A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!…

Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a

papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…

Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el

te!

A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!

Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A

bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,

ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit

tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be

fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:

»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!

Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?

Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy

nyakhoszszal lehúztam a másikat.

Elza. – Bravó!

A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!

Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.

Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?

Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen

gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.

Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a

sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök

terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak

mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…

meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem

volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már

táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig

előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási

elnököt.

Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!

Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal

keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy

legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is

küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A

mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és

takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,

nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben

mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,

tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind

megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék

a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban

fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?

Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én

vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen

leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,

a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,

a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes

lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…

Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,

nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem

jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,

megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok

tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj

választással nagyon alászállott…

Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű

jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,

mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad

van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél

is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,

bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös

főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a

képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.

Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán

nem?

Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza

Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,

mint neked.

Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt

miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint

csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy

megbuktassák?!

Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy

államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai

helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az

emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert

a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az

emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta

választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök

vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy

közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez

az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt

mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen

semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy

rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki

könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak

virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem

vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje

megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de

ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem

kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz

ellenetekre.

A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége

ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?

Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt

jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk

keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is

szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga

Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti

maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek

fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy

pártoljam őt.

Elza. – Sokba került a heccz, mi?

Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan

mennyibe került volna a tisztátalan?!…

Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről · 第 131 / 198 题