_Tolsztoj_
Egy ember csolnakon ment egyszer és egy drágagyöngyöt a tengerbe ejtett.
Visszament az ember a partra, vett egy vödröt és kezdte kimerni a vizet
és kiönteni a földre.
Igy merte ki három napig szünet nélkül.
A negyedik napon kijött a vízből a vizi király és megkérdezte:
– Miért mered ki a vizet?
Felelt az ember:
– Azért merem ki, mert elvesztettem egy gyöngyöt.
Kérdezte a vizikirály:
– És mikor hagyod abba?
Felelte az ember:
– Ha majd kiszárítottam, akkor hagyom abba.
Akkor visszament a vizikirály a vízbe, kihozta onnan a legszebb gyöngyöt
és odaadta az embernek.