E harmadik kötettel bérekesztjük a nemzet érzékeny köszönetére jogosúlt
gyujto készletének kiadását, amennyiben az közlésre méltó, vagy
egyébként alkalmatos volt.
Öt van ezen mesék közt, miket Gaal György, német kidolgozásában,
utánbeszélt, (XXXIII. XXXV. XLIII. XLVII. LIII.), egy melyet e
gyujtemény kéziratából Erdélyi adott (L); azonfelul egy (XXVIII), mely
ettol függetlenul, más gyujto által leírva, ugyan Erdélyi által a
Kisfaludy-Társaság Magyar Népköltési Gyujteménye III. kötetébol
ismeretes, is mely az összehasonlításnak tanulságos momentumokot nyújt;
végre egy (LII.), mely a Romai Gestákból népkönyveinkbe átmenvén, itt
szájhagyomány után, jóformán elváltozva, s egy népembere által, elég
választékos nyelven _leírva_, szinte felveendonek látszott.
Tehát húsz meroben újat, sot magyarban huszonötöt, hoz e harmadik s
utolsó kötet. Felveendonek hittük a Halászmesét is LIII. sz. alatt, mert
ámbár a XXIII. számúnak (a II. kötetben) eszmében s mintegy rámájában
csak változata, sok részletben tole különbözik, s érdekesen mutatja,
mikép vegyítik a népi elbeszélok a mesetoke mindenféle elemeit, s
egyszersmind mily helyes érzékkel szerkesztenek azokból újakat meg
újakat. Azt is látjuk ezekbol, mily mesteri kézzel tudta Gaal a nép
igénytelen s egy és más részben tökéletlen összeállításaiból - mert a
népi elbeszélok hol feledve holmit, hol toldva: majd egy elozmény, majd
következmények hiányzanak nálok, s így a compositio ritkán mutatja azon
épséget és kerekdedséget, mely után a muköltészet öntudatosan törekszik
- mint tudott, mondom - elhagyás, kiegészítés által oly kerek egészeket
összeállítani, melyek aztán a müvészi eszme követelményeinek is
megfelelnek. A müvészi átdolgozó fo feladása, hogy a feltalálás, melyhez
gyakran folyamodnia kell, a népmesészet szellemében történjék: az
eloadásban, nézetünk szerint, ép azon szabadsága, sot kötelessége van,
melylyel más tárgyak kezelésében bír. Nem a népnek dolgozván, hanem
költoi míveltséggel bíró olvasónak, tárgyának érdekét mind azon
eszközökkel igyekszik emelni, melyek nélkül a mesének végre is csak
ethnologiai becse van. S így vajmi rosszúl fogná fel például Homer
hirdetett "népköltoségét" az, ki úgy gondolkodnék, hogy midon a görög
összes nép mondáit éneklé, compositióban és eloadásban az alnép
álláspontján maradt, vagy arra szállt le. Mukölto o is, és népies csak
amennyiben eszme és tárgy a néptol vétetett: eloadása a herosokat, nem a
földmívelot és rabszolgát tartotta szem elott. Ezek legyenek itt érintve
azon óhajtás indokolására, hogy bár átültetve nyernok meg a Gaal valóban
költoi s a népmesei naiv felfogástól el nem távozó kidolgozásait; bár
valahára a Mailáthéit is, melyek Kazinczy Ferenc kezétol több mint
harminc év óta készen hevernek kéziratban. De azért is, hogy szunnénk
meg a _népies_ költonek, ki mindig mukölto - mint Kisfaludy K. és
Czuczor "Népdalaik és népmondáikban," Vörösmarty a Tündérvölgyben stb -
jogait a népköltoéire szállítani le, s oly irodalmi faj felállitására
törekedni, mely épen a valódi népköltészetnek nem csak szépségeit, mik a
naiv felfogásban vannak, hanem gyengéit is, melyek a nép szellemi
fejletlenségébol származnak, tehát alkotási hiányait, nyerseségeit,
ürességeit, nyelv és verselési tökéletlenségeit szentesíteni törekszik,
s így költészetünket, versben és prózában, elsülyesztéssel fenyegeti.
A népmesék, melyeket a jelen gyujteményben adtunk, s melyek az Erdélyi
által négy helyt adottak felett (kevés kivétellel) épen a népi kifejezés
megorzése által is jeleskednek, kedvesek lehetnek a lélektani vizsgáló
elott mint ethosi és mythosi adattár, kedvesek a mívelt olvasó elott, ki
_koronként_ szívesen leszáll a néphez, meghallgatni ennek a müvészettol
még illetetlen, primitív nyelvét; kedvesek a költo elott, mint müvészi
tárgyalás anyagja: de nem teszik feleslegessé a költo átdolgozásait, mik
a természet e nyers adományaiból igazi muéldeletet nyújtó irodalmi
muveket alkothatnak.
Pest, october 31. 1859.
_A kiadók._