Mikor kis kertembe jártál?
Rózsát kértem, csókot adtál,
Jaj, de hamisul megcsaltál!
Csaljon meg téged a halál,
Mikor jobb kedvedbe talál.
Mikor legjobban lesz dolgod,
Egyenek a sürü gondok.
Mikor a legboldogabb vagy,
Ne tudjad, hogy hányadán vagy.
(_Magyar-Csucs_.)
17.
Vót szeretőm, vót egy bogjas.
Elhagyott a nagy bolondos.
Ha elhagyott, ő bánja meg,
Kérem az Istent: verje meg.
Ha megveri, ugy megverje,
Ne legyen több szerencséje.
(_Csombord_.)
18.
Ugye babám, nem nagy átok?
Tiridaradilaj dilajdom.
Száradjon el kezed, lábod.
Tiridaradilaj dilajdom.
Ugye babám, sok szép idő?
Tiridaradilaj dilajdom.
Száradjon beléd a tüdő.
Tiridaradilaj dilajdom.
Tizenhárom esztendeig,
Tiridaradilaj dilajdom.
Nyomjad az ágyat fenékig.
Tiridaradilaj dilajdom.
Tizenhárom szekér szalma
Tiridaradilaj dilajdom.
Rothadjon el az ágyadba.
Tiridaradilaj dilajdom.
Tizenkét ökörnek ára
Tiridaradilaj dilajdom.
Keljen el a patikába.
Tiridaradilaj dilajdom.
(_Szováta_.)
19.
Szerelemből fütyörészget a madár,
Egyik ágról a másikra szálldogál.
Kis madárka, szállj le az én babámhoz
Mondjad legyen hű az ő galambjához.
Sietve száll egy kis madár énhozzám,
Azt csicsergi, hogy hűtelen a babám.
Ha hűtelen, érje meg hát a napot:
Az csalja meg, kiért engem elhagyott.
(_Magyar-Bükkös_.)
20.
Verjen meg az Isten rózsám!
Se nem velem, se nem mással,
Csak egy szeretetlen társsal.
Szép se legyen, jó se legyen,
Téged mégis ne szeressen.
Gyermeked is annyi legyen;
Két tüszelyen el ne férjen.
Búzád csak egy szem teremjen.
Közepe egy csepp se legyen.
Három szekér széna, szalma!
Mind gané legyen alatta.
Verjen meg az én szám átka:
Feküdj fekete hagymázba,
Kötelen fordulj az ágyba.
Mozsdóvized vérré váljék,
Törölköződ lángot vessen,
Hogy tégedet elégessen.
Út előtted galyasodjék,
Utánad meg párosodjék.
(_Magyar-Bükkös_.)
21.
Verje meg az egek ura,
Ki más szerető rontója.
Nem voltam senki rontója,
Senkinek rosszkívánója.
Nem rontottam, kerítettem,
Azér’ nem ver meg az Isten.
(_Miriszló_.)
22.
Úgy száradj ki a világból,
Mért csaltál ki Csíkországból?
Ne legyen szívednek nehéz,
Ha idegen országba méssz.
Hunczut pogány boér’
Istentelen leányhóhér:
Piros késed kifordujjon,
Az is a szívednek álljon.
A csárda is gyuladjon ki,
A hol te meg fogsz pihenni.
(_Szent-Erzsébet_.)
VI. VEGYES DALOK.
1.
Tubarózsa, nincs illatja,
Galambomnak nincsen anyja.
Ha nincs anyja, vagyon apja,
Ki gondot viseljen rája.
(_Szent-Demeter_.)
2.
Hull a fának a levele,
Hervad a szivem gyökere.
Hadd hervadjon, hadd lankadjon,
Csak az Isten el ne hagyjon.
(_Nyárád-Cserefalva_.)
3.
Az én babám olyan beteg,
Talán meg es hal.
Ha meg nem hal kénokat lát,
Az is nekem baj.
Adsza rózsám a jobb kezed,
Fordujjunk egyet,
Menjünk ki hát a kis kertbe,
Ott szedjünk meggyet.
Már le is szedtük a meggyet
Minden ágáról,
Lehullott a piros rózsa
Két orczájáról.
(_Ózd_.)
4.
A felszegbe rózsa terem,
Az alszegbe petrezselyem.
Ha a felszeg rózsa vólna,
Mégse szakasztanék róla.
