Berzsenyi. – Még csak egy kérdés volna hátra: az elővezetendő művészek
anyagi segélyezésének kérdése.
Blanka (Rejtvényihez). – A papa a közreműködő művészek tiszteletdíját
érti.
Berzsenyi (Blankához). – Mit javítsz engem mindig, mint egy iskolai
feladatot?! Ha olyan nagyon tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik
díjat, mert az sértés volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme
a tiszteletnek?… (Rejtvényihez.) Nem igaz?
Rejtvényi. – Tessék csak a dolgot rám bizni; kellő tapintattal fogom az
ügyeket elintézni.
Berzsenyi. – Itt kettőt ajánlok az ön figyelmébe. Az első az, hogy a
külföldi jelesekkel szemben igen óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy
alkudnak, mint a piaczi nők. A másik az, hogy a hazai erőket nem kell
figyelmen kívül hagyni, de viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők
csak hazai erők maradnak. A folyamodó művészek terjeszszék elő
árszabályaikat; majd ki fogom választani közülök az előnyösebbeket. A
vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből
láthatja ön, hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi
felügyeletet fentartom magamnak.
Rejtvényi. – Egy lépést se teszek a báró úr helybenhagyása nélkül.
Berzsenyi. – A többit esetről-esetre fogom megjegyezni. Egyelőre közölje
a jelesebb operai nőkkel, hogy a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és
terjeszszék elő, hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók
szolgáltatni. Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.