Blanka. – Eh, nem arról van szó!… Ugyan kinek néz bennünket?
Elza. – Hát a bőrünket nem méltóztatik lenyúzni, esetleg?
Berzsenyi mama. – Jól van, elmehet.
Frédéric. – Igenis, kérem alásan. (Bejegyzi.) Értekezés és service tiz
forint. (El.)
Blanka. – Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresünk mi itt, Smekszen,
ebben a farkasordító hidegben?!
Elza (hidegen, sőt tulzás nélkül szólva, fagyosan). – Várjuk a postát.
Aztán valahol csak kell lennünk!
Berzsenyi mama. – Talán már meg is jött a posta.
Blanka. – Ha csak a hófuvás miatt el nem késett a vonat.
Elza. – Vagy a postakocsist meg nem ették a farkasok.
Berzsenyi mama. – Le kellene küldeni valakit a postaépülethez.
Blanka. – Ugyan, mama, van lelked, ebben az időben?!… Egy kutyát is kár
volna kiverni a házból!
Elza. – Van itt egy orosz szolga, az már hozzá van szokva ehhez az
időjáráshoz.
Berzsenyi mama. – S talán jót tesz majd neki egy kis mozgás. Ujra
megindul a vérkeringése.