Ha az alszeg tövis volna,
Mégis ösvényt vernék rajta.
(_Balavásár_.)
5.
Leszakadt a kútam gémje,
Nem itathatok estére.
Pántlikát kötök a gémre,
Mégis itatok estére.
(_Lőrinczréve_.)
6.
Ha belőlem most egy fecske válhatnék,
Kedves babám ablakára szállanék.
Jobb kezemmel kopogtatnám ablakod.
Nyisd ki babám, ereszd be a galambod.
(_Magyar-Bükkös_.)
7.
Leszállott a fecskemadár a kertbe,
Mért hagyod el az uradat menyecske?
Ha jó voltál szeretőnek,
Mért nem vagy jó feleségnek?
(_Tompa_.)
8.
Házamhoz szakadt egy fecske,
Úgy rúg, úgy döf mint egy kecske.
Megmondtam házam népinek:
Hagyjanak békét fecskémnek.
Visszagyün ő nemsokára,
Kivánatos szállására.
(_Lőrinczréve_.)
9.
Éjfélekor szok a kakas szólani,
Kedves lányom, ne felejkezz bejönni.
Édes anyám, ne féltsen ked engemet,
Mert nem eszem meg a becsületemet.
(_Magyar-Bükkös_.)
10.
Fenyőkútnak erdős mezejében
Szól a kakuk a fa tetejében.
Még a kakuk is mind azt kiáltsa:
Aludj, aludj Istennek bárányja.
(_Szováta_.)
11.
Kicsi madár, hogy tudsz élni?
Mikor te nem tudsz beszélni.
Látod, én tudok beszélni,
Mégis alig tudok élni.
Kicsi madár jaj de fenn jársz!
Mi az oka, hogy le nem szállsz?
Leszállanék de nem merek,
Irigyemtől nagyon félek.
(_Szováta_.)
12.
Tiszta buza ki se hánta a fejit,
Kicsi madár mind elhordta a szemit.
Kicsi madár, hadd meg bár a kalászát,
Miből süssünk a babámnak pogácsát.
(_Szováta_.)
13.
Vajjon ki járt kis kertembe
Fekete galamb képébe?
Szedi virágomnak lombját.
Rozsmarintomnak bimbóját.
Kerted alatt csipkerózsa,
Ne menj kis lány a fonóba!
Elszólták a becsületed.
Nincsen ott már mit keresned.
(_Magyar-Bükkös_.)
14.
Tizenkilencz esztendeig
Jártam hozzád guzsalyosba,
Mégsem estél gyalázatba.
Más csak egy hónapig jára,
Látod rózsám, meggyaláza.
(_Csekelaka_.)
15.
Balavásár híres város,
Leány, legény barátságos.
De Nagy-Kend még hiresebb,
Leány, legény ügyesebb.
(_Nagy-Kend_.)
16.
Martonosi csereerdő,
De szép cserefa nőtt kettő.
Ha egyiket levághatnám,
Magamat lepadalhatnám.
(_Martonos_.)
17.
Sok az irigy a faluba,
Öt, hat ül minden kapuba.
Jobbról ülnek az irigyek,
Balról a kik ingerelnek.
Mindig rólam hajcsák a szót,
Magam felől nem hallok jót.
(_Egrestő_.)
18.
Zúg a vihar, recseg a nád,
Irigyem az egész világ.
Irigyeim annyin vannak,
Mind a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik egy-két napat,
Hadd ugassák ki magokat.
(_Magyar-Bükkös_.)
19.
Annyit hajtok irigyemre,
Mint a ruhám kötőjére.
De arra még többet hajtok,
Ha lehull, utána kapok.
(_Magyar-Becze_.)
20.
Széles Rajna vize,
Keskeny palló rajta.
Ügyelj kedves rózsám:
Ne paczérozz rajta,
Mert ha belemerülsz
Soha ki nem kerülsz.
(_Czikmántor_.)
21.
A vacsoracsillag felsütött az égre,
Ne bogarássz lányom este a sötétbe.
A fehér galambnak szennyes lett a szárnya,
Nem mossa le azt már a Marosnak habja.
Títottalak lányom, hej, de mind hiába,
Belementél, bele, az elkárhozásba.
Te még boldog lehetsz, Isten tudja hogyan…
De a szégyenedet én kell sírig hordjam.
