Olyan feneketlen, forró mélységekből bukkant föl, mintha a teremtés
ősködéből jönne.
Keresni kezdett a vak homályban és fölfedezte önmagát, a pihegő rejtélyt
az élet partján.
Megdöbbent örömmel fogadta a prédát, mit a sötétség tengere dobott az
ölébe… Óvatosan vizsgálgatta, ravaszul megleste.
Ki vagy te, mi vagy te, mélységek gyermeke?
Semmi válasz.
Tépelődve összeszedegette az emlékeket, melyeket magával hozott az
ezeréves álomtengerből.
Tíz emberélet emlékeit találta magában, vadul összedobálva… Melyek az
igaziak?
A tudós, a zsoldos katona, a szántóvető, a tengerész, a kalandor, a
bölényvadász – melyik vagyok én?
Vigyázat! El ne tévedjünk az évszázadok rétegei között!