Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a
papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…
Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el
te!
A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!
Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A
bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,
ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit
tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be
fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:
»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!
Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?
Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy
nyakhoszszal lehúztam a másikat.
Elza. – Bravó!
A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!
Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.
Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?
Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen
gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.
Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a
sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök
terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem
volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már
táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig
előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási
elnököt.
Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!
Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal
keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy
legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is
küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A
mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és
takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,
nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben
mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,
tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind
megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék
a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban
fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?
Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én
vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,
a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,
a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes
lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…
Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,
nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem
jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,
megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok
tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
választással nagyon alászállott…
Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű
jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,
mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad
van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél
is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,
bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös
főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a
képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.
Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán
nem?
Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza
Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,
mint neked.
Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt
miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint
csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy
megbuktassák?!
Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy
államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai
helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az
emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert
a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az
emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta
választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök
vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez
az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt
mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen
semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy
rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki
könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak
virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem
vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje
megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de
ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem
kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz
ellenetekre.
A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége
ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?
Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt
jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk
keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is
szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga
Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti
maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek
fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy
pártoljam őt.
Elza. – Sokba került a heccz, mi?
Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan
mennyibe került volna a tisztátalan?!…