(_Szent-Erzsébet_.)
22.
Szép a csillag, homályos a holdvilág,
Jó annak, ki becsületjére vigyáz.
Én a tavaly nem vigyáztam reája,
Beleestem a nagy világ szájába.
(_Nagy-Kend_.)
23.
Kis kertemet beültettem tavasszal,
Rezedával, liliom s buszujóval.
Ki-ki kőttek egyenkint,
El szeretném adni mind,
De most mindjárt.
(_Nyárád-Szentanna_.)
24.
Kimentem én a tanyára,
Ráléptem egy tök injára;
Tök injáról, tök injára,
Vágyik szivem gazdagságra.
Azt az Isten meg is adja,
Hogyha van énreám gondja.
(_Lőrinczréve_.)
25.
Hallottam is, tudom is:
A hány kis lány, mind hamis,
Mikor imádkozik is.
Mikor imádkozik is;
Rosszat gondol akkor is.
(_Csekelaka_.)
26.
A faluban nincs több leány csak három,
Mind a három künn van az aratáson.
Kék pántlika lobog karcsu derekán,
Jaj de lassan hajlik a marok után.
(_Kelementelke_.)
27.
Medecséri hármas határ,
Ott terem a hires kis lány.
Minél szélesebb a határ,
Annál híresebb a kis lány.
Medecséri nádas berek,
Ott terem a híres gyerek,
Minél nádasabb a berek,
Annál híresebb a gyerek.
(_Tarcsafalva_.)
28.
Kimentem a zöld erdőbe sétálni,
Leültem a zöld fa alá nyugonni;
Oda jöve fülemile kis madár,
Hozott nekem körme között czédulát,
Abba láttam szeretőmnek szándékát.
Abba vala egy ölelés, egy pár csók,
Édes rózsám azt a gyűrüt, melyet adtam,
Add vissza,
Hogy a leányságom
Fordítsam vissza.
(_Szováta_.)
29.
Kezembe van már az útilevelem,
Piaczszerte eltött minden jó kedvem.
Sok víz lefoly Bálintfalva megyébe,
Míg meglátnak engem Szent-Gericzébe.
(_Szent-Gericze_.)
30.
Loptam lovat hatszázhatat,
Mégse csengettem a vasat.
Bátyám csak egy tyúkot lopott,
Mégis ráverték a vasat.
Mégis ráverték a vasat
Az enyedi serház alatt.
Az a serház lángot vessen,
Rólam a vaszár leessen!
Lehullott rólam a vaszár,
Zsandár legyen, a ki elzár.
(_Csombord_.)
31.
Sárga zsinór, selyem sujtás,
Este hova megyünk pajtás?
Ide s tova az utczára,
Egy kis leány bosszujára.
(_Csekelaka_.)
32.
Miriszlói nagy hegy alatt,
Szántottam egy jó darabat.
Vetettem beléje borsót,
A legénynek be koporsót.
Vetettem beléje lencsét,
A leánynak jó szerencsét.
(_Miriszló_.)
33.
A ki legény jőjjön velem kaszálni!
Ne csak mindig a lányokkal cziczázni.
Vágok én még olyan rendet a réten,
Kilencz kis lány se szedi fel a héten.
(_Maros-Décse_.)
34.
Megfogtam az eke szarvát,
Felszántottam kertem alját.
Ne teremjen földi-borzát,
Hanem csak mind bazsarózsát.
(_Kibéd_.)
35.
Csötörtökön este
Jártam hozzád lesbe.
Láttam, pánkát sütöttél,
Hej, de bé nem eresztél,
Ó be éhes voltam!
A múlt szombat este
Jártam hozzád lesbe.
Esett a hó, fútt a szél,
Hej, de be nem eresztél,
Ó de nagyon fáztam!
(_Tompa_.)
36.
Három éle van a késnek,
Nincs Istene a legénynek.
Nincs Istene, nincs Jézusa,
Mennyországba’ sincsen jussa.
Pokolba is csak egy szikra,
Azt is árendába birja.
(_Tompa_.)
37.
Szőllőtőke, venyige!
Rászállott egy gerlicze.
Nem gerlicze, sarmantyu,
Ölelj meg barna fattyu!
(_Csekelaka_.)
38.
Legény vagyok a csárdába,
Legény az Isten házába;
Koporsóm is magyarfajta.
