogy
igaz, amit mondok.
_(Csengetés)_.
Az inas: Itt van már.