_Tolsztoj_
Egy szegény kereskedő útra készült és minden vasárúját oda adta
megőrzésre a gazdag kereskedőnek. Mikor visszajött, elment a gazdag
kereskedőhöz, és visszakérte az ő vasát.
A gazdag kereskedő eladta az egész vasárút és hogy valami kifogást
mondjon, így szólt:
– A te árúddal szerencsétlenség történt.
– Micsoda?
– Én betettem egy gabonaraktárba. De ott nagyon sok egér van. Megrágták
az egész vasat. Én magam láttam, hogyan rágták össze. Ha nem hiszed,
nézd meg.
A szegény kereskedő nem állott oda vitatkozni. Azt mondta:
– Minek nézzem meg. Ugyis elhiszem. Tudom, hogy az egerek mindig vasat
rágnak. Isten veled.
És a szegény kereskedő elment.
Az utcán látja, hogy fiucskák játszanak, köztük a gazdag kereskedő fia.
A szegény kereskedő odament a kis fiuhoz, megfogta a kezét és elvitte
magával.
Másnap találkozik a gazdag kereskedő a szegénnyel, és elmeséli neki a
keserűségét, hogy a fiát nem találja sehol és kérdezte:
– Nem láttad a fiamat?
Mondta a szegény kereskedő:
– Hogyne láttam volna. Amikor tegnap visszajöttem tőled, láttam, hogy
egy karvaly lecsapott a fiadra, megragadta és elvitte.
A gazdag kereskedő megharagudott és azt mondta:
– Szégyen, hogy kigúnyolsz engem. Hát lehetséges dolog, hogy a karvaly
elvigye a fiamat?
– Én nem nevetek rajtad. Miért ne volna lehetséges, hogy a karvaly
elvigye a fiadat, mikor az egerek megettek száz pud vasat? Minden
lehetséges.
Akkor megértette a gazdag kereskedő és így szólt:
– Az egerek nem ették meg a te vasadat, én eladtam, és kétszeresen
fizetem vissza neked.
– Akkor a karvaly sem vitte el a fiadat, visszaadom neked.