Azon van a nevem rajta.
(_Koronka_.)
39.
Három águ gesztenye,
Vidd a falu végére,
Add oda egy legénynek,
Sipos Mihály nevünek.
Ha megkérdi, hogy ki kűdte,
Kovács Rézi nevű kűdte;
Ha még egyszer kűdne is,
Megcsókolnám százszor is.
(_Miriszló_.)
40.
Az enyedi kerek erdő!
Benne sétál rózsám kettő;
Viseli a négyszél gyatyát,
Lábán a sarkantyús csizmát.
Összeveri pettyelt módra,
Mind úgy hull a rózsa róla.
(_Kibéd_.)
41.
Vajjon hua lett a rózsám?
Talán harmatot szedni jár?
Immár a nap délfelé jár,
A harmatot felszítta már.
Vajjon hol van a galambom?
Nincs aratás, hogy arasson,
Lakzi sincs, hogy ott múlasson.
(_Magyar-Bükkös_.)
42.
Nyisd ki rózsám a szemedet!
Ereszsz be engem, ha lehet!
Mert engem a csendőr keres.
Keresett a csendőrkáplár,
Mert nagy kárt tettem a pusztán.
Kit fegyverrel, kit puskával,
Kit kétágú vasvillával.
(_Lőrinczréve_.)
43.
Hej éd’sanyám, hej éd’sanyám
Ereszszen el a bálba!
Ott láttam a kedves rózsám
Tiszta fehér ruhába.
Tiszta fehér a ruhája,
Szemöldöke fekete;
Bár az Isten, bár az Isten
Nekem adná szüretre.
(_Magyar-Bükkös_.)
44.
Tua ki a Csengőbe,
Rózsa terem a fűbe,
Eredj Máris szedj egy párt;
Kis Pistának bokrétát.
Kötök biz én szegénynek,
Mint egy ügyes legénynek,
Az ügyesnek, a jónak,
Az ügyibe valónak.
(_Miriszló_.)
45.
Apró kicsi tejes málé,
Nincs szebb élet mint a lányé,
Mert lefekszik vetett ágyba
S úgy alszik ott mint egy páva;
De a legény mint egy kutya
Kuczorog egész éjszaka.
(_Csekelaka_.)
46.
Megáldja az Isten
Ki bölcsőm rengette,
Ki gyenge testemet
Vizbe fürösztette:
A ki megtanított
Gyenge szót szólani,
A ki megtanított
A lányokhoz járni.
* * *
Vótál anyám vótál,
Méhedben hordoztál,
Kilencz hónap múlva
A világra hoztál.
Gyenge gyócsruhával
Ingem takargattál.
Rengetgettél volna
Rengő bölcsőjibe,
Rengetgettél volna
Maros fenekibe.
Mikor fürösztöttél
Gyenge meleg vízbe,
Fürösztöttél volna
Forró buzgó vízbe.
(_Bordos_.)
47.
Szovátai híd alatt
Meleg forrásvíz fakadt;
Én is ittam belőle,
Mégse hótam meg tőle.
Szovátai híd alatt
Rézsarkantyúm ott maradt.
Eredj babám keresd meg,
Ha megkapod, pengesd meg.
Szovátai hegy alatt
Árulom a lovamat.
Árulom a lovamat,
S a lovammal magamat.
(_Szováta_.)
48.
Arra kérem a birót:
Ne vegye el a fuvót.
Várjuk haza nagyapót,
Megfizeti az adót.
Hajnalba, pirosba,
Fuvóba, kohóba.
Ha nem szikrázik a vas,
Nincs szalonna, nincs avas,
Nincsen kalács a purdénak,
Nincsen széna a csikónak.
Hajnalba, pirosba
Fuvóba, kohóba.
Kondorhajú feleségem,
A jó Isten adta nékem,
Az fog engem ébreszteni,
Az fog engem megfésülni.
Hajnalba, pirosba,
Fuvóba, kohóba.
(_Szováta_.)
49.
Sárga murok, petrezselyem,
Vajjon ki kertjébe terem?
Sem enyémbe, sem máséba,
Csak a Fülöp Sándoréba.
Nézz ki Sándor ablakodon,
Ki sétál az udvarodon.
Biró Anna köntösösön,
Legyen tied örökösön.
(_Tompa_.)
50.
