A hét végén egész siklósereg mászkált a Masáék háza felé.
Masa látta a siklókat, megijedt és így szólt:
– Anyácskám, értem jöttek a siklók!
Az anya nem hitte, de mikor látta, hogy igaz, nagyon megijedt, ő is
lezárta a pitvart és a szobát. A siklók a kapu alá kúsztak és bementek a
pitvarba, de nem tudtak bemászni a házba. Mikor vissza akartak térni,
mind összegomolyodtak, és felvetették egymást az ablakra. Betörték az
ablaküveget és beestek a házba a földre.
Felmásztak a padokra, asztalra és a kemencére. Masa ott gubbasztott a
sarokban a kemencén, de a siklók megfogták, elhurcolták onnan és
bevitték a vízbe.
Az anya megsiratta leányát, mert azt hitte, hogy meghalt.
Egyszer az ablaknál ült és kinézett az utcára. Hát kit lát hirtelen?
Masája a kezénél fogva vezetett egy kis fiut, a karján meg egy kislány
ült.
Nagyon megörült, összecsókolta Masát és kérdezte tőle, hol volt és kié a
gyermekek? Masa azt mondta, hogy ezek az ő gyermekei, a sikló elvette őt
feleségül és hogy ott él vele a vizi birodalomban.
Kérdezte az anya a lányától, boldogan él-e a vizi birodalomban és a lány
azt mondta, hogy jobban, mint a földön.
Kérte az anyja Masát, maradjon vele, de Masa nem akart. Azt mondta,
megigérte a férjének, hogy visszamegy.
Akkor kérdezte az anya a leányát:
– Hogyan mégy haza?
– Megyek és kiáltom: Oszip, Oszip, gyere ide és vigyél be engem. Akkor
kijön a partra és bevisz engem.
Ekkor kérte az anyja Masát:
– Nos jól van, csak egy éjszakát maradj nálam.
Masa lefeküdt és elaludt, de az anya fogta a fejszét és kiment a vízhez.
Mikor oda érkezett a vízhez, elkezdett kiáltani:
– Oszip, Oszip, vigyél oda.
A sikló kijött a partra. Akkor az anya feléje sujtott a fejszével és
levágta a fejét. A víz egész vörös lett a piros vértől.
Az anya hazament, de a lány felébredt és így szólt:
– Most hazamegyek, anyácskám, már kezdek unatkozni és hazamennék.
Fogta a kislányt a karjára, a kisfiut vezette a kezésnél.
Mikor a vízhez érkezett, kiáltozni kezdett:
– Oszip, Oszip, jöjj értem.
De senki sem jött.
Akkor ránézett a vízre és látta, hogy a víz vörös és a sikló feje úszik
rajta.
Megcsókolta akkor Masa a leányát és a fiát és mondta nekik:
– Nincs már apátok, nem lesz anyátok sem. Te leányom légy fecskemadár,
repülj a víz fölött, te fiacskám légy fülemüle, énekelj hajnalban és én
kakuk leszek, kakukolni fogok, úgy siratom az én férjemet.
És mind elrepültek különböző tájak felé.