A nagyságos ur: Azt hittem, találkoztál egy szép fiatal emberrel,
megszeretett, megszeretted…
A kisasszony _(kissé bánatosan)_: Nem szeretek én senki mást, csak
magát.
A nagyságos ur _(elkészült a nyakkendőjével, hátrafordul)_: Igazán?
_(Odamegy hozzá.)_ Bizonyos ez?
A kisasszony: Bizonyos.
A nagyságos ur _(megöleli)_: Kedves, meleg kis macskám. Kislány!… Kedves
kislányom… Vesd le szépen a kalapodat és a kabátodat. Milyen régen nem
voltál már nálam… Egy hete… nyolc napja, tiz napja…
A kisasszony: Nem is tudja, mióta nem voltam itt. Nem hiányzom én már
magának. Azelőtt már a harmadik napon eljött volna értem az üzletbe.
Most nem is tudja, mióta nem voltam itt. Megunt már maga engem. Tudtam,
hogy igy lesz. Egyszer csak megun. Nem hiányzom én már magának.
A nagyságos ur: No, no… Szomoru kislányom… Hogyne hiányoznál nekem.
A kisasszony: Magának annyi asszonynyal van dolga… Magának van… annyi
asszony van magának, amennyi kell… Meg lány… Meg az a sok szép
szinésznő. Láttam a mult héten egygyel… egy orfeumi énekesnővel…
A nagyságos ur: Egy sincs ilyen kedves, finom, meleg, puha kis macska,
mint te vagy. Le a kalappal. Le a kabáttal.
A kisasszony _(leteszi a kalapját)_: Nem is maradhatok itt. Csak egy
félórát.
A nagyságos ur: Miért?
A kisasszony _(durcásan)_: Mert nem akartam itt maradni. Magának ugyse
kellek. Otthon csak annyit mondtam, hogy később megyek haza az üzletből,
mert sok a dolog. És ez igaz is.
A nagyságos ur: Hát holnap majd azt fogod mondani: olyan későn lett az
üzletben, hogy már megint nem mehettél haza. És a barátnődnél aludtál.
Ez nem lesz igaz, de annál kellemesebb lesz. Igen? Jó? Le a kabáttal.
A kisasszony: Nem. Nem. Nem maradhatok itt. _(Leveti a kabátját.)_
Borzasztó ez is, mindig igy hazudni. Borzasztó, amit én csinálok. Mi
lesz én velem! Borzasztó, mit művelek.
A nagyságos ur _(megöleli és egy-egy csók között mondja)_: Borzasztó,
amit müvelsz. _(Csók.)_ Borzasztó, hogy mi lesz veled. _(Csók.)_
A kisasszony _(kibontakozik az ölelésből)_: Hiszen maga nem is marad
itthon. Elmegy. Hát én minek maradjak itt akkor…
A nagyságos ur _(felveszi a frakkját)_: Kislány, ide hallgass. Én most
leszaladok a borbélyhoz, hamar elkészülök nála. Marci azalatt megterit
itt. Feljövök. Együtt megvacsorázunk. Azután elmegyek… mondjuk egy…
legfeljebb két órára. Te itt olvasgatsz egy kicsit… a könyvek között
találsz egy pár gyönyörü detektivregényt… cigarettázhatsz is egy kicsit,
azután _(mozdulat a hálószoba felé)_ bent szépen lefekszel; ha kedved
van rá, elalszol, ha nem, akkor megvársz, én legkésőbb tiz órakor itthon
vagyok és… _(magához szoritja)_.