Veszek én szép feleséget,
Isonyatu de szépséget.
Salamonya, solomonya darmantyú. Drum, drum.
Megtanítom seget verni
Fel fog engem ébreszteni.
Salamonya, solomonya darmantyú. Drum, drum.
Megtanítja fuvót nyomni,
Tüzet is fog gerjeszteni.
Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum.
Ha van fuvó, kalapács,
Van a purdénak kalács.
Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum.
Ha nincs fuvó, kalapács,
Nincs a purdénak kalács.
Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum.
(_Czikmántor_.)
51.
Szürke lovam a nyeregbe;
Virágom.
Magam ülök tetejében,
Virágom.
Szürke lovam vigy odáig!
Virágom.
Szivem ne fájjon sokáig.
Virágom.
Ne nézd rózsám szennyes vagyok,
Virágom.
Mert én kovácslegény vagyok.
Virágom.
Kovácslegény hajnalcsillag,
Virágom.
Ragyog mint a szenescsutak,
Virágom.
Megütöm az üllőm szarvát,
Virágom.
Csókolom a babám száját.
Virágom.
Ne hidd el rózsám magadot,
Virágom.
Nem találsz te szebb virágot
Virágom.
(_Szováta_.)
52.
Meguntam én a vándorlást,
Más tűzhelyen vacsorálást.
Házról házra kolindálást.
Azt a soha meg nem nyugvást.
(_Magyar-Bükkös_.)
53.
Nincs jobb élet a miénknél,
A vándorló legényeknél.
Mík porcziót nem fizetünk,
Mikor tetszik elmehetünk.
De a legény akkor hizik,
Mikor egy kis jó bort iszik:
De a mester hej! haragszik,
Ha a legény nem dolgozik.
Hétfőn reggel bepakolunk,
Kedden reggel masérodzunk;
Masérodzunk, énekelünk,
A világgal nem törődünk.
Mihelyt az erdőbe értem,
A pendlimet[19] fődre tettem.
Bús fejemet reá vettem.
Fáradt testem pihentettem.
Én Istenem rendelj szállást,
Adjál egy kis megnyúguvást.
(_Maros-Vásárhely_.)
54.
Már én többet nem szógálok.
Fazekas-legénynek állok.
Czifra korsókat csinálok
Csak szeretőmmel sétálok.
Már én többet nem szógálok,
Asztalosinasnak állok.
Czifra ágyakat gyalulok,
Csak a rózsámmal mulatok.
(_Nyárád-Szentanna_.)
55.
Veres két szem, borbélylegény,
Beteg lett a rózsám szegény.
Enni vinnék, de nincs mibe,
Eltört a bányai csésze.
Makfalvára megyek lakni
Bányai csészét csinálni
Abba viszek neki enni.
(_Sóvárad_.)
56.
Ha bányász vagy, ne búsulj,
Életeddel ne gondolj;
Vedd a fanczát a kezedbe,
Egy szép kis lányt az öledbe
Ej haj mulassunk,
Úgyis a földbe bújunk.
(_Egrestő_.)
57.
Édesanya felneveli a fiát,
De nem tudja, ki viseli majd gondját.
Kibocsátja szárnya alól s nem tudja,
Hol nyomja meg a fekete föld gyomra.
(_Héviz_.)
58.
Én vagyok a molnárlegény
Ihahó.
Én járok a víz tetején.
Ihahó.
Fogom azt az aranyhalat
Ihahó.
A parajdi lánczhid alatt
Ihahó.
(_Parajd_.)
59.
Szovátának nincs oly bótja,
Kibe ne volna pálinka.
Ha nem volna, jobb is volna,
Sok legény rosszul nem járna.
Elvesztettem a fejemet,
Ott a deczis üveg mellett.
Olyat tettem, azt műveltem,
Halálomig nem felejtem.
(_Szováta_.)
60.
Istenem, Istenem!
Hol lëssz a halálom?
Erdőn e vaj mezőn,
Vaj pedig tengërën?
Ha erdőn veszëk el
Ki temet el engëm?
Ha tengërën veszëk,
Ki sírat meg engëm?
El is eltemetnek
Az erdei vadak,
Meg is megsíratnak
Az égi madarak.
(_Oroszhegy_.)
61.
Ha te itt vagy drága lélek,
Ki hallgatja mit beszélek.
