Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni?
Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a
válladat vonod?
Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget
szenvedtünk.
Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást
szenvedtetek, punktum.
Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz.
Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom
én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről,
kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát
vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!