A fiatal ur _(kérdő tekintettel néz rá)_.
Az asszony _(elvörösödve, egyre nagyobb zavarban, dadogva)_: Nagyságos
ur…
A fiatal ur: Az Isten szerelmére szóljon már. Mondja hát, mit akar
tőlem.
Az asszony _(kétségbeesett pillantást vet a szolgára)_: Szeretnék…
beszélni szeretnék… négyszemközt szeretnék…
A fiatal ur _(azt hiszi, hogy érti a dolgot. A szolgához)_: Itt van a
méltóságos ur?
A szolga: Nincs.
A fiatal ur: Nyissa ki a szobáját.
_A szolga kinyitja a szobát, az asszony zavartan babrál a ruháján.
»Tessék« – mondja azután a fiatal úr. Az asszony bemegy a szobába, a
fiatal ur is. A szolga filozófus pillantást vet utánuk. A fiatal ur a
szobában helyet kinál az asszonynak, ő maga is leül és a tárcája után
nyul. Az asszony ijedt pillantást vet rá._
A fiatal ur _(udvariasan, jósággal)_: Parancsoljon velem.