Az orvos: Tessék, Zsuzsókám.
A kis lány: Ha én… egészséges leszek… ha most már egészséges leszek…
szabad lesz nekem mindig jegeskávét innom?
Az orvos: Igen.
A kis lány: Igazán? Szabad? _(Tapsol a kezével örömében.)_ De jó lesz. –
Apukám…!
Az orvos: Mit, kis lányom?
A kis lány: És mondd… ha egészséges leszek, akkor én is iskolába járok,
mint a többiek?
Az orvos: Igen, kis lányom.
A kis lány: És korcsolyázni is fogok?
Az orvos: Igen.
A kis lány: És mondd, apukám… fürödni is mehetek?
Az orvos: Igen.
A kis lány: És… és nem lesz nagy baj, ha zöld gyümölcsöt eszem?
Az orvos: Nem.
A kis lány _(befejezte az evést; felkel; odamegy az apjához;
szorongva)_. És mondd… apukám… szabad lesz… nyáron… meztelen lábbal
járni… mint a többi gyereknek a tenger mellett…
Az orvos. Igen.
A kis lány _(nem bir magával, a boldogság mámorossá tette, odadől az
apja ölébe.)_ Apukám!…
Az orvos. Igen… Ezentul mindent szabad Zsuzsókám… Mindent, mindent,
mindent… Azt eszed, amit akarsz… Nem kényszeritelek semmire… Mehetsz a
többi gyerekekkel… Járhatsz iskolába, ha akarsz… Nem vigyáz ugy rád a
kisasszony… Jegeskávét kapsz mindig, amikor kérsz…
A kis lány. Mindig?
Az orvos. Mindig. És minden meglesz, ugy lesz, ahogy akarod. És minden
meglesz, amit akarsz.
A kis lány. Minden?
Az orvos. Minden.
A kis lány. Apukám… akkor én… de ne haragudj… _(büntudatosan)_ igaz,
hogy nem hiztam… nem érdemlem meg… de én olyan nagyon szeretném a
fotografáló gépet…
Az orvos. Jó. Megkapod.