Berzsenyiné (levegő után kapkod).
A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a
születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez
megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve:
1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony
születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment
volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál
csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van
születési éve: 1840.
Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell
hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban
rendőrség?! (Ujabb köhögési roham).
Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben
láthatja, ha szeme van.
A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája?
Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a
méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem
állanék szóba az úrral.
A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi
van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném
ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon
ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
leggyakrabban el szokták hallgatni.
Berzsenyiné (fuldokolva köhög).
Katicza. – Nincs senkinek.