A zsidók, kiknek legnagyobb községei Hammadanban, Kirmansah-, Iszfahan-,
Kasan-, Teheran- és Sirázban vannak, de számuk nem rug többre 2000
családnál; ezek – ha dr. Wolf nem csalódik – még azon zsidóknak
maradványai volnának, kiket az ős hajdanban, a babyloni fogság
alkalmával ide hurczoltanak. A szaszanidák uralkodása alatt igen szép
számmal voltak, azonban az Iszlammal nyomorgatás és üldöztetés ideje
következett rájuk, minek folytán igen megkevesbültek; nagy része áttért
az iszlamra, a többiek, Iran legszegényebb s legnagyobb nyomorban élő
lakói; zsarnokság és fanatismus még ez ujabb időkben sem hagyják békén
őket; igen méltányos lenne, ha az európai követségek őket is ugy vennék
pártfogásuk alá, mint a nesztorianusokat – s más egyéb
keresztyéneket.[2] Arczvonásaik gyakran a férfiszépség valóságos
mintaképei; nyelvük egy persa-patois-val igen erősen vegyített héber,
mely utóbbi nyelvet az előkelőbbek irásra is alkalmazzák.