_Tolsztoj_
Egy kis lány a mezőre hajtotta a tehenet. Jöttek a rablók és elvitték a
kislányt. A rablók magukkal vitték a kislányt az erdőbe, a házukba és
megparancsolták neki, hogy főzzön, tisztogasson és varrjon. A kislány
ott élt a rablóknál, dolgozott nekik és nem tudta, hogyan menjen el.
Mikor a rablók elmentek, bezárták a leánykát. Egyszer mind elmentek a
rablók és a kislány egyedül maradt. Hozott magának szalmát, csinált a
szalmából egy babát, varrt neki ruhát és odaültette az ablakhoz.
Azután bemázolta magát mézzel, belehengergett tolluba és olyan lett,
mint egy rémes madár.
A leány kiugrott az ablakon és elfutott. Csakhogy mikor az útra ért,
látta, hogy szembe jönnek vele a rablók. A rablók nem ismerték őt meg és
megkérdezték:
– Madárijesztő, mit csinál a mi leányunk?
A kislány így felelt:
– Mos, főz és varr, a rablók ablakában vár.
És erre gyorsan elfutott.
A rablók hazaérkeztek és látják, hogy ki ül az ablakban.
Az egyik köszönt és így szólt:
– Jónapot leánykánk, engedj be minket.
És látja, hogy a leányka nem mozdul és hallgat. Elkezdte szidni a babát,
de az minderre nem mozdul és hallgat.
Mikor kinyitja az ajtót és meg akarja verni a leánykát, csak akkor
látta, hogy az nem leány, hanem szalmabáb. A rablók eldobták és azt
mondták:
– Megcsalt bennünket a leányka.
A kislány pedig elment a folyóhoz, megmosakodott és hazament.