– – – – – – –
Igy ni, látod, ennyi az egész,
Mi van ebben?… nemde megy?
No de hogy páratlan ne legyen,
Nesze hát még ez az egy.
Jaj! te kis csík, már elsiklanál?
A világért sem szabad!
Három a táncz s minden, a mi jó!
S igy vedd három csókomat.
Ráadásul még a többihez
Tedd el a negyediket!
Bizony isten örömest adom,
Édes örömest neked!
Végre – azt mondják – úgy jó a pénz,
Hogyha megszámlálva van;
Hanem a csók csak nem pénz talán?…
Hadd legyen hát számtalan.
(Pest.)
Zsuzsikához.
Kicsinke szőke kis leányka,
Az én szerelmem nagy!
És tárgya e nagy szerelemnek
Kis szőke lány, te vagy.
Mit mondasz erre, szőke kis lány?…
De ez csak fele még.
Azon volnék én, hogy te lennél
Én nékem feleség!
Eljösz-e hozzám? el?… szépséges
Szép fejkötőt veszek,
S csak azt mondom: kimondhatatlan
Hüséges férj leszek.
Őrzöm szemem fényét, de téged
Még jobban őrzelek,
Hogy drága egészségednek ne
Ártson hideg, meleg.
Ott fenn lakunk Pest városában,
Az élet ott vig ám!
De az atyushoz is lejárunk,
Kivált pénzfogyatán.
Hogy suttogják majd, ha az utczán
Végig megyek veled:
Petőfi felesége… erről
Csinál szép verseket.
Csinálok ám, teringettét is,
Hogy bámulnak bele!
Maholnap egész Magyarország
Nevemmel lesz tele.
Ugy estenként csak neki űlök,
Te meg majd azalatt
Lefekszel szépen s melegíted
Előre ágyamat.
S ha elkészűl egy-egy dicső vers,
Én is levetkezem,
Hozzád simúlok és azt mondom:
Menj beljebb, gyermekem!
Igy éldegélnénk… hát csak ennyit
Akartam mondani.
Mit szólsz rá szőke kis lány, lesz-e
Belőle valami?
(Duna-Vecse.)