Nem beszélek én senkiről,
Csak a régi szeretőmről.
Arról sem beszéltem volna,
Ha nem tanítottak volna.
(_Miriszló_.)
62.
Édes kedves rózsám,
Mért csalogatsz engem?
Miért játszadozol
Szerelmes szívemmel?
Vagy menj el előlem,
Vagy ülj le melléjem;
Karcsu derekadat
Ne ringasd előttem.
Hamis szemeiddel
Ne igézz meg engem.
(_Sófalva_.)
63.
Már minálunk nem nézik azt,
Szép-e, jó-e a leány
Csak fődolog, hogy nagy legyen…
Nagy legyen a hozomány.
Legyen bár az ördög nénje
Csak tele legyen erszénye;
Kap az férjet eleget,
Csinosat is ezeret.
(_Balavásár_.)
64.
Mind azt vetik a szememre a faluba
A lányok,
Hogy én a szép menyecskékhez, minden este
Eljárok.
De szeretni jobban tudnak, a faluban szeretni
A menyecskék,
Bárcsak most is a barnának karjai közt
Lehetnék.
(_Bordos_.)
65.
Miriszlói piaczon,
Rózsát árul egy asszony,
Százát adja petákér’,
Párját adja forintér’.
A leányka megvette,
A kapura kitette,
Csókjával leszegezte.
Győrffi Pista meglátta,
Be is ment a szobába,
Csókjával megvátotta.
(_Miriszló_.)
66.
Sír előttem az út,
Bánkodik az ösveny.
Még az is azt mondja:
Áldjon meg az Isten!
Áldjon meg az Isten
Minden javaival;
Mint kerti violát
Drága illatokkal.
(_Martonos_.)
67.
Lepattant a pinczelakat,
Hej de szép szeretőm akadt;
Ha kimenyen az utczára,
Rózsa nyílik a nyomára,
Liliom a homlokára.
(_Miriszló_.)
68.
Menj el virág, virágozzál,
Utánam ne várakozzál.
A forgácsot felszedik,
A kendert megrázzák,
A világ elmulik.
A hól a száraz a zölddel
Összecsavarodik,
Ott a virág virággal
Találkozik.
(_Lőrinczréve_.)
VII. KÉTES NÉPDALOK.
1.
Ó te kedves szép angyalom!
Be szép magyar mentéd vagyon.
Magyar mente, feszes dolmány,
Abban szeretlek én babám.
Dús kincsekre nem is vágyom
Kedves kis legényke, párom,
Csak járhassak a kedvedbe,
A jó Isten úgy engedje.
Szeret engem az én kincsem,
A világba párja nincsen;
Szép a teste, jó a lelke,
Mintha ép egy angyal lenne.
(_Nagy-Kend_.)
2.
Hajnalodik, harmatozik,
Barna kis lány álmadozik;
Hamis ajka csak úgy nevet,
Hej de hamis álma lehet.
Hamis álom a leánydolog,
A szíve úgy repdes, dobog.
Hej, de ha az álma ilyen,
Hát a valóságos milyen?
Pirosajkú kis galambom,
Ne búsujj te ez bajodon,
Hiszen mi is legényfajta
Úgy élünk az istenadta.
(_Egrestő_.)
3.
Éjszak felől jön egy csillag,
Homály borítsa.
S a kaszárnya két orczámat
Elhervasztotta.
Felderül még fejem felett
A csillagos ég,
Ki rabságomat örvendi,
Megsirassa még.
Kitőtöttem az időmet,
Semmi sem maradt.
Tudom rózsám gonosz szíved
Értem meghasadt.
Tán azt tudod álnok szivű,
Hogy mindig így lesz:
Az én gyászos életemnek
Vége soh’ sem lesz.
Csillagos ég vigy el engem,
Szülőföldemre,
Ott hajtsam le bús fejemet.
Rózsám ölébe.
(_Mogyoros_.)
4.
Suhog a szél, remeg a fa,
Juhászlegény ül alatta;
Néz föl, alá s mindenfelé,
De Erzsi csak nem jön elé.
Nem hoz rózsát kalapjába,
Forró csókot ajakára.
Három napig várt hiába,
Szegény majd elvész bújába.
»Jó juhász be csalatkozol,
Ha a lány hűségibe bízol:
Erzsi tegnap korán reggel
A huszárok után ment el.«
(_Magyar-Lapád_.)
