Berzsenyi. – Mi az?
Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét.
(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.)
Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival!
A báróné. – De hát hol van a dajka?
Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta.
Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a
választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári
igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig
szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!…
A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani!
Becsuknak, Jacques, becsuknak!
Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás
a jelölt lakásán egyéb körülmények között!«