Száll a felhő magasan, magasan.
Az én rózsám messze van, messze van.
Száll a felhő nyugatra, nyugatra,
A napnak is arra van az utja.
Szállj, felhő, szállj a rózsám fölébe,
Mondd, hogy oly bús a szivem, miként te,
Szállj te is, nap, a rózsám fölébe,
Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.
(Berencze.)