5.
Búra hajlott a szomorú fűz ága,
Bubánat volt egész éltem világa.
Jó szüleim látom bíztak, de tudom:
Ezt a nyarat átalélni nem fogom.
Rózsák között szomorú fűzfa ága.
Nem is illem ebbe a víg világba.
Mit ér látni a jó kedvet énnekem,
Ha nem vidul búbánatos életem.
Sír kell nekem, ojan sötét fekete,
Míjenre szívem a bánat festette,
Síromra még virágot se hintsenek,
Nehogy csudát lássanak az emberek.
Bús síromnak porai közt síromon
Fekete lesz a hófehér liliom.
(_Szent-Demeter_.)
6.
Hova, hova, ti fellegek?
Felém ne is tekintsetek!
Mi táj felé van utatok?
A nyugatot bejárjátok.
Ha sírkerten repültök át,
Köszöntsétek atyám sírját.
Mondjátok azt emlékénél:
Hogy leánya nem soká él.
Nem él, nem él, mert nem élhet,
Hűtlen kedvese mást szeret,
Te vagy az, te, hűtlen lélek,
Még rád gondolni is félek.
Ha kérdi tőled valaki…
Tied voltam, bátran mond ki.
Csakhogy aztán mást ne szeress,
Több ártatlant el ne temess.
(_Sóvárad_.)
7.
Én az éjjel egy órát sem aludtam,
Az elvesztett boldogságot sirattam
De az éjjel még annyit sem aluszom.
Barna babám panaszait hallgatom.
Éjfél után elzsibbadt a jobb karom,
Melyiken az álnok szívét ott tartom.
(_Szent-Demeter_.)
8.
Szép virággal kerted tele,
De jó volna menni bele.
Csapdos a szél, barna felhő tornyosul.
Az én rózsám eprészni van Kenden túl.
Gyenge sövény kerítése,
Könnyű volna szétszedése.
Jösz te vissza édes rózsám, ne epréssz,
Százszor mondtam, hogy a szíved odavész.
(_Nagy-Kend_.)
9.
Gyalakután rossz a toronyóra,
Egyet mutat, pedig kettő vólna.
Egyet mondok, kettő lesz belőle,
Leszek én a maga szeretője.
Soh’ se féljen, hogy az óra jobb lesz,
Tegye ide szívét a szivemhez.
Ez is, az is, mindakettő égne,
Mégse vernék a harangot félre.
(_Szent-István_.)
10.
Amott egy virágos kertbe,
Ül szép Nyika pázsintszékbe,
Ül csendes szenderedéssel,
Koszorúfelövedzéssel,
Zafirt képző szép szemekkel,
Rubintajak s egyebekkel,
Egy hószín kisasszony ülve,
Virágokkal körülvéve.
Egy ifjú ott halad elé,
Így szól járulván elébe:
»Mond meg nekem kis őzecske,
Leány vagy-e, vagy menyecske?«
»Én sem leány, sem menyecske,
Csak virág vagyok tengeren.
Estefelé hozzád szállok,
Reggelig elébb nem állok,
Míg a magasság harmatja
Bágyadt szívem meg nem rakja.«
(_Rákos_.)
11.
Én árva nem voltam,
Árvául maradtam;
Idegen se voltam,
Idegenné lettem.
Hajtsd hozzám fejedet
Te idegen árva,
Légy hozzám kapcsolva
Szivemnek hajléka.
(_Martonos_.)
12.
Le van a szívem lánczolva.
S nincsen senki, ki felóldja.
Oldozd fel te gyönyörű virágom!
Hadd lehessek szabad e világon.
Elég szabad vagy te rózsám,
S mégis ritkán jársz te hozzám.
Ha én olyan szabad madár volnék,
Éjjel, nappal nálad mulatoznék.
(_Kibéd_.)
13.
Azt hallottam felőled:
Rózsáskert a kebeled.
Ha szívednek tetszenék,
Kertésznek beállanék.
Szeretem a termetedet,
Gyöngyből kimetszett melledet.
(_Lőrinczréve_.)
14.
Ez az utcza végig ki van sánczolva,
Rozsmarinttal tele is van plántálva.
Őrizzétek leányok, ki ne száradjon,
Szeretőtök szomorú ne maradjon.
A szomorú szerető az nem igaz,
Másutt jár az esze, szíve sem igaz!
Megcsal máma, megcsal holnap s azután,
A szíve nem tud szeretni igazán.
(_Parajd_.)
15.
Harmatos a mező, kinyílt a virága.
Az éjszaka sírta bús könnyeit rája.
Én is sírnék, de már késő, nem lehet.
Mert énnekem könnyeim már nincsenek.
Elsírattam, elzokogtam réges rég,
Életemben egyszer tudnék sírni még.
Ha te kis lány úgy szeretnél engemet,
Akkor tudnék sírni örömkönnyeket.
(_Nagy-Kend_.)
16.
Isten veled vén eperfa!
Boldogságnak fejfája,
Hullasd, hullasd leveledet
Vándorlegény útjába.
Takarja be lábam nyomát
Hulló sárga leveled,
Ne integess, ne bólingass,
Mert a szívem másé lett.
(_Etéd_.)
17.
Koronkai zöld erdőben
Egy vadgalamb sír magába;
Mindig csak azt turbékolja
Hogy elveszett szíve párja.
Hullasd, hullasd leveledet,
Te suhogó rezgő-nyárfa;
Úgyis minden boldogságom
El van tőlem régen zárva.
Söpörje el, söpörje el,
Ez a vihar a világot,
A mely nekem, a mely nekem
Úgy sem adott boldogságot.
(_Vaja_.)
18.
Sötét felhők futnak végig az égen.
Nincsen maradásom ezen vidéken.
Az van írva a vándorló felhőkre,
Isten hozzád szülőföldem örökre.
Szülőföldem egész merő szép vidék,
Csak a sugár toronyáér’ maradnék,
Sugár torony ne nézz, ne nézz utánam,
Úgy sincs nekem itten megmaradásam.
(_Szováta_.)
19.
Barna kis lány megy az Isten házába,
Hova lépik, virág nyílik nyomába.
Imádságos kis könyv van a kezébe,
Tündérország csillog a szemeibe.
Virágoskert szentannai nagy templom,
Te vagy benne legszebb virág angyalom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál
Soh’ se tudom, hogy a pap mit prédikál.
(_Nyárád-Szentanna_.)
20.
Az én szívem egy sírhalom,
Rózsa sem nyílik már azon.
Ne is nyíljon soha, soha,
Úgy sincs, a ki leszakítsa.
Eltitkolnám, ha lehetne,
Hogy a szívem búval tele,
De azt el nem titkolhatom
Könyveimmel az arczomon.
Igaz szívvel azt esküttem,
Hogy nem lesz csalfa szerelmem.
Hamis szóval megtagadtam,
Magam romlását okoztam.
(_Szováta_.)
21.
Nem taposom idegenbe’ a füvet,
Nézek én majd a faluba háztüzet,
Akad nálunk elég szőke, barna lány,
A ki magát megbecsüli igazán.
Nem aféle úticzifra, házi rossz,
Ki a dolog mellett csupán ásitoz.
De a dolgot megragadja két kézzel,
Mint a kit az ég áldott ép észszel.
Maga süti a kenyeret rendesen,
Maga szövi a ruháját ügyesen;
Szíve tiszta, lelke nemes, esze ép
Feleséget ilyet veszek mindenkép.
(_Magyar-Bükkös_.)
22.
Szegény vagyok, szegénynek születtem,
Istenemet én mindig szerettem.
Az irigyek mind üldöznek engem,
Be igazi árva lett belőlem.
Szegény vagyok, szegénynek születtem,
A babámat igazán szerettem.
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most igazán árva lett belőlem.
Elmegyek én igen, igen messze,
A honnan még madár se jő erre.
Megpanaszlom ott egy kis madárnak,
Rabja lettem széles e világnak.
(_Szent-Demeter_.)
23.
Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba,
Szeretőm volt tiz esztendős koromba,
Ez a világ megmondhatja szemembe:
Hány szeretőm volt egész életembe.
De meguntam ezt az urat szolgálni,
Éjjel, nappal a marháját kurálni;
Inkább ülnék barna babám ölébe,
Kaccsintgatnék két fekete szemébe.
(_Szent-Gericze_.)
24.
Messze a távolban szépen pirkad,
Rózsaszín arany közt jő fel a nap,
Fényes napsugára belát a szobámba,
Csókot hint a rózsám ajakára.