Középázsiai utazásom leirása közzétételekor azt igérém a hazai
olvasónak, hogy _későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék
szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét egész
terjedelmében akarom elmondani_, a mivel különösen Középázsia
határországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszédországok
ismertetésére czéloztam.
Jelen munkámmal igéretem első részét beváltom. Jóllehet ez irodalmunkban
Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne várja, hogy olyasmit
fog benne találni, mi az europai hason-tárgyu irodalomban ismeretlen
volna. Persiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az ujabb korig
nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leiratott, alig van egy
vidéke, mely egy Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger,
Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna;
alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai
nyomán régiség-buváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s
szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau
és Polak tollai ne érintettek volna, nincs ethnographiai sajátság,
melyet Khanikoff és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna.
Hogy ezek daczára mégis e lapok irásához fogtam, arra leginkabb e
következő okok birtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Persiában
középázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva
turkesztani dervisszerepem előkészitő tanfolyamát képezik. Europában, de
különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin tultesz, azt
szokták hinni, hogy egy utazás Khivába és Bokharába épen oly hirtelenül
kivihető, mint valami kirándulás Törökország, India, Khina vagy más
tengerparti országba, a hova a mindenütt rettegett europai lobogó alatt
kényelmes kabinban, jó élelem és társaság mellett, csakugyan könnyen
mehetünk. – Távolabb belföldi utazásoknál az ilyen felfogás azonban
nagyon téves volna. Itt csak lassan és fokonkint kell előrenyomulnunk,
és én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy csak Persia népei nyelve, és
szokásairól volt csekély ismereteimből készült azon hid, melyen a közel
Nyugatázsiából az Oxus partjaira biztosan juthattam. 2) Azon körülmény
is, hogy én Persiát keletről nyugatig, éjszakról délig egy stambuli
efendi incognitója alatt bebarangoltam, elég érdekesnek látszott, hogy
azon benyomásoknak, melyet a siíta Iran egy a szunita elemekhez szokott
idegenre gyakorol, e lapokban kifejezést adjak. Valóban feltünő, miként
a khinaiak, indiaiak és más keletázsiai népek társadalmában divó
elkülönzési eszmék, még Nyugatázsia népeinél is elég tisztán
észrevehetők. Persák ugyan kereskedelmi czélokból bejárják az oszman
birodalom minden részeit, de törökök, csak ritkán, igen ritkán
találhatók Iranban, és e két már századok óta szomszéd népnek nagy
tömege egymásról a legmesésebb fogalommal bir. A felekezeti gyülölet,
mely Iranban különösen kiválik, a mohammedanság nagy testében egy sokkal
jelentékenyebb szakadást idézett elő, mintsem rendesen azt képzelni
szoktuk, és im e maiglan kellő figyelemre nem méltatott körülménynyel
megismerkedni tán nem lesz egészen fölösleges.
Persia egyébként előttem, kit határozott czélja Turkesztán felé
vezetett, csak másodrendü érdekkel birhatott. Mint tourista (de nem mint
europai ki tele erszényére támaszkodhatik) utazám be ezen érdekes ország
különböző vidékeit; mint tourista irom ezen igénytelen lapokat. Tudós
elődeim munkáiból vett compilatiókat mellőzve, ez Iran föld- és
népismerete, ugyszintén történetére vonatkozó czikket is csak
bevezetéskép bocsátám előre. A barátságos elbeszélés egyszerü szinében
festett utazási benyomások ezek, és mint olyanokat, kérem a hazai
olvasót azokat szivesen elfogadni.
Ázsiai és europai Törökország ugyszintén India és Afghanisztánról,
melyek évek óta gyakorlati és elméleti tanulmányaim tárgyát képezik,
későbben akarok szólni és pedig az eddigelé követett irányban t. i. az
utile dulci tételt szorosan szem elött tartva.
A könnyü olvasmánynak látszó föld- és népismereti munkák ép oly
szükségesek az irodalomban, kiváltképen ott, hol kezdeményezés tétetik,
mint a mély tudományosságuak, melyek száraz külsejüknél fogva nem birnak
oly vonzerővel; és ha t. hontársaim gyenge tollam igénytelen termékeit
figyelemre méltatják, én dúsan látom magamat megjutalmazva mindeddigi
küzdéseim és fáradságaimért.
Pesten, szeptember havában 1867.
=